Mick Schumacher márciusban lesz 20 éves, és ahogy idősödik és halad előre a motorsport ranglétráján, egyre többet nyilatkozhat. A kezdetben még szinte burokban nevelt fiatal versenyző már önálló interjúkat is adhat, édesapjáról azonban így is keveset beszél, a hétszeres bajnok egészségi állapotát pedig - akárcsak a család többi tagja - ő is titokban tartja. Legutóbb a német RTL-en sugárzott „Schumacher – A következő generáció" című dokumentumfilmben elevenítette fel, hogy milyen volt, amikor még édesapja egyengette a karrierjét.
Sok ideje nem volt Michael Schumachernek arra, hogy aktív szerepet vállaljon Mick versenyzői pályafutásában, 2013 decemberi síbalesete idején fia még a 15-öt sem töltötte be, nemzetközi gokartos karrierjét pedig csak 2014-ben kezdte. Ennek ellenére Németországban már évek óta versenyzett, a hétszeres F1-es világbajnok pedig gokartőrült szülőként lelkesen támogatta.
Elmentünk gyakorolni a vezetést, még azokon a napokon is engedélyezték, hogy körözhessünk, amikor a pálya zárva volt Kerpenben
– mondta Mick utalva az édesapja szülőhelyén található gokartpályára. – Sokat foglalkoztunk a részletekkel, hogy gyorsabbá váljak. Mindig is ezek voltak a legjobb napok."
Mint a legtöbb sportoló gyermek esetében, Mick és édesapja kapcsolatában is eljött a pont, amikor el kellett dönteni, hogy csak kedvtelésből csinálják, amit csinálnak, vagy komoly céljaik vannak vele a jövőben.
„Apa végül megkérdezte, hogy mit akarok csinálni. Profi módon szeretnék-e foglalkozni ezzel, vagy csak szórakozásból, hobbiként. Természetesen világosan megmondtam neki, hogy az előbbi."
Egy ilyen sikeres sportoló fiának lenni, ráadásul ugyanabban a sportágban mindig is terhet jelentett, Mick azonban nem bánja, ha az édesapjához mérik. „Egyáltalán nem bánom, mindig a legjobbakkal akartam összemérni magam, az pedig az apukám.
Ő a bálványom. Örülök, ha hozzá tudom hasonlítani magam, sok világbajnok hasonlítja magát hozzá."
Természetesen előnyei is vannak az ismert vezetéknévnek, Mick tudja, hogy sok ajtót az nyitott ki előtte, de úgy van vele, hogy ettől a végén még ugyanúgy „egyedül ül az ember az autóban." Korábban Nicklas Nielsen mesélt arról, hogy barátja nehezen dolgozza fel, ami az édesapjával történt, nem is nagyon beszél róla, csak időnként megjegyzi, hogy nehéz azt kezelni.