A színfalak mögött zajlik a csapatok felkészülése az idei Forma-1-es világbajnokságra, ilyenkor a lehető legmagasabb fokú titoktartás mellett zajlik az autók alkatrészeinek gyártása, majd a teszteken használt példányok összeszerelése. A folyamatban a tervezés fázisai mellett két komolyabb mérföldkő is van.
Az egyik a törésteszt, amit az élcsapatok általában már elsőre abszolválnak, míg a kisebb istállók (például az Alfa Romeo Racinget működtető Sauber Engineering) olykor először megbuknak, de némi időveszteség és újratervezés árán később sikerrel vesznek. A bemutatók és a pályatesztek előtti másik kulcsfontosságú lépés az, amikor első alkalommal beindítják az új autót.
Tekintettel arra, hogy az idén lényegében alig változnak az autóépítés szabályai és az erőforrások is változatlanok maradnak, ez nem tűnik kirívóan nagy feladatnak, a csapatok számára azonban mégis aggodalommal teli pillanatok ezek, mert rögtön kiderül, hogy az átalakított vagy újratervezett rendszerek, a szoftver és a hardver jól vagy egyáltalán működik-e.
Néhány évvel ezelőtt a McLarent kellemetlen meglepetés érte, amikor a Honda-motor nem akart életre kelni az autóban, dokumentumfilmben is megörökítették, ahogy a mérnökök sebtében próbáltak megoldást találni.
A wokingi istálló ezúttal nem szembesült ilyen problémákkal, a Mercedes és a Ferrari mellett ők is jelezték a közösségi médiában, hogy az autójukba szerelt Renault-motor működésbe lépett, így az élmezőnyből (és a motorgyártók terén is) már csupán a Red Bull-Honda várat magára, legalábbis a nyilvános bejelentés terén.
A Mercedes és a Ferrari esetében azért is fontos fejlemény ez, mert bár a szabályok ezt nem követelik meg, a pletykák szerint mindkét gyártó alaposan átalakítja az erőforrásait: a német kézben lévő gyártó elsősorban azért, hogy tartani tudják a lépést a Ferrarival, az olaszok pedig azért, mert tavaly aggályok merültek fel a motorjuk szabályossága miatt.