Amikor a Sky Sports stábja pár mondat erejéig mikrofonvégre kapta Toto Wolffot péntek délután, a Mercedes csapatfőnöke megeresztett egy fáradt mosolyt. Hogy sikerült a Kanadai Nagydíj nyitónapja? „Hát, az első edzés jól, a második kevésbé." Na neeeee, már megint? „Igen." De miért? „Nem tudjuk."
A helyzet kínosan ismerős lehet két héttel ezelőttről, Monacóból, ahol pontosan ez történt: a Mercedes az első szabadedzésen jól ment, aztán a másodikra változtatott a beállításokon, ami katasztrofális következményekkel járt. Hiába csináltak hátraarcot, többé nem sikerült visszanyerniük az eredeti formájukat, és Lewis Hamilton az időmérőn még a döntőig sem jutott el, míg Valtteri Bottas a versenyen kikapott a Red Bull-os Daniel Ricciardótól. Sebastian Vettel előnye az összetettben 25 pontra nőtt...
Bár a két élcsapat a győzelmek számát tekintve 3:3-as döntetlenre áll, Wolff kijelentette, hogy immár minden kétséget kizáróan a Ferrari a favorit, a Mercedes pedig az esélytelen üldözője. Ez persze kényelmes álláspont, mert csökkenti rajtuk a nyomást – ha nyernek, az szuper, ha veszítenek, az csak a papírforma –, de amint az éppen a nagy riválistól átigazolt technikai igazgatójuk, James Allison rámutatott, valójában még mindig a Mercedes gyűjtötte be a több pole-t az idén.
Csupán kétszer vesztették el az első rajtkockát: Szocsiban és Monacóban.
Ez Montrealban nem túl jó ómen, a Circuit Gilles Villeneuve ugyanis sok szempontból épp azzal a két pályával rokon; az aszfalt felülete sima, nincsenek rajta hosszú kanyarok, ahol előnyt jelenthetne a Mercedes hosszabb tengelytávja, és ahol könnyen be lehetne melegíteni az első gumikat, ráadásul a három leglágyabb keverékű szerepel a kínálatban. Kanada mindenekelőtt a hosszanti terhelésekről, a kemény féktávokról és a brutális kigyorsításokról szól – az elnyújtott padlógázos részek viszont legalább a Mercedesnek kedveznek.
„Ez a pálya elég trükkös, mert kis leszorítóerőt használunk rajta – magyarázta az első edzésnap legjobb idejét elérő Kimi Räikkönen. – Egyes kanyarokban, például a sikánokban, muszáj meglovagolnunk a rázóköveket, ha gyorsan akarunk menni, de a kis leszoríterő miatt az autó nagyon izgágának érződik, mindig össze-vissza csúszkál."
Mivel a Circuit Gilles Villeneuve-öt ritkán használják, kezdetben egyébként is nagyon poros, de most még a szokásosnál is gyengébb volt rajta a tapadás. Még délután is szinte percenként megpördült vagy lesodródott valaki, különösen a hátsó egyenes végén lévő, baleseti gócpontnak számító kanyarkombinációban, a Bajnokok Fala előtt, illetve a célegyenest lezáró gyors balosban. Vasárnapra az aszfalt tisztább lesz, ám itt a versenyen sem ritkák a vezetői hibák – és a Safety Car-fázisok, amelyekkel érdemes számolni a stratégia kidolgozásánál.
A Szocsival és Monacóval vont párhuzam ellenére a Mercedes pénteken egyáltalán nem volt reménytelen helyzetben.
A versenyzők nem osztották Wolff borúlátását, Valtteri Bottas „kifejezetten versenyképesnek" érezte magukat, és Hamilton is elégedett volt az autójával az edzéseken.
„A nehéz monacói hétvége után az a legfontosabb, hogy Montrealban máris jobbnak tűnik. A következő napokban a harc részesei leszünk" – vélte.
Ami az időmérő-szimulációkat illeti, Hamilton 0,215 másodpercre közelítette meg Räikkönent, Vettelt pedig 5 századdal meg is előzte, jóllehet, ez csalóka, mert a német versenyzőnek lett volna egy jóval gyorsabb köre, ha nem lassul le a végén. A Ferrari mostanában nem feltétlenül hajt az időeredményekre péntekenként – szombatra rendszerint felgyorsulnak –, és a Räikkönen által emlegetett kis leszoríterős aerodinamikai konfiguráció ellenére gyanúsan lassúak voltak az egyenesben, úgyhogy valószínűleg bőven maradt bennük tartalék.
Maga Vettel sem találta annyira az összhangot az autójával, mint Räikkönen. „Kicsit küzdenem kellett vele, sőt párszor meg is pördültem, de a végén rájöttem, mire van szükségünk, milyen irányba kell mennünk – ecsetelte. – Holnap biztosan jobb napom lesz."
Ezt a Mercedesnél nyugodtan vehetik fenyegetésnek, mert Vettelnek az idén még valóban nem volt gyenge szombatja és vasárnapja: amikor igazán számított, mindig ott volt a szeren. Nem véletlen, hogy Hamilton sem bízta el magát. „A Ferrarik gyorsnak tűnnek itt, és ahogy az időeredményekből látszik, nagyon kicsik a különbségek az élen – mondta.
Az a benyomásom, hogy valamelyest még mindig le vagyunk maradva a piros autóktól a hétvégének ebben a korai szakaszában,
de keményen fogunk igyekezni, hogy az időmérőre ledolgozzuk a hátrányunkat."
A kulcs az lesz, hogy az első gumikkal is beletaláljanak az „ablakba", vagyis az optimális hőmérsékleti tartományba. Pénteken nem tűnt úgy, hogy nehezebben melegítik be őket, mint a Ferrari, bár a jelek szerint Monacóban sem ezért kellett több felvezető kört megtenniük, mielőtt nekivághattak egy igazán gyorsnak, hanem azért, mert csak így tudták megfelelően preparálni a gumik futófelületét, kihozva belőlük a maximális tapadást. Ez nem feltétlenül a hőmérsékletről szól.
James Allison Montrealban elismerte azt, ami egyébként régóta nyílt titok: a Mercedes potenciálisan nagyon gyors, de a Ferrarihoz képest túl szűk tartományban működik jól. Ezt Hamilton „a tapadás hiányának érzi. Az adatokból mi úgy látjuk, és ezt később meg is beszéljük vele, hogy a tapadás megvan, csak borzasztóan könnyű átlépni a határát, amiért aztán a köridőben súlyos árat kell fizetni – magyarázta Allison. – Ezt Lewis megszenvedte párszor, ahogy Valtteri is, csak ő más pályákon és egy kicsit eltérő módon."
Való igaz: a hasonlóan sima felületű Szocsiban Hamilton majdnem úgy küszködött, mint Monacóban, Bottas viszont megnyerte a versenyt,
úgyhogy Montrealban sem csak kedvezőtlen előjelek vannak a Mercedes számára. Ha mindkét pilótájuk munkára tudja fogni a gumikat, az áttörés lesz.
Márpedig a versenyszimulációk ezzel kecsegtetnek: a Mercedes péntek délután legalábbis pariban volt a Ferrarival. A hosszú etapokon nem volt könnyű kiigazodni, mert a rövid pályán komoly gondot okozott a sűrű forgalom, ezért a pilóták nehezen futottak sorozatban tiszta köröket, de a látványosan lassúakat kiszűrve viszonylag tiszta képet kaphatunk az erőviszonyokról.
A csapatok zöme az ultralágy és a szuperlágy gumikon tett meg hosszú etapokat. Az edzést Max Verstappen Red Bulljának lerobbanása miatt félbe kellett szakítani, de erre szerencsére pont akkor került sor, amikor a többség úgyis kereket cserélt volna, ezért viszonylag kis kellemetlenséggel járt. Voltak páran, akik ugyanazon a szett gumin – Felipe Massa és Carlos Sainz ugyanazon az ultralágy, Vettel pedig ugyanazon a szuperlágy szetten – folytatták a körözést. Az ő két etapjukat különválasztottam, mert nem tudjuk, hogy az üzemanyagszintjükön a bokszban nem változtattak-e.
Átlagok az ultralágy gumikon
(Csak a „jó" köröket nézve. Ezek száma olvasható a „/" jel mögött)
Átlagok a szuperlágy gumikon
A harmadik keverékkel, vagyis a lággyal, az edzés korábbi szakaszában Felipe Massa és Stoffel Vandoorne, a vége felé viszont egyedül Bottas tett meg hosszú etapot. Ez a versenyen még jól jöhet a Mercedesnek, mert könnyen előfordulhat, hogy akkor ez (az ultra- és a szuperlágynál magasabb üzemi hőmérsékleti tartományú) gumi lesz a legjobb választás.
A monacóihoz hasonlóan a Kanadai Nagydíj is egykiállásos futamnak ígérkezik.
A győztes, azaz Hamilton tavaly csak egyszer cserélt kereket, míg a 2. helyezett Vettel kétszer, és az ultralágy gumiról szinte mindenki a lágyra váltott, a szuperlágyat a legtöbben elkerülték.
Persze az idei Pirellik szerkezete és keveréke más, tartósabbak is, úgyhogy ennek nem feltétlenül van jelentősége, de a Ferrarit kínosan érintheti, ha be kell vetniük a lágy keveréket, hiszen abból Vettelnek és Räikkönennek is csak egy-egy garnitúrát rendeltek a hétvégére, így előzőleg nem tudják letesztelni. A Mercedes viszont már megtette Bottasszal, aki 8 (6 értékelhető) kör alatt 1:16.446-os átlagot ért el vele – tehát alig volt lassabb, mint az ultralágy gumikkal. Pedig a Pirelli sportigazgatója, Mario Isola szerint az ultralágy szűk egy másodperccel gyorsabb a szuperlágynál, amely viszont több mint egy másodperccel gyorsabb a lágynál, legalábbis egy mért körben.
Jelentős lassulást, ahogy az várható volt, egyik keveréken sem lehetett tapasztalni.
És a rövid körben csekélynek tűntek a különbségek: Felipe Massa például különösen ígéretes tempót diktált, átlagosan mindössze 8 századdal maradva le Hamiltontól. Az új aerodinamikai és mechanikai alkatrészekkel felvértezett Williams a rövid és a hosszú etapokon egyaránt gyors volt, balszerencséjükre azonban a két Force India sem maradt le tőlük jelentősen. A nap végére Fernando Alonso megkaparintotta előttük a 7. helyet, ám ez becsapós volt, mert ő a délelőtt jelentkező hidraulikai hiba miatt a többieknél később, jobban felgumizott pályán teljesítette az időmérő-szimulációját. „Tudjuk, hogy a valódi helyünk kicsit hátrébb, a 10-11-12-13. környékén van" – ismerte el.
Az említett sűrű forgalomban létfontosságú lesz, hogy a csapatok az időmérőn jókor küldjék pályára a versenyzőiket, különben akár az élmezőny tagjai is abban a kínos helyzetben találhatják magukat, hogy nem tudnak kellően gyors kört futni a lehűlő, nehezen visszamelegíthető gumikon. Már pénteken is adódott belőle gond, hogy a pilóták a hátsó egyenesben lelassítva próbáltak minél jobban helyezkedni a mért köreik előtt, akadályozva, sőt veszélyeztetve azokat, akik már gyorsan mentek.
Hamilton még az edzés közben arra kérte a Mercedest, hogy kössék össze a rádión Charlie Whitinggal, miután az utolsó sikánnál majdnem legázolta Pascal Wehrlein Sauberjét.
Csak egy apró pontnak tűnt a távolban, aztán mielőtt észbe kaphattam volna, hirtelen ott volt előttem.
Veszélyes, ha valaki csigatempóban, 100-200 km/ó-val lassabban vánszorog – mutatott rá Hamilton. – Így valamelyikünk előbb-utóbb bajba fog kerülni, ezért azt javasoltam, hogy célszerű lenne a 10-es kanyar előtt lemaradnunk, és onnantól már kötelező lenne gyorsan mennünk."
Péntek délután adódott is egy necces helyzet, amikor Kevin Magnussen az egyik mért körének végén kis híján lebombázta az utolsó sikán előtt lassan haladó Carlos Sainzot. Az adatok szerint a sebességkülönbség a 200 km/ó-t is felülmúlta, ezért a Toro Rosso versenyzője kapott egy megrovást a sportelügyelőktől. Nem kell magyarázni, mi történhetett volna, ha Magnussen ekkora tempóval nekimegy.
Vettel pedig épp Hamiltonra panaszkodott, hogy a versenyszimulációja közben hosszú időn keresztül feltartotta őt, hol hibázva, hol szándékosan lemaradva az előtte haladótól, de a Mercedes sztárja egy laza kézlegyintéssel elintézte a dolgot, mondván, ez csak szabadedzés volt, „felesleges túllihegni."
Igaza van: az éles játék ma délután, az időmérőn kezdődik.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
