Még csak három verseny futott le, de a Forma-1 2017-es szezonja máris egy emlékezetes klasszikus ígéretével kecsegtet. Régóta nem voltak annyira közel egymáshoz a győzelmekért versengő csapatok, mint most a Ferrari és a Mercedes, ami az elmúlt három év egyoldalú küzdelméhez képest, már ha lehet egyáltalán annak nevezni, valóságos tündérmese. Bár a világbajnoki cím sorsa 2010-ben és 2012-ben is pár ponton dőlt el két (vagy több) különböző istálló versenyzői között, akkor inkább a csapatok ingadozó formája tette szorossá az állást, nem az, hogy az autóik tényleg majdnem ugyanazt tudták a pályán.
Tavaly és három évvel ezelőtt Lewis Hamilton és Nico Rosberg is az utolsó futamig harcban állt egymással, de a helyzet teljesen más volt. Gigantikus előnye révén a Mercedesnek nem kellett tartania a külső ellenfelektől, ezért még az időről időre óhatatlanul kirobbanó belső konfliktusok árán is megengedhette magának, hogy a versenyzői egyenrangúak maradjanak. Csak néhány előre lefektetett szabályt kellett betartaniuk például a bokszkiállások időzítésével kapcsolatban, és nem játszhattak dodzsemest (ettől függetlenül persze többször megtették).
Most, amikor a Ferrari is fenyegeti a Mercedest, félő, hogy ez a szabadság luxus lesz.
A legutóbbi két verseny, a Kínai és a Bahreini Nagydíj mindkét szembenálló felet ráébreszthette erre. Bár nem adtak ki csapatutasítást, és ezt nyíltan utólag sem hangoztatták, a Ferrari vezetői nem voltak elragadtatva attól, hogy Kimi Räikkönen Sanghajban 12 körön át feltartotta Sebastian Vettelt, aki csak emiatt kereken 5 másodpercet vesztett az élen haladó, a futamot végül 6,2 másodperces előnnyel megnyerő Lewis Hamiltonhoz képest.
A maranellói cég elnöke, Sergio Marchionne ez után helyezett kilátásba egy baráti beszélgetést Räikkönennel, de a kérdésre, hogy eljött-e a csapatsorrend felállításának ideje, Maurizio Arrivabene nemleges választ adott. „Még a szezon nagyon korai szakaszában tartunk – mutatott rá a Ferrari főnöke. – Ami a jövőt illeti, a versenyzőink tisztában vannak a játékszabályainkkal. Ha egy világbajnoki küzdelem kellős közepén találjuk magunkat, biztosan meghozzuk a szükséges döntést. Egyelőre túl korán van hozzá.”
A Mercedes pedig múlt vasárnap, Bahreinben tapasztalta meg, hogy mit veszíthet, ha megosztja a figyelmét a versenyzői között. A sivatagi pályán hiába volt gyorsabb az autójuk a Ferrarinál, stratégiailag kezdettől fogva hátrányos helyzetben voltak, mert Vettel elévágási kísérlete ellen csak az egyik pilótájukkal tudtak volna védekezni. Különben mindkét autójukon egyszerre kellett volna kereket cserélniük, amire a Safety Car végül rá is kényszerítette őket.
Habár Bottast nem közvetlenül ez, hanem a makacskodó légkulcs száműzte a második helyre, Hamiltonnak a dupla kiállás nélkül nem kellett volna megjátszania azt a büntetéssel végződő manővert Daniel Ricciardo előtt. A lényeg: ha a Mercedes kezdettől fogva neki ad prioritást, és Bottast kint hagyja a pályán még egy körig, Hamilton jó eséllyel megnyerhette volna a Bahreini Nagydíjat.
Félreértés ne essék, ezzel nem a csapatutasítások mellett akarok kampányolni. Azokat én is ugyanannyira rühellem, mint bárki más. Mindössze arra próbálok rávilágítani, hogyan festhet a helyzet a Ferrari és a Mercedes szemszögéből nézve. Úgy tűnik, az idén minden egyes pontra szükségük lehet, és ha a végén majd éppen az a néhány fog hiányozni nekik, amit simán zsebre vághattak volna, ha Räikkönent vagy Bottast időben félreállítják Vettel, illetve Hamilton útjából, verhetik a fejüket a falba. A dilemma nyilvánvaló, a pragmatizmus kötelező.
Szégyen a csapatutasítás, de hasznos.
Azért ácsi! Biztos, hogy ez a vb csak Vettelről és Hamiltonról fog szólni, a csapattársaik legfeljebb kívülállóként asszisztálhatnak a párharcukhoz? Erre mérget venni nyilván nem érdemes, de mégis: tegye fel a kezét, aki a saját pénzén, nagyobb tétben Räikkönenre vagy Bottasra fogadna inkább! Hát jó.
Ilyen korán rögzíteni a csapatsorrendet nyilván rejt kockázatokat. Ha mindent egy lapra, az első számúnak kinevezett versenyzőre teszünk fel, és vele később történik valami, vagy önhibáján kívül mégiscsak lemarad, a fegyverhordozóját addigra túl sok ponttól foszthattuk meg ahhoz, hogy a helyére léphessen a világbajnoki küzdelemben. Kiindulni azonban mindig csak a már lement versenyekből lehet, és az első három alapján Räikkönen és Bottas nem tűnik esélyesnek Vettel, illetve Hamilton ellen.
Ami Räikkönent illeti, tőle nem lehet elvitatni, hogy tavaly Vettelnél jobb mérleggel zárta az időmérőket. Különösen a szezon végén tűnt gyorsabbnak: zsinórban négy alkalommal rajtolhatott előrébbről. Úgy tűnt, mégiscsak meghálálja a Ferrari bizalmát, amelyre sokan érdemtelennek tartották, és kezd visszatalálni régi önmagához. Az idén azonban fordult a kocka, és most minden jel arra utal, hogy az előző szezonban legalább annyira Vettel alulteljesítésének, mint az ő feltámadásának köszönhetően volt Räikkönen a gyorsabb.
Vettelről már 2014-ben, a Red Bullnál töltött utolsó évében kiderült, hogy ha tartósan nincs esélye a győzelemre, hajlamos elkedvetlenedni és csak félgőzzel versenyezni.
Akkor egyszerűen leeresztett kissé. Sorozatban négy vb-címmel a zsebében, a Ferrarinál várható új kezdet reményében nem izgatta magát túlságosan, még a Ricciardótól elszenvedett vereségek sem zaklatták fel, tavaly viszont már érezhetőbb volt a frusztrációja, ami a dühös rádióüzeneteiből az egész világ számára nyilvánvaló lehetett.
Vettel kiemelkedően gyors versenyző, de a jelek szerint nem tartozik azok közé, akik a körülményektől függetlenül mindig 110 százalékot adnak bele, és ugyanazzal a kegyelmet nem ismerő elszántsággal harcolnak a pályán, akár a győzelem, akár a 12. hely a tét. Ez egyébként nem túl szigorú kritika, mert ilyenből borzasztóan kevés van; az utóbbi húsz évből Michael Schumacheren és Fernando Alonsón kívül tulajdonképpen nem is tudnék többet mondani.
A lényeg az, hogy Vettel az idén újra esélyesnek érzi magát, és ettől látványosan rákapcsolt. Räikkönen így majdnem olyan haloványnak tűnik mellette, mint annak idején Alonso mellett. Ezért a kijelentésemért sokan nyilván azonnal kikötöznének a monzai rajtrácsra, de a számok beszédesek. Räikkönen a háromból egyszer sem győzte le Vettelt az időmérőn, konkrétan mindig két hellyel mögötte végzett, és a Q3-akban átlagosan jelentősen, 0,391 másodperccel lassabb volt nála.
A versenyek ugyanilyen egyoldalúan alakultak.
Az eddigi három futam összesen hét etapjából csak egyben érte el Räikkönen a jobb körátlagot:
a Bahreini Nagydíj végén, amikor 0,286 másodperccel gyorsabb volt az élen a gumijait pátyolgató Vettelnél. Máskor aggasztóan elmaradt tőle, mint például az Ausztrál Nagydíj nyitóetapjában. Akkor konkrétan körönként 7 tizedet kapott a csapattársától.
A versenyeken futott „jó” körök átlaga
(Nem számolva az 1., a bokszba be/onnan kivezető és a kiugróan lassú köröket)
(Kínában csak a 12–56. kört figyelembe véve)
| Ausztrália | Kína | Bahrein | |
| Vettel | 1:28.070 | 1:31.864 | 1:35.053 |
| Räikkönen | 1:28.449 | 1:32.140 | 1:35.546 |
Räikkönen persze a gyengébb starthelyeiből adódóan eleve rosszabb helyzetből vágott neki a versenyeknek, úgyhogy több időt töltött lassabb autók mögött. Bahreinben ráadásul a rajtja is katasztrofálisan sikerült, és kétszer kellett megelőznie Felipe Massa Williamsét, aki mögé másodszor önhibáján kívül, a Safety Car beküldése előtt lebonyolított kerékcseréje miatt esett vissza.
Tudjuk róla, hogy a szezon eleje óta szenved az alulkormányzottsággal, amivel a köridődeficit egy részét kétségkívül meg lehet magyarázni. Räikkönen Bahreinben már úgy érezte, kezd egyenesbe jönni az autójával végre. Ám még ha az időeredmények terén közelebb is férkőzik Vettelhez, vajon a közelharcok során meglesz benne ugyanaz a tűz? A Ferrari vezérkarának leginkább ebben van oka kételkedni.
Vettel már az első három verseny alatt is többször megmutatta, hogy hajlandó sokat kockáztatni a sikerért.
A Ricciardo ellen Sanghajban végrehajtott manővere különösen árulkodó volt: keményen odatette magát a Red Bull mellé, és bár össze is koccant vele, leradírozva a Pirelli feliratokat a gumijairól, addig nem tágított, amíg nem hagyta ott. És Räikkönen? Meg sem támadta Ricciardót igazán...
Az ilyesmin nem csupán egy pozíció vagy néhány pont, hanem a csapat bizalma is múlik. Räikkönennek fel kell szívnia magát, és harcosabbá kell válnia, különben hamar elkönyvelik róla, hogy már csak a konstruktőri pontok csipegetésére alkalmas. Defenzív hozzáállással, a kivárásra kocsikázgatással egy Lewis Hamilton ellen nem lehet vb-t nyerni.
A melbourne-i idénynyitó után Niki Lauda lelkesen méltatta Valtteri Bottast, mondván, Nico Rosberg sem érhetett volna el többet, de mostanra némileg árnyalódott a kép. Míg Rosberg tavaly ilyenkor három versenyből három győzelemmel – igaz, részint Hamilton motorproblémáinak köszönhetően –, 75 ponttal vezette a világbajnokságot, az utódja csupán két 3. és egy 6. helyet tud felmutatni.
Bottas az időmérőkön egyre közelebb került a csapattársához, sőt Bahreinben már 23 ezreddel gyorsabb is volt nála, megszerezve pályafutása első F1-es pole pozícióját. A Mercedes azonban csapatként másnap nagy árat fizetett ezért, Hamiltonnak ugyanis a poros második kockából kellett rajtolnia, így rögtön visszaesett Vettel mögé, amivel, mint utóbb kiderült, elvesztette a győzelmi esélyeit.
Bottas pedig reménytelenül lemaradt. Az első etapban még meg lehetett magyarázni a vergődését azzal, hogy a generátor hibája miatt a rajtrácson nem tudták beállítani a nyomást a kerekeiben, de a bokszkiállásai után is majdnem ugyanúgy szenvedett a hátsó gumikkal. A második etapban lágyabb keveréket használt (bár ez nem feltétlenül volt előnyös), átlagosan mégis 0,390 másodperccel elmaradt Hamiltontól körönként, a harmadikban pedig ugyanolyan gumikon 1,439-cel volt lassabb nála!
A Mercedes végül kétszer is megkérte rá, hogy engedje el Hamiltont, amit Bottasnak bevallottan nehezére esett megemésztenie. Érthető.
Az adatok nem vetnek rá túl jó fényt, de egy-egy ilyen kisiklás talán még belefér.
A hangsúly azonban ezen van: egy-egy. Tavaly Monacóban Rosberg is elengedte Hamiltont, amikor a gumik hőmérsékletével küszködött, de ez csak kivételes esetnek bizonyult, később nem voltak hasonló gondjai – és végül megnyerte a vb-t.
Räikkönenhez hasonlóan eddig Bottas is csak egyetlen etapban volt gyorsabb a csapattársánál, mégpedig az Ausztrál Nagydíj második felében, főként azért, mert Hamilton átlagát lerontották a Max Verstappen mögött eltöltött körök. És akárcsak ferraris honfitársa, Bottas is sok időt töltött a középmezőnyben, olykor a saját hibájából, mint amikor a Kínai Nagydíj elején, a gumikat túl agresszívan melegítve kicsúszott a Safety Car-fázis során.
A versenyeken futott "jó" körök átlaga
Nem számolva az 1., a bokszba be/onnan kivezető és a kiugróan lassú köröket
(Kínában csak a 12-56. kört figyelembe véve)
| Ausztrália | Kína | Bahrein | |
| Hamilton | 1:28.184 | 1:37.252 | 1:35.168 |
| Bottas | 1:28.275 | 1:37.627 | 1:36.596 |
Az ilyen amatőr hibáktól meg kell szabadulnia, ha nem akar csapatutasítások nélkül is de facto másodhegedűssé válni. De ne legyünk vele igazságtalanok! Bottasnak ezek az első versenyei az élmezőnyben, nem mellékesen egy olyan brutálisan erős csapattárs oldalán, mint amilyen Hamilton.
Nem meglepő, ha egy kis időbe telik, amíg felveszi a ritmust, és hozzászokik a nagyobb téthez, pláne egy új istállónál, ahová még be is kell, kellett illeszkednie. Már az is mellette szól, hogy nem zuhant össze a melbourne-i és sanghaji vereségektől, Szahírban pole-lal vágott vissza Hamiltonnak. És a rámenősségét is felvillantotta, amikor a versenyen az újraindítás után a helyzetet kihasználva megtámadta Vettelt. Van benne potenciál, ezt már a Williamsnél bizonyította. Csak valóra is kell váltani.
Bottas számára sorsdöntő hetek ezek: most dőlhet el, hogy világbajnoki esélyesként vagy szorgos fegyverhordozóként skatulyázzák be. Ez a nagy lehetősége, nem vitás. Megérdemelne egy kis türelmi időt, balszerencséjére azonban a Mercedes épp nem engedheti meg magának, hogy nyugodtan malmozva nézze végig a szárnybontogatását.
Toto Wolff a Bahreini Nagydíj után már el is ejtett egy sokat sejtető célzást. „Még csak három verseny ment le, és mi mindig kitartottunk az egyenlő bánásmód mellett. Tudom, hogy nagyon nehéz lenne meghozni egy ilyen döntést, egyelőre nem is akarom – felelte, amikor a csapatsorrend rögzítéséről kérdezték.
Az elmúlt években nem folyamodtunk ilyesmihez, de most más a helyzet. Alapos elemzést követel, hogy mérlegeljük, szükség van-e rá, és mivel jár.”
Nem kell túl cinikusnak lennünk ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon nem pont egy ilyen helyzetre készülve választották Bottast Rosberg utódjául? A közvélemény nagyon belelkesült Alonso szerződtetésének a lehetőségétől, pedig az leginkább csak hírverésnek volt alkalmas, nem valószínű, hogy a Mercedesnél valaha reális alternatívaként gondoltak rá.
Az előző három évben kiharcolt uralmuk nem tarthatott örökké, ezzel ők maguk is tisztában voltak, és ha egy külső ellenféllel kell szembeszállni, az első/másodhegedűs felállás a történelmi tapasztalatok szerint sokkal hatékonyabb az egyenrangú csapattársakénál. Én Rosberg váratlan visszavonulása után ezért voltam kezdettől fogva azon a véleményen, hogy a Mercedes nem fog vadászni Alonsóra. Egyszerűen nem rá volt szükségük.
Nehéz elképzelni, hogy ő elengedte volna Hamiltont úgy, mint Bottas Bahreinben. Ja, hogy nem is lett volna olyan lassú? Valószínűleg nem, de ha pontokat lopkodott volna Hamiltontól, miközben a Ferrarinál Vettel gyakorlatilag egyedül viszi a zászlót, csak még nehezebb helyzetbe hozta volna a Mercedest. Egy ilyen rivalizálással simán el lehet bukni a vb-t, erről ugyebár éppen Hamilton és Alonso mesélhetne a legtöbbet.
A Mercedes számára az lenne a legkellemetlenebb, ha Bottas megszorongatná Hamiltont, Vettel viszont Räikkönentől nem zavartatva gyűjtögetné a pontokat, és fordítva ugyanez mondható el a Ferrariról is. Még korán van, többször is fordulhat a kocka, ám az a 34, illetve 23 pont, amellyel Räikkönen, illetve Bottas három forduló után le van maradva a csapattársától, tulajdonképpen a szezon legutolsó versenyén is sok lenne. A vb-cím sorsa ennél remélhetőleg kevesebben fog múlni.
Az sem biztos, hogy végig ennyire szoros lesz a küzdelem a két élcsapat között.
Pillanatnyilag úgy tűnik, a Mercedes egy mért körben gyorsabb, cserébe viszont az autója magas üzemanyagszinttel kevésbé kezelhető, mint a Ferrari. A versenyen keményebben nyúzza a gumikat, különösen a lágyabb keverékeket, és minél melegebb van, annál jobban küszködik, ami az európai szezon előtt nem túl ígéretes. Minden a fegyverkezési versenyen múlik: ha az egyik csapat hatékonyabban fejleszt (és ezen a téren a többség nyilván a Mercedesre fogadna), később tartós fölényre tehet szert. Arról nem beszélve, hogy akár még a Red Bull is beszállhat a buliba, értékes pontoktól fosztva meg a vb-esélyeseket.
Mi a tanulság? Szerintem még korán van ahhoz, hogy akár a Ferrari, akár a Mercedes egy lóra tegyen, vagyis az egész szezonra rögzítse a sorrendet a csapaton belül. A helyzetük nem is egyforma: a pályafutása csúcspontja felé igyekvő Bottast könnyen megtörhetne egy ilyen döntés, amivel végső soron a Mercedes sem járna jól. Räikkönen pedig mégiscsak egy világbajnok, nem illik a háttérbe szorítani, amíg matematikailag van esélye a címre. Utána hajlandó segíteni a csapattársának, ezt már többször bizonyította, de addig? Aligha tapsolna neki a hátsó sorból.
Egyelőre valószínűleg az ad hoc csapatutasítások jelentik a legjobb kompromisszumot.
Az olyanok, mint amilyet a Mercedes érvényesített Bahreinben: ha az egyik versenyzőjük (legyen az bármelyik) aktuálisan egyértelműen gyorsabb, és előrevágtatva jobb helyezésre lenne esélye, a másikat félreállítják előle. Ezzel a csapat szintjén anélkül optimalizálhatják az eredményt, hogy bármelyikük büszkeségén csorba esne, de a módszer csak akkor működik, ha a játékszabályokat előre tisztázzák velük, és mindkét versenyző lelkiismeretesen betartja őket. Igen, Vettel és Hamilton is, ha netán úgy alakul.
Utópia? Lehet. Nyilván ennek is akadnak buktatói, mert nem mindig egyértelmű, hogy aki a rádióban gyorsabbnak vallja magát, az valóban az is. Ezt a csapat dolga dönteni, de van rá megoldás: láttunk már olyat, hogy valaki visszaadta a helyét, ha mégsem sikerült előrébb jutnia.
Előbb-utóbb valamilyen formában alighanem mindkét csapatnál szükség lesz csapatutasításokra. Ha mégsem, az tulajdonképpen rossz hír, mert vagy azt jelenti, hogy az egyik kényelmes előnyre tett szert az összetettben, vagy azt, hogy a versenyzői között nem igazán kiélezett a küzdelem, valamelyik simán veri a másikat. Reméljük, nem így lesz.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
