Jenson Button of Great Britain and driver of the #12 Lucky Strike Honda Racing F1 Team Honda RA106 Honda RA806E V8 is lifted in the air by fellow team members as they celebrate winning their first race the Formula One Hungarian Grand Prix on 6 August 2006 at the Hungaroring, Budapest, Hungary. (Photo by Darren Heath/Getty Images)
Vágólapra másolva!
Három világbajnok is a Magyar Nagydíjon szerezte meg pályafutása első F1-es győzelmét. Cikkünkben visszatekintünk az emlékezetes futamokra, amelyek révén a későbbi sikergyárosok beírták magukat a világbajnokság történetébe.
Az első győzelem mindig emlékezetes, a pilóták mellett a Forma-1-et jól ismerő szurkolók számára is, különösen manapság, amikor nincs nagy jövés-menés a dobogó legfelső fokán. Utoljára bő 2 évvel ezelőtt, a 2017-es szezon negyedik fordulója során fordult elő, hogy olyan versenyző nyert, aki korábban még nem, Valtteri Bottas személyében.
Az F1-es Magyar Nagydíjak történetében eddig négyszer fordult elő, hogy olyan pilótát ünnepelhetett a közönség, aki korábban még sohasem nyert a világbajnokságban. A pálya nehézségét, és a nyári futam megterhelő jellegét ismerve talán nem meglepő, hogy közülük hárman világbajnokok is lettek, és a 2008-as futamot megnyerő Heikki Kovalainen is büszke lehet a pályafutására.
Az idei Magyar Nagydíjat felvezető sorozatunk harmadik részében, a verseny történetének elfeledett hősei és a nálunk történt bajnokavatások után bemutatjuk azokat az éveket és versenyeket, amelyek során Damon Hill, Fernando Alonso, Jenson Button és Kovalainen először felállhatott a dobogó tetejére.
1993: Damon Hill
Ha valaki pályafutása 13. F1-es nagydíján megszerzi első győzelmét, mindenképpen különleges figurává válik a sportágban. Még akkor is, ha ezt az 1993-as Williams-Renault-val teszi, amivel Alain Prost később megnyerte pályafutása negyedik, és egyben utolsó világbajnoki címét. A francia legenda ugyan megszerezte a pole pozíciót a Magyar Nagydíjra is, de a verseny nem róla, hanem ifjú csapattársáról, Damon Hillről szólt.
Hill az előző évben, 1992-ben pályafutása második F1-es nagydíján indult a Hungaroringen, a verseny után viszont csődbe ment csapata, a Brabham, ezért az F1-es karrierje ténylegesen csak a következő évben, 1993-ban indult meg. A szezon során Barcelonában, Silverstone-ban és a Hockenheimringen már a győzelem közelségébe került, de a nagy sikerhez Magyarországra kellett utaznia.
A brit pilóta mai szemmel már érett sportember volt, hiszen majdnem 33 évesen nyert először, és bár F1-es tapasztalata nem volt sok, a 2. helyről rajtolva magabiztos, rajt-cél győzelmet ért el. Ehhez az is kellett, hogy Prost lefulladjon a felvezető kör kezdetén a pole pozícióban, és Ayrton Senna is kiessen műszaki hiba miatt, így ez lett az első Magyar Nagydíj, amit a brazil legenda nem az első 2 hely egyikén fejezett be.
Ez azonban semmit sem változtat Hill érdemein, aki az F1 történetének első olyan versenyzője lett, aki szintén nagydíjgyőztes édesapa nyomdokaiba lépett.
Nem is véletlen, hogy sikerét a Hill családnak ajánlotta, emlékezve édesapjára, rokonaira és a jövőbeli generációkra is. Elmondta, a verseny során a koncentráció fenntartása volt a legnehezebb a számára, és az, hogy a lekörözések során összeszedett gumitörmelékkel is gyorsan tudjon haladni.
Hill két évvel később, 1995-ben is megnyerte a Magyar Nagydíjat, és 1997-ben is csak egy hajszál választotta el ettől, de az Arrows-Yamahával futott versenye így is pályafutása egyik csúcsa lett. 1998-ban már a Jordannel szintén jól szerepelt, a 4. lett, majd 1999-ben visszavonulása előtt a Hungaroringen érte el utolsó előtti pontszerzését a 6. hellyel.
2003: Fernando Alonso
Ha valaki, akkor Fernando Alonso megadta a módját pályafutása első F1-es győzelmének, ezzel tovább színesítve az egyébként is változatos 2003-as szezont. Hillhez hasonlóan Alonso is a „kispadról” jött vissza, hiszen a minardis bemutatkozása után egy szezont a Renault tesztpilótájaként töltött, és már a második futamán rajtelsőséget szerzett Malajziában, de a futamgyőzelemre még várnia kellett.
Egészen augusztus végéig, amikor szintén megszerezte a pole pozíciót a Hungaroringen, majd egy kört kivéve végig vezette a versenyt a felújított és meghosszabbított pályán. Ezzel a spanyol pilóta először nyert az F1-ben, ráadásul akkor ő volt minden idők legfiatalabb győztese (átvéve a stafétabotot Bruce McLarentől, mielőtt átadta azt Sebastian Vettelnek 2008-ban), sőt,
a gumiháborúban akkor kevésbé jól álló Ferrari-Bridgestone tengely gyengélkedését igazolva lekörözte a korszak etalonját, Michael Schumachert is.
„Csodálatos hétvége volt, az első győzelem a Forma-1-ben nagyon különleges volt. Az egész hétvége jól alakult, megszereztem a pole pozíciót is – emlékezett vissza Alonso a GPhírek kérdésére. – Akkoriban a tankolás is szerepet játszott az időmérőn, ezért nem voltunk teljesen biztosak a verseny előtt abban, hogy megfelelő üzemanyag-mennyiséget választottunk.”
Az első etap során kiépítettem némi előnyt, aztán azt meg is tartottam.
„Nagyon emlékezetes hétvége volt, 7-8 körrel a vége előtt leköröztem Michaelt és a csapattársamat [Jarno Trullit] is. Azt már korábban is tudtam, hogy a Renault csodálatos autó volt abban az évben, de a csapattársam éppen Michaellel küzdött” – mondta Alonso lapunknak 2018-ban, pályafutása valószínűleg utolsó Magyar Nagydíján.
Bár a spanyol pilóta később két világbajnoki címet is nyert 2005-ben és 2006-ban, a Magyar Nagydíjon többé nem tudott az 1. helyen célba érni, bár a későbbiek során is versenyképes volt a Hungaroringen, 2007-ben és 2009-ben az időmérőn is a leggyorsabb volt, bár az előbbi pole pozícióját elvették tőle Lewis Hamilton emlékezetes feltartása miatt.
2006: Jenson Button
Noha Nigel Mansell az 1989-es Magyar Nagydíjat a 12. helyről rajtolva nyerte meg, az a verseny inkább a kivételt erősítő szabály lett, semmint bizonyíték arra, hogy a Hungaroringen a középmezőnyből rajtolva is lehet nyerni. A 2006-os futam viszont bizonyos szempontból szintén kiugró volt, hiszen a Magyar Nagydíjak történetének első esős versenye lett, ami körülbelül olyan szokatlan volt, mintha manapság Bahreinben vagy Abu-Dzabiban érkezne meg az égi áldás.
A hétvége során egymást érték a váratlan események és büntetések: a világbajnoki címért harcoló Michael Schumacher és Fernando Alonso is csak a 11-15. helyről kezdhette a futamot, és Jenson Button is csak egy fokkal járt jobban: hiába lett 4. az időmérőn, a korábban lángoló motorját ki kellett cserélni, ezért hátrasorolták a rajtrácson, és csak a 14. helyről kezdhette a futamot.
Button a nedves pályán a Michelin esőgumik fölényét is kihasználva szépen megelőzte Schumachert és több vetélytársát is, de a végső sikeréhez az is kellett, hogy Kimi Räikkönen átugrasson Vitantonio Liuzzi autóján, Alonso pedig egy rosszul rögzített kerékanya miatt a védősávnak ütközzön. Ez azonban semmit sem von le Button érdemeiből.
A brit pilóta tehetsége addigra már nyilvánvaló volt, hiszen 2004-ben az összetett 3. helyén zárt a két Ferrari-pilóta mögött, de sohasem kapott olyan jó autót, ami a győzelmekhez hozzásegítette volna. Ezen az sem változtatott, hogy megszerezte a Honda gyári istállójának első győzelmét 1967 óta, hiszen a következő két év során a csapat teljesítménye tovább romlott, majd a Honda kiszállt az F1-ből.
Button viszont az esős Magyar Nagydíjak mesterének is tekinthető, hiszen már világbajnokként a 2011-es, szintén nedves pályán megrendezett futamon is győzni tudott a McLaren-Mercedesszel.
2008: Heikki Kovalainen
A korábbi példák esetében a Magyar Nagydíjat megnyerő pilóták később világbajnokok lettek, és – bár Buttonnak kellett jó adag szerencse is – alapvetően önerőből érték el a sikert. A 2008-as első győztes, Kovalainen később még újabb nagydíjgyőzelmet sem szerzett, és a magyarországi sikere esetében is inkább jó helyen volt jó helyen.
Kovalainen a Renault támogatásának köszönhetően került be az F1-be, 2007-ben lényegében Alonso helyén mutatkozott be a világbajnokságban, majd helyet cserélt a spanyol pilótával, és Lewis Hamilton csapattársa lett a McLarennél. Ez meg is pecsételte a pályafutását, hiszen míg Hamilton világbajnok lett, ő csupán a 7. helyezett lett, összesen három dobogós hellyel.
Az egyiket viszont pont a Hungaroringen szerezte, miután a verseny két esélyese, Hamilton és Felipe Massa is kiesett előle.
Kovalainen a 2. helyről rajtolt, de gyorsan faképnél hagyta őt a szenzációsan induló Massa, aki a verseny feléig csatázott a később defekt miatt visszaeső Hamiltonnal. A Ferrari versenyzőjét ekkor Kovalainen üldözőbe vette a másik McLarennel, de az utolsó 5 körre még mindig maradt 7,2 másodperces különbség. Massa magabiztosan haladt a győzelem felé, de 3 körrel a leintés előtt elfüstölt a motorja, a finn pilóta viszont ünnepelhetett.
„Akadtak versenyek az idén, amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy a győzelemért küzdhettem, de valami rosszul alakult a számomra – mondta a győztes. – Féltávnál itt elkezdtek működni a dolgok, és kezdtem keményen üldözni Felipét, ez be is vált. Sajnálom Felipét, mert remek versenyt futott, de az én autóm is jó volt, és tudtam, hogy hajthatok a győzelemre.”
Remek pillanat ez a számomra, amit már régóta megcéloztam, és remélem, hogy ez csak az első lesz sok további siker előtt.”
A győzelem pillanatában 26 esztendős pilóta még egy szezont eltölthetett a McLarennél, majd a 2010-ben létrehozott Team Lotus pilótája lett (a csapat később Caterham néven is szerepelt), 2013-ban pedig beugróként visszatért a Lotus Racing színeiben, de utána nem maradt hely neki az F1-ben. Pályafutását Japánban, a Super GT-ben folytatta, ahol 2016-ban bajnoki címet nyert.