Schumacher mindenkiből bohócot csinált egy rakás ócskavassal

Újabb klasszikus futam kerül képernyőre az M4 Sporton, ezúttal az esőáztatta 1996-os Spanyol Nagydíjat nézhetik meg a nosztalgiázni vágyók. Körüljártuk a verseny elő- és utóéletét.

A rajongók a kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül: az M4 Sport „élő" közvetítéssel több klasszikus verseny teljes felvételét leadja a kimaradó futamok napján. Az 1993-as és 1999-es Európa, valamint a 2007-es Kínai Nagydíj után vasárnap 14 órától az 1996-os Spanyol Nagydíj került képernyőre.

Az 1996-os szezonra komoly változások történtek a Forma-1 élmezőnyében. Az 1995-ben zsinórban második világbajnoki címét nyerő Michael Schumacher a Benettontól a Ferrarihoz szerződött, ezzel pedig gyakorlatilag minden akadályt elhárított Damon Hill és a Williams-Renault elől a világbajnoki címhez vezető úton. Ebben az évben mutatkozott be Jacques Villeneuve a Forma-1-ben, a McLarennél pedig összeállt a David Coulthard-Mika Häkkinen kettős. A már említett Ferrarinál teljes őrségváltás történt, a Jean Alesi-Gerhard Berger duó kéz a kézben átigazolt a Benettonhoz, Schumacher mellé pedig jött Eddie Irvine a Jordantől. Egyetlen dolog azonban hamar biztossá vált: a Williamst aligha fogja legyőzni bárki is.

Hill és a Williams kirobbanó formában kezdte az 1996-os szezont Forrás: Getty Images/Ben Radford

A szezon hetedik futamaként rendezett Spanyol Nagydíjra Damon Hill toronymagas elsősége mellett érkezett a mezőny. Az előző két szezon során Schumacherrel ádáz csatát vívó és mindkétszer alulmaradó brit 22 ponttal előzte meg a második helyezett Villeneuve-öt a pontversenyben, ami az akkori rendszerben több mint két futamgyőzelemnek számított. A harmadik helyen Schumacher szerénykedett 16 egységgel.

És hogy kinek volt köszönhető a Williams-Renault lehengerlő fölénye? Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk az első hat futamból négyet megnyerő Hill érdemeit, a válasz egyszerű: Adrian Newey-nak.

„Mint mindig, az 1996-os autó tervezésekor is figyelmesen áttanulmányoztam az új szabályokat annak reményében, hogy kiskaput találok bennük. És találtam – írja Newey "How to Build a Car" című könyvében. – Az új szabályok minimum-magasságot írtak elő a kasztninak a pilóta feje mellett, hogy az új fejtámaszok (ezeket az FIA a biztonsági növelésére vezette be arra az évre - a szerk) megfelelően védjék azt. A szabályok csak azt mondták ki, hogy a fejtámasz 75 milliméter vastag kell legyen, azt nem, hogy milyen magasan kell lennie. Úgyhogy megmértem Damon vállmagasságát, és addig vittem lejjebb a fejtámaszokat, amíg éppen, hogy csak elfedték a vállait. Igaz, hogy nem ez volt a szabály célja, aerodinamikailag azonban sokkal tisztább megoldás volt, mivel elég volt pengevékony kasztni ahhoz, hogy az autó megfeleljen a szabályoknak.

Az ellenfeleink nem vették észre ezt a kiskaput, és nagyon idegesek lettek a melbourne-i szezonnyitón. A szabály azonban szabály, nincs benne olyan kitétel, hogy a szándékait is figyelembe kell venni."

A Williams FW18-asnak ezt a megoldását abban a szezonban már esélye sem volt lemásolnia az ellenfeleknek, így hosszan tartó előnybe hozta a grove-iakat. Eközben a Ferrarin első ránézésre látszott, hogy szó szerint értelmezték a szabályokat, és fürdőkádszerű képződményt sikerült a pilóta feje köré építeniük.

A Williamst nem csak ez tette toronymagasan a mezőny legjobb autójává, a rövidke betekintés azonban így is remekül szemlélteti, hogy miért volt általános mondás a paddockban: ha valaki nyerni akar, vagy Michael Schumacherre, vagy Adrian Newey-ra van szüksége.

Newey zsenije hamar eldöntötte, hogy melyik csapat lesz a világbajnok 1996-ban Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Schumacher Ferrarihoz szerződése két dolgot is nyilvánvalóvá tett. Az egyik, hogy a Benettonnal csak ő volt képes nyerni (Alesitől és Bergertől 96-ban csak dobogós helyezésekre futotta), a másik pedig, hogy az újjáépülő Ferrarinak egyelőre az ő tehetsége is kevés ahhoz, hogy versenybe szálljon a világbajnoi címért, különösen az 1995-ös autónál sokkal rosszabbul sikerült 1996-os modellel. „Az autó nagyon rossz volt, valódi katasztrófa – emlékezett vissza pár éve a Sky Sportsnak Eddie Irvine a szezon első felében használt F310-esre. – Amikor elkészült, azt mondtam Michaelnek, hogy ez az izé aggasztóan máshogy néz ki a többiek autójától.

És kiderült, hogy katasztrófa. Abban az évben [Schumacher] elképesztő munkát végzett azzal, ahogy vezette azt a kocsit, mert egy halom ócskavas volt."

Az akkor még kétszeres világbajnok német ezzel a halom ócskavassal azonban két pole pozíciót, valamint két második és egy harmadik helyet szerzett a Spanyol Nagydíjig. A Williamsekkel azonban ő sem tudta felvenni a versenyt.

A Williams-Renault FW18-as nem csak a legkényelmesebb autó, amiben valaha ültem, hanem gyönyörűen kezelhető és hihetetlenül kiegyensúlyozott is

– áradozott a kocsiról Hill 2016-ban megjelent önéletrajzi könyvében. – Azt csinálhattam vele a pályán, amit csak akartam, és végre szabadnak éreztem magam egy versenyautóban. Volt hely a kezemnek és a lábamnak, tökéletesen passzolt hozzám."

Az 1996-os Ferrari minden volt, csak jó autó nem Forrás: Getty Images/Michael Cooper

Hill tehát tetemes előnnyel érkezett meg Barcelonába, arra a pályára, amelyik tökéletesen kihozza az autók gyengeségeit, ennélfogva ha valaki kiemelkedően jó versenygéppel rendelkezik, nagy valószínűséggel már alapból jobb helyzetből indul, mint egyébként. Hill ki is használta ezt, 4 tizedes előnnyel szerezte meg a pole-t csapattársa előtt, a harmadik rajtkockát elfoglaló Schumachernek pedig közel egy teljes másodpercet adott. Úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az útjába. Az égiek azonban máshogy gondolták.

Ültem az autóban az első rajtkockán, és néztem az előttem levő hosszú egyenest, ami abban a pillanatban inkább tűnt végtelenített medencének

– emlékezett vissza Hill a mezőnyt a verseny napján fogadó özönvízszerű esőzésre. – A reggeli bemelegítő edzés óta erősen esett, én pedig komolyan aggódtam a körülmények miatt, amelyek akkor rosszabbak voltak, mint a hétvége bármely azt megelőző szakaszában. Átnéztem Jacques-ra, aki mellettem volt az első rajtsorban, majd azon tűnődtem, hogy vajon Schumacher mire gondolhat közvetlenül mögöttem. Ilyen körülmények között biztosan nem versenyezhetünk."

Ma már nem is versenyezhetnének, ez szinte teljesen biztos, akkoriban azonban a televíziós jogdíjak sokszor fontosabbak voltak a biztonságnál.

Bernie Ecclestone személyesen tudatta a rajtrácson várakozó pilótákkal, hogy a futam menetrendszerint elrajtol, a tv-társaságok nem várhatnak. A versenyzők pedig nem tiltakoztak. „Mint egy rakás idióta, a versenyzés iránti lelkesedésünk felülkerekedett a félelmeinken, és visszakapcsoltunk versenyüzemmódba" – írta Hill.

Már a vasárnap délelőtti bemelegítő edzésen is esett, Frentzen pedig összetörte a Saubert a célegyenesben Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier

A rajt közeledtével tehát szakadatlanul ömlött az eső, biztonsági autó mögötti versenykezdetre akkoriban azonban még csak a tengerentúlon volt példa. A pilóták tehát várhatták a piros lámpák kialvását, köztük Schumacherrel, akinek itt volt az esély, hogy képességeit kihasználva versenyre keljen a Williamsekkel a sokak által csak féltéglának csúfolt Ferrariban.

Schumacher befűzte az oktatófilmet

A rajt pillanatában az akkor éppen felhők takarta napnál is világosabbá vált, hogy a Circuit de Catalunya teljességgel alkalmatlan mindennemű autó- és motorversenyre, nemhogy F1-es nagydíjra. Az alacsony hasmagasságú F1-es kocsik csak úgy szánkáztak a vízátfolyásokon, többen pedig már a rajt utáni métereken összeütköztek a rossz látási viszonyok miatt.

Mindannyian rájöttünk, hogy teljes őrültség ilyen körülmények között versenyezni, sokkal rosszabb volt, mint Brazíliában a szezon elején

– írta könyvében Hill. – Több ezer gallonnyi esővizet verhettünk fel az aszfaltról, miközben az első kanyar felé csúszkáltunk."

Az első két körben összesen hatan estek ki kicsúszás vagy ütközés miatt. A harmadik helyről induló Schumacher nem volt köztük, noha nem állt messze tőle, hogy valaki hátulról eltalálja, mivel gyakorlatilag állva maradt a rajtnál. Egészen a kilencedik helyig csúszott hátra, miközben Villeneuve állt az élre Jean Alesi és Hill előtt. Az első kör végére a Ferrari világbajnoka azonban már a hatodik volt,

a körülményekhez egyre jobban alkalmazkodva és az autóra egyre jobban ráérezve pedig hamarosan olyan tempóra kapcsolt, amire nem igen volt magyarázat.

Miután sorban levadászta az előtte haladókat (már akit le kellett, Hill például kicsúszott előle), a 12. körben megelőzte az addig vezető Villeneuve-öt, ezután pedig többet vissza sem nézett. Ugyanennek a körnek az elején Hill harmadszor is megforgott, és a boxutca falának csapódva feladta a küzdelmet.

2 JUNE, 1996: SPAIN

Michael Schumacher overtakes Jacques Villeneuve on his way to his first win for @ScuderiaFerrari#OnThisDay#OTD ️ pic.twitter.com/hFjDwyaKFP

— Formula 1 (@F1) June 2, 2017

Schumacher az ötös kanyarban lehagyta Villeneuve-öt, többet pedig senki sem látta, legfeljebb lekörözéskor

Felesleges elkezdeni részletezni az egyébként nem túl eseménydús verseny történéseit, mert innentől csak egy valamiről szólt a hátralevő 53 kör: Schumacherről. Már önmagában csak nézni is élményszámba ment, amit a német művelt, de ha még a köridőkre is rápillantunk, akkor válik csak teljesen szürreálissá az egész. Összehasonlítva a Ferrari pilótájának köreit az egyetlen állva maradt Williamst végül a harmadik helyre behozó Villeneuve időeredményeivel azt kapjuk: hogy a 65 körből 41-ben Schumacher volt a gyorsabb.

Ez önmagában is elismerésre méltó, de ha megnézzük, hogy mennyivel, akkor esik le csak igazán az állunk. Az első 11 körből hatban már a kétszeres világbajnoké volt a jobb idő, a hatodik körben, amikor rövid ideig szabad volt előtte a pálya, pedig a vetélytársak is megkapták a figyelmeztető jelzést. Miközben Villeneuve az élen stabilan 1:52-es időket autózott, Schumacher abban a körben 1:49.0-t repesztett, ami 3,7 másodperccel volt gyorsabb a kanadai idejénél.

Miután pedig megelőzte a Williamst, elszabadult az ágaskodó paripa. Schumacher a következő 27 körből csak akkor nem autózott jobb időt Villeneuve-nél, amikor kiállt kereket cserélni. Ha csak a tiszta, azaz a boxkiállás által nem megzavart köreiket vesszük alapul,

Schumacher átlagosan 3,6 másodperccel volt gyorsabb körönként a kanadainál. Volt olyan kör, amiben több mint 5 másodpercet vert Villeneuvre.

Egy olyan autóval, amely száraz körülmények között a Williams nyomába sem ért.

Schumacher megmutatta, hogyan kell Forma-1-es autóval vízen járni Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A 41. körre már 1 perccel és 41 másodperccel előzte meg Villeneuve-öt, és több mint egy perccel a Jordannel menet közben a második helyre feljövő, később műszaki hiba miatt keső Rubens Barrichellót. Úgy tűnt, semmi nem állhat Schumacher első ferraris győzelmének útjába.

Aztán valami történt. A vájtfülűek a televíziós közvetítésben is felfigyelhettek rá, hogy a Ferrari hangja megváltozott, rekedtes lett. Schumacher tempója pedig lelassult.

Miközben Villeneuve stabilan 1:49-es köröket autózott, a német csak 1:52-eseket. Valami nem volt rendben az autóval. De hiába faragtak a többiek olykor 2-3 másodpercet is körönként a címvédő előnyéből, az az autóval egyetemben kitartott a célig, a második helyen befutó Alesi is csak 45 másodpercre tudta megközelíteni a győztes Ferrarit. A nyilatkozatok során pedig kiderült, hogy mi volt a gond a kocsival.

Nagyjából a verseny felétől csak nyolc, néha kilenc henger működött a motorban

– közölte Schumacher. – Vártam, hogy valami történjen, nyomtam neki tovább, az autó pedig szuperül ment. Ha valaki megérdezte volna, mennyit tennék a győzelmemre, egy centtel sem fogadtam volna magamra. Nem is gondoltam rá, hogy nyerhetek ma. Nagyszerű nap ez, megérdemeltük az együtt elvégzett munkáért."

Schumacher és Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke ünnepel a dobogón Jean Alesivel Forrás: AFP/Eric Cabanis

Schumacher persze tudta, hogy pályafutása egyik legnagyobb győzelme önmagában semmin sem változtat. „Nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megértsük a problémákat az autóval. Sok teendőnk van még, de most nagyon örülök ennek a győzelemnek, amit szeretnék az egész csapatnak ajánlani."

Schumacher végül még két futamot nyert abban az évben, a világbajnoki címért azonban egy pillanatig sem volt versenyben. Végül az 1994-ben és 1995-ben egyaránt Schumacher mögött második Damon Hill ért fel a csúcsra, akinek élete legjobb szezonjából annak ellenére megmaradt ádáz riválisának hihetetle barcelonai teljesítménye, hogy számára nem nagyon volt miért visszaemlékezni arra a futamra.

Michael minden idők egyik legnagyszerűbb teljesítményét mutatta be, miközben mindenkiből bohócot csinált a szakadó esőben."

Hogy azzal az autóval miként volt képes versenyt nyerni és ekkora fölénnyel leigázni az egész mezőnyt? „Veleszületett képessége volt, hogy nagyon-nagyon gyorsan tudott versenyautót vezetni – jelentette ki Irvine 18 évvel később. – A 96-os autó katasztrófa volt, szinte vezethetetlen. Csak olyasvalaki tudta így vezetni, aki Michael Schumacher képességeivel rendelkezett. Talán egyedül Senna lett volna rá még képes."