Fernando Alonso élete első Le Mans-i 24 órás versenyére készül, jobb helyről pedig nem is kezdhetné meg a viadalt. Azok után, hogy a spanyol a leggyorsabb volt a teszten, valamint a legendás verseny hetében zajló szabadedzéseken és időmérőkön sem ment rosszul, a leggyorsabb, pole pozíciót érő időt nem ő érte el a 8-as rajtszámú Toyotával.
Toronymagas favoritként érkezett Le Mans-ba a Toyota Gazoo Racing csapata, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az első edzéstől kezdve a japánok autói foglalták el a tabella első két helyét.
Az első időmérőn megszerzett ideiglenes pole után a riválisok közül többen megjegyezték: sokkal gyorsabb is lehetett volna a Toyota, ha akar.
Nakadzsima Kazuki, aki 2007 és 2009 között Alonso vetélytársa volt a Forma-1-ben, az első, éjszakai időmérőn 3:17.270-nél állította meg a stoppert a 8-as autóval, amelyet 1 tizedmásodperces hátrányban a 7-es követett. A csütörtöki, piros zászlós megszakításokkal fűszerezett második időmérőn nem tudott javítani egyik Toyota sem, a legjobb időt 3:18.021-gyel Fernando Alonso érte el, miután összesen két tiszta körre volt lehetősége.
A harmadik, ismét éjszakai időmérőn aztán odalépett a gázra Nakadzsima, és rögtön az első probálkozásra közel két másodpercet javított korábbi idején.
Ennél gyorsabban később sem tudott senki körbemenni a 13,6 km hosszú pályán, a 8-as rajtszámú Toyota így 3:15.377-es idejével megszerezte a pole pozíciót, kevesebb, mint 6 tizedmásodperccel elmaradva Kobajasi Kamui tavaly felállított körrekordjától. A 8-as mögött kereken 2 másodperccel lemaradva a 7-es autó végzett a második helyen.
A japánok fölényét jól mutatja, hogy a harmadik időt elérő Andre Lotterer, Bruno Senna, Neel Jani trió Rebellionja már 4 másodperccel volt lemaradva Nakadzsimától.
Gratulálok Kazukinak, hihetetlen kört futott. Rábíztuk a feladatot, ő pedig elvégezte a munkát
– dicsérte társát Alonso. – Tudjuk, hogy ezek még csak az előkészületek, hosszú huszonnégy óra vár ránk, de mostanáig minden simán ment, semmilyen problémánk nem volt az autóval. Azt hiszem, készen állunk.Eddig jól teljesítettünk, de tisztelnünk kell a versenyt, mert extrém nehéz és hosszú lesz. Remélhetőleg a végén is a Toyoták lesznek az első két helyen."
Le Mans-ban az a szabály, hogy minden versenyzőnek legalább 5 kört kell teljesítenie éjszakai körülmények között a verseny előtt, különben nem indulhat el a futamon. Természetesen Alonso is megtette ezt, az utolsó időmérőn a sötét mellé azonban még egy kis eső is érkezett.
Éjszaka olyan, mintha egy másik pályán vezetne az ember, az esővel pedig még trükkösebb, de inkább most akartam megtapasztalni ezt, mint a versenyen
– mondta a spanyol. – Nem akartam, hogy azok legyenek az első köreim az esőben, amikor majd a futamon éjjel beülök az autóba."
A kétszeres Forma-1-es világbajnok ezzel együtt tudja, mindenre úgysem tud felkészülni. „Egy huszonnégy órás versenyen mindig történnek váratlan dolgok, nem lehet mindent előre megtervezni, úgyhogy bármire készen kell állnunk."
Nem Fernando Alonso lesz az egyetlen, aki F1-es tapasztalattal a háta mögött vág neki az idei Le Mans-i 24 órásnak szombat délután. A száguldó cirkusz jelenlegi mezőnyét egyedül ő képviseli, a 180 pilóta között rajta kívül azonban 23 olyan versenyzőt is találunk, aki megjárta a Forma-1-et.
Alonsótól nagyon nem is kell elszakadni, hiszen két váltótársa, Nakadzsima és Sebastien Buemi is ex F1-es, előbbi a Williams, utóbbi a Toro Rosso színeiben húzott le 36, illetve 55 futamot a sorozatban, míg a 7-es autóban ülő Kobajasi a Toyota, a Sauber és a Caterham pilótájaként 76 futamhétvégét tudhat maga mögött.
Az LMP1 mezőnyében az említetteken túl további 5 korábbi F1-es pilótát találunk. Közülük egyértelműen Jenson Button, 2009 világbajnoka a legnagyobb név, aki az első orosz Forma-1-es pilóta, Vitalij Petrov társaként a 7. helyről vághat neki a küzdelemnek az SMP Racing színeiben. Ebben a csapatban versenyez a négyszeres Le Mans-i második helyezett, az F1-ben egyetlen futamon rajthoz álló Stéphane Sarrazin is. A francia a Minardihoz ugrott be az 1999-es Brazil Nagydíjra, versenyének pedig egy óriási balesettel vetett véget.
A legjobb nem Toyotásként kezdheti meg a száguldást a Rebellion csapatban a háromszoros Le Mans-i győztes André Lotterer, aki a 2014-es Belga Nagydíjon vezethette a Caterhamet.
Lotterer egyik váltótársa Bruno Senna, a háromszoros F1-es világbajnok Ayton Senna unokaöccse, aki 2010 és 2012 között volt tagja kisebb megszakítással az F1 mezőnyének. A HRT, a Renault és a Williams színeiben összesen 46 futamon vett részt.
Hátrébb, az LMP2-es kategóriában is találkozhatunk igen ismerős nevekkel. Közülük Juan Pablo Montoyát, az F1 egykori fenegyerekét emelhetjük ki elsőnek.
A Williamsszel és a McLarennel 7 versenyt, köztük a 2003-as Monacói Nagydíjat megnyerő kolumbiai áll a legközelebb hozzá, hogy az Alonso által is hajszolt Triple Crown-t begyűjtse.
Azaz Graham Hill után a második versenyző legyen a történelemben, aki a monacói F1-es futam és az Indianapolis 500 után a Le Mans-i 24 órást is megnyeri. Erre persze nem sok esélye van az Indianapolisban 2000-ben és 2015-ben az élen végző Montoyának, hiszen összetettben a 24. helyről rajtolhat, az LMP1-es autókkal normál körülmények között pedig amúgy sem veheti fel a versenyt.
Az LMP2-ben indul továbbá az F1-ben 2011 és 2015 között 95 nagydíjat teljesítő Pastor Maldonado, a 2012 és 2014 között a Toro Rossóval 58 versenyt futó Jean-Éric Vergne, a Caterhammel 2013-ban 19 futamon elinduló Giedo van der Garde, a Sauberrel 2015-ben és 2016-ban 39-szer rajthoz álló Felipe Nasr, a 2011-től 2013-ig 58 versenyen a Force Indiának, majd a tavalyi Magyar Nagydíjon a Williamsnek vezető Paul di Resta, valamint a 2014-ben és 2015-ben a Caterhammel és a Marussiával 18 futamon elinduló Will Stevens is.
Még egyet lépve, az LMGTE Pro kategória első helyét megszerző Porschéban találjuk Gianmaria Brunit, Baumgartner Zsolt minardis csapattársát 2004-ből.
Négy hellyel hátrébb a Ford GT-ben ül a Toro Rossóval 2008-ban és 2009-ben 27 versenyt futó, négyszeres Champ Car-bajnok Sébastien Bourdais, utána pedig egy Corvette kormányánál következik Jan Magnussen, a Haasnál versenyző Kevin Magnussen édesapja, aki maga is F1-es pilóta volt, 1995 és 1996 között 24 futamot teljesített a McLaren és a Stewart színeiben. Végül egy Ferrari 488 GTE EVO-val még egy korábbi, de reményei szerint leendő F1-est is találunk, nevezetesen a Ferrari tartalékpilótáját, a tavalyi ausztrál és kínai versenyhétvégén a Saubert vezető Antonio Giovinazzit.
Három korábbi F1-esről nem tettünk még említést, ők mindannyian a legkisebb géposztályban, az LMGTE AM, azaz amatőrben indulnak, de a legkevésbé sem lehet őket kezdőnek nevezni. A legelőkelőbb helyet közülük a rajtot a kategória 4. pozíciójából váró Giancarlo Fisichella szerezte meg.
A 229 F1-es rajtot maga mögött tudó, háromszoros futamgyőztes olasz 2009 óta a Ferrari család tagja, miután az Olasz Nagydíjon a Scuderia leszerződtette a Felipe Massát helyettesítő Luca Badoer leváltására.
A mostani lesz a 9. Le Mans-i fellépése, a GTE Pro kategóriát korábban kétszer is megnyerte. Hátrébb, egy Aston Martin volánja mögött találjuk az 1993 és 1996 között 32 F1-es futamon induló Pedro Lamy-t, a mezőnyt pedig az 1994-es szezonban 10 futamra nevező Olivier Beretta zárja egy Ferrariban.