Kubica pánikba esett, majd elhagyta a visszapillantóját

Pánik, rajtbaleset, tükörelhagyás, és mindennek tetejébe zavarbaejtően lassú versenytempó. Nagyjából ilyen volt Robert Kubica visszatérése a Forma-1-be a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, a lengyel azonban így is tudott minek örülni.

Robert Kubica a 2010-es Abu-dzabi Nagydíj óta először indult F1-es futamon a 2019-es szezonnyitón, horrorsérülése utáni visszatérése azonban finoman szólva sem sikerült tökéletesre, habár azt már a téli tesztek után tudni lehetett, hogy hacsak nem történik csoda, a lengyel pilóta legfeljebb az utolsó előtti helyért küzdhet Melbourne-ben. Végül azért sem csatázhatott, csapattársával szemben ugyanis már a rajt után tetemes hátrányba került, a versenyt három körös lemaradásban fejezte be a győztes Valtteri Bottashoz képest, ám ennek ellenére boldogan hagyta el Ausztráliát.

Kubica nehézségei már a rajt előtt elkezdődtek, a felvezető kör után ugyanis

Pierre Gaslyhoz hasonlóan azzal szembesült, hogy az új szabályok szerint épült, megnövelt méretű hátsó szárnyak miatt nem látja rendesen a startlámpákat.

„Kicsit bepánikoltam, mert amikor megálltam a rajtrácson, nem láttam a lámpákat, Carlos Sainz McLarenjének hátsó szárnya kitakarta őket – mondta Kubica a verseny után. – Az első lámpát láttam, a többit nem, ezért egy kicsit balra kellett mozdulnom. Pánikkeltő helyzet volt."

A lengyel kálváriája pár másodperccel később, az első kanyarban folytatódott, Gasly Red Bulljával ütközve ugyanis elhagyta az első szárnyát, és jöhetett be a bokszba egy újért. „Eléggé jól rajtoltam, de kemény gumikkal sajnos eléggé kipörögtek a kerekeim. Az egyes kanyarba menet a biztonságra törekedtem, belülre húzódtam a kerékvetőre. Amint azt gondoltam, hogy »oké, ezen túlvagyunk«, áthajtottam az első kanyaron, amit az egészből láttam, az annyi volt, hogy Gasly elég sokat mozdult jobbra, összeért Sainz-cal, majd megrongálta az első szárnyamat. Megsérült az első szárnyam, de nem vettem észre, hogy 100 méterrel később az egészet elveszítettem, azt hittem, hogy csak a felét."

Aki azt gondolná, hogy ezzel már tényleg túljutott minden megpróbáltatáson, az téved, nem sokkal később ugyanis

a jobb oldali visszapillantójából kiesett a tükör, ami lényegesen nehezebbé tette számára a gyorsabb autók elengedését.

„Az autót nem volt jó érzés vezetni, mindennek tetejébe ráadásul a harmadik körben elveszítettem az egyik tükrömet, ami még jobban megnehezítette a helyzetet a kék zászlókkal.

Azt mondták a fülemre, hogy a tempónk nem rossz, és valójában jó is volt az autó állapotát figyelembe véve, azonban majdnem nevetésben törtem ki, mert belülről nagyon rossznak éreztem."

Kubica végül utolsó célbaérőként, három körrel kevesebbet futva a rendes versenytávnál látta meg a kockás zászlót, egy egykoron az egyik legjobbnak tartott versenyző esetében pedig azt gondolnánk, ezzel az eredménnyel semmiképpen sem lehet elégedett. Még ha az eredménnyel nem is az, másban így is talált örömet a lengyel, ezt pedig korábban ő maga sem gondolta volna.

„Voltak pozitívumok, szombaton nem lehettem boldog, az egy bonyolult nap volt. A vasárnap talán még annál is komplikáltabb volt, de azokkal a dolgokkal, amelyekre kiterjedt az irányításom, szerintem tűrhető munkát végeztem, magabiztos voltam, hogy meg tudom csinálni. A legtöbb embernek talán kételyei voltak a fizikai képességeimmel, az első kanyarral és a rajttal kapcsolatban.

Nyolc éve és négy hónapja ez volt az első állórajtom, a 2010-es Abu-dzabi Nagydíj óta nem csináltam ilyet, és eléggé jól sikerült. Összességében több tapasztalattal hagyom el Ausztráliát, és meglehetősen boldogan.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok mondani azok után, hogy ilyen tempóban teljesítettem egy versenyt és ennyire hátul végeztem."