Niki Lauda levette a sisakját és csupa vér volt az arca

Ha van olyan élő legendája a Forma-1-nek, akit a hétfőn elhunyt Niki Laudához lehet hasonlítani, az biztosan Sir Jackie Stewart. 1969, 1971 és 1973 világbajnoka jelen van a Monacói Nagydíjon, Monte-Carlóban, ahol a GPhírek az osztrákok háromszoros világbajnokának életéről, haláláról és örökségéről kérdezte.

A halálhír óta megszámlálhatatlan gondolatot, részvétnyilvánítást hallottunk, olvastunk. Ön mit gondol, mit veszített a sport, a világ Niki Lauda halálával?

Niki személyében nemcsak egy remek autóversenyzőt, hanem egy komoly érdemekkel rendelkező üzletembert veszítettünk el. Nagyszerű személyiség volt. Amit Toto Wolffal együtt a Mercedes-Benznél végig csináltak mostanáig, az tényleg fantasztikus. Nikinek óriási szerepe van abban, hogy a márka igazgatótanácsát meg tudták győzni arról, hogy ennyi éven át jelen lehessenek a Forma-1-ben, hiszen sokan úgy gondoltuk, hogy ez lehetetlen. A motorsport világa sok egyéb mellett ezért is hálás lehet neki. Niki egyébként is óriási karaktere volt ennek a sportnak, főképp a szörnyűséges balesete miatt, amely során tulajdonképpen meg is halt egy picit. Az elszántságának és a bátorságának köszönhetően hamar talpra tudott állni,

visszatért és újra megnyerte a világbajnokságot. Ez felfoghatatlan, ilyenre azelőtt és azóta sem volt képes senki más a sport világában.

Niki Lauda neve nemcsak a sport, hanem az üzleti élet világában is fogalommá vált…

Valóban, Nikit túlzás nélkül lehet a sikeres üzletember iskolapéldájának titulálni. Szerintem a motorsportból soha, senki nem ért el olyan kimagasló üzleti sikereket, mint Niki, aki a légiforgalom világában bizonyított.

Ön is három világbajnokságot nyert és komoly magasságokba jutott az üzlet világában. Mi a legfontosabb hasonlóság Önök között?

Ha egyvalamit kell mondanom, szerintem a vezetési stílusunk biztosan ilyen volt. Jómagam mindig komoly erőfeszítéseket tettem annak érdekében, hogy simán és finoman vezessek, Niki pedig pontosan ugyanígy vezetett. Nem volt agresszív pilóta.

Az agresszív pilóták nyernek néhányszor, de nem folyamatosan, rendszeresen. Niki folyamatosan nyert,

amit bizonyít az is, hogy három alkalommal is megnyerte a világbajnokságot, ráadásul egy olyan korszakban, amikor a motorsport sokkal veszélyesebb volt, mint manapság. Akkoriban nem lehetett hibázni, annyit legalábbis biztosan nem, mint manapság. Niki egy lenyűgöző időszakban élt lenyűgöző életet.

A Mercedesnél úgy fogalmaztak, hogy a valaha volt legkiválóbb „külügyminisztert” veszítették el. Mit csinált másként Niki Lauda, hogy a jelenkori Forma-1-ben ilyen kiváló vezető tudott lenni?

Kizárólag arra összpontosított, amire kellett, amit végre kellett hajtania. Ezt mindenki másnál jobban csinálta. Nagyon komoly meggyőzőerővel bírt, így viszonylag könnyen rá tudta venni az embereket arra, amit el akart érni, és amiről azt gondolta, hogy korrekt, tisztességes. Nehéz, de roppant letisztult gondolkodású ember volt, akinek a barátságát ki kellett érdemelni. Az biztos, hogy Nikivel csak úgy nem lehetett összehaverkodni.

Ön szerint a jelenlegi Forma-1-es mezőnyből képes lehet bárki arra, hogy felnőjön erre a szintre?

Persze, bármi lehetséges, hiszen nagyon sok tehetség van. Fontosnak tartom viszont megjegyezni azt, hogy például a franciáknál Napóleon óriási dolgokat hajtott végre, s bár azóta is láttunk már sok erős franciát, senki sem lett közülük Napóleon…

Felidézne egy emlékezetes, személyes momentumot Laudával kapcsolatban?

Azt biztosan soha nem felejtem el, amikor a balesete után hat héttel megjelent Monzában. Ott álltam mellette, amikor felrakta a sisakját, majd néhány kör után visszajött, levette, és csupa vér volt alatta minden. Úgy gondolom, igazán komoly bátorság kellett ahhoz, hogy visszatérjen, és a történtek után újra elkezdjen versenyezni.

Ön szerint lehet tanulni, elsajátítani azt a hozzáállást, mentalitást, amit Niki Lauda képviselt, vagy arra kizárólag születni lehet?

Az esetek túlnyomó többségében ilyennek születni kell. Persze előfordul, hogy látsz vagy megismersz valakit, akitől sokat tanulsz, de talán akkor nem jutsz olyan magasra, mint Niki, akiről most beszélgetünk. Biztosan sokat el lehet sajátítani abból, ha megfigyelsz másokat, ha tanulsz a hozzáállásukból és a viselkedésükből.

Mit gondol, mi a legfontosabb „laudai” örökség?

Szerintem a „soha ne add fel” hozzáállás, valamint az is, hogy Niki mindig fantasztikusan viselkedett. Versenyzőként is, üzletemberként is.