Harmadik részével jelentkezik múltidéző sorozatunk, amelyben mindig a koronavírus-járvány miatt éppen elhalasztott vagy törölt versenyhétvégén elevenítjük fel az aktuálisan elmaradó nagydíj korábbi legjobb futamait. Ezúttal a Forma-1-es versenynaptárban 2004 óta szereplő, az idei versenyét már jóval a szezonkezdet előtt elhalasztó Kínai Nagydíj következne a sorban, így mi is felidézzük a Hermann Tilke által megálmodott ultramodern pálya legjobb összecsapásait.
Noha F1-es léptékkel mérve nem tartozik a legrégebbi nagydíjak közé, az eddig lefutott 16 kínai verseny így is bőven szolgáltatott emlékezetes pillanatokat, hol azért, mert az idény végén, a világbajnoki címért folyó csata igazán komollyá válása közepette futották, hol pedig simán csak azért, mert valami megkavarta rajta az állóvizet.
A felidézett versenyek kivétel nélkül, teljes hosszúságban megtekinthető az F1 TV-n, amelynek Access szolgáltatása április 9-től számítva 30 napra ingyenessé vált, így regisztráció után bárki kedvére múltidézhet az 1400 órányi futam, összefoglaló és F1-es témájú dokumentumfilmek között.
Kezdjük is mindjárt egy olyan versennyel, amelyikre mindkét jelző igaz: a vb-cím szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírt, és egy külső tényező, nevezetesen az időjárás is befolyásolta. Ez volt Michael Schumacher utolsó éve a Ferrarinál, és talán nem árulunk el vele nagy titkot, hogy ebben a szezonban volt karrierje során utoljára harcban az év végi elsőségért. Az év elején úgy tűnt, hogy senki nem fogja tudni megállítani a címvédő Fernando Alonsót és a Renault-t, Schumacher és a Ferrari azonban a szezon közepén feltámadt, monzai győzelmének és a spanyol kiesésének köszönhetően pedig a sanghaji futam előtt 2 pontra felzárkózott az összetettben.
Ahogy haladt előre az idény, a két sztárpilóta és a két csapat úgy vált egyre feszültebbé, és úgy lett egyre több a balhés incidens. A Hungaroringen Alonso már a pénteki edzésen sem tudta türtőztetni magát, amiért két másodperces büntetést kapott az időmérőre, cserébe másnap elintézte – legalábbis Schumacher szerint – hogy riválisa is hibázzon, és ő se ússza meg büntetlenül. A kínai versenyt megelőző Olasz Nagydíjon is volt botrány, Alonso azért kapott büntetést, mert a felügyelők szerint az időmérőn feltartotta Felipe Massát. Ezt a Renault természetesen kikérte magának.
Ilyen hangulatban érkezett a mezőny a 18 futamos szezon 16. versenyére. Sanghajban változékony idő fogadta a mezőnyt, az időmérőt pedig szakadó esőben rendezték. A Michelin esőgumijai akkoriban jobbak voltak a Bridgestone abroncsainál, ezt kihasználva a Renault-k Alonso-Fisichella sorrendben kibérelték az első sort, miközben Schumachertől még ahhoz is bravúr kellett, hogy a hatodik helyet megcsípje a Ferrarival (csapattársa, Felipe Massa a 13. lett).
Az idő vasárnapra sem lett jobb, úgy tűnt, a Ferrarinak és Schumachernek a kármentésről fog szólni a futam, a két Renault pedig könnyedén kettős győzelmet arat, az eső azonban egyszer csak elállt, és elkezdődtek az izgalmak.
Összeállításunkban természetesen a 2007-es Kínai Nagydíjnak is bérelt helye lenne, de mivel azt vasárnap az M4 Sport teljes egészében leadja, ugyanaznap mi is külön foglalkozunk vele. Most inkább nézzük a 2010-es versenyt, amely a 2009-es – egyébként visszanézésre szintúgy érdemes – futamhoz hasonlóan esős körülmények között zajlott, ám nem végig szakadó esőben, hanem változó időjárás mellett rendezték, ami csak még jobban megkeverte a kártyákat.
A 2009-es szezonra a Kínai Nagydíj a versenynaptár végéről átkerült az elejére, 2010-ben ez volt a negyedik futam, a világbajnoki esélyekről tehát még korai lett volna beszélni. Az azonban egyértelmű volt, hogy a Red Bull-lal komolyan számolni kell: zsinórban negyedik azévi pole pozícióját szerezte Sanghajban az energiaitalos csapat, Vettel indulhatott az élről. A kérdés az volt, hogy mindezt győzelemre tudják-e váltani, ami a változó körülmények között korántsem tűnt biztosnak. Balesetek, hatalmas csaták, őrült taktikázás, bokszutcában előzés és hol elálló, hol eleredő eső. Nagyjából ezekre számítson az, aki a 2010-es Kínai Nagydíj újranézésére adja a fejét.
A 2011-es mindössze a negyedik olyan Kínai Nagydíj volt, amelyet végig száraz pályán rendeztek, és mind közül toronymagasan ez volt a legjobb. Ez főként a Pirellinek köszönhető, amely ettől az évtől kezdve lett a Forma-1 hivatalos gumiszállítója, kiismerhetetlenebb és törékenyebb abroncsai pedig igen változatos stratégiákat eredményeztek.
Abban az évben a harmadik futamot rendezték Kínában. Ausztráliában és Malajziában a pole pozícióból rajtolva egyaránt a címvédő Sebastian Vettel nyert, nem túl nagy meglepetésre Sanghajban is az övé lett az első rajtkocka, ráadásul 7 tizedet vert a második helyezett Jenson Button McLarenjére, ami nem sok jót vetített előre a versenyre. A McLarennek ráadásul a futam előtti órában komoly gondja támadt Lewis Hamilton autójával, az üzemanyagrendszer hibája miatt először be sem tudták indítani az MP4-26-ot. Az akkor még csak egyszeres világbajnok brit végül mindössze 35 másodperccel a bokszutca lezárása előtt tudta elhagyni azt, ennyin múlt, hogy ne onnan kelljen rajtolnia, már ha egyáltalán elindul az autója.
A McLarent még a rajtrácson is szerelték, végül pedig gond nélkül nekivágott a versenynek. Így is volt azonban olyan, aki a bokszutcából volt kénytelen indulni. Mark Webber mindössze 18. lett az időmérőn, mivel elektromos probléma hátráltatta, ezért a Red Bull kihasználta, hogy nem veszíthet sokat, és átállította az autóját a versenyre. A mezőny egyik legjobb technikájával hátulról rohamozó ausztrál már önmagában jó szórakozást ígért az 56 körre, annyit azonban elárulunk, hogy nem az ő előretörése jelentette a fő izgalmat, a győzelem sorsa ugyanis az utolsó körökig nyitott maradt.
Igazából a 2017-es futammal is folytathatnánk a sort, hiszen abban ez évben is jó néhány parázs csatának lehettek szemtanúi a kínai nézők, a 2018-as verseny azonban némileg talán körömrágósabb volt. Az új generációs, szélesebb, és a kanyarokban jóval gyorsabb autók második évében járunk, a szezon harmadik versenyén. Miután zsinórban harmadszor is sikertelenül próbált meg világbajnok lenni a Ferrarival, Sebastian Vettel kirobbanó formában kezdte negyedik idényét vörösben, száz százalékos mérleggel, azaz két futamon elért két győzelemmel érkezett Sanghajba. Minden jel arra utalt, hogy folytathatja a kiváló szereplést, hiszen megszerezte a pole pozíciót, csapattársa, Kimi Räikkönen pedig jó hátvédként besorolt mellé a második helyre.
A második sorból a két Mercedes, Valtteri Bottas és Lewis Hamilton indult, a harmadikat pedig a két Red Bull bérelte ki Max Verstappen-Daniel Ricciardo sorrendben. Noha az világos volt, hogy a három topcsapat küzdelmébe senki másnak nincs esélye beleszólni, az már egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű, hogy e közül a hat versenyző közül ki örülhet majd a végén. Mindannyiunk legnagyobb szerencséjére már az első körben rögtön egymásnak estek, a taktikai keringő és a kerék a kerék elleni csaták pedig az egész futamon át kitartottak, ráadásul még egy biztonsági autós fázis is megkeverte, mit megkeverte, úgy ahogy van a feje tetejére állította a versenyt.