Hamilton a végén előzött, Vettel a sírból hozta vissza - drámai vb-döntők
Max Verstappen és Lewis Hamilton pontegyenlőséggel érkezik meg a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjra, ami így rendkívüli izgalmakat ígér. Ennek kapcsán megnéztük azokat a világbajnoki döntőket, amikor a futam végén fordult a kocka, illetve felelevenítjük azt, amikor a nyertesnek saját testét kellett legyőznie.
Rendkívül eseménydús és fordulatokban gazdag idényt hozott a Forma-1 rajongóinak a 2021-es év: Lewis Hamilton és Max Verstappen végig kiélezett csatát vívott egymással, és bár akadtak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy egyik vagy másik fél véglegesen elléphet ellenfelétől, a szezonzáró előtt a lehető legszorosabb a világbajnokság állása.
Galéria: Képek a drámai szaúdi roncsderbiről
1/39
Jets release smoke as they perform an air display over the Jeddah Corniche Circuit ahead of the Formula One Saudi Arabian Grand Prix in Jeddah on December 5, 2021. (Photo by ANDREJ ISAKOVIC / AFP)
Az Abu-dzabi Nagydíjra ugyanis mindketten 369,5 ponttal érkeznek, így szinte biztos, hogy amelyikük előrébb végez, azé lesz a végső győzelem. Ez csak akkor nem (feltétlenül) teljesülne, ha egyikük sem szerez pontot, vagy ha Hamilton a 9., míg Verstappen a 10. helyen zár, de a holland pilóta a leggyorsabb kört is megfutja. Előbbire viszont csak akkor van valós esély, ha mindketten kiesnek, utóbbi pedig szinte teljesen sansztalan.
A sportág 72 éves történetében ez a harmincadik alkalom, hogy az utolsó futamra marad a döntés, de ezek közül a legtöbb esetben számolgatni kellett.
A hátrébb lévő versenyzőnek vagy versenyzőknek sokszor nem volt elég önmagában a győzelem, hanem azt is figyelniük kellett, hogy riválisuk hol végez. Utoljára 1999-ben, Mika Häkkinen és Eddie Irvine párharcában volt példa arra, hogy diadal esetén egyiküknek sem kellett volna számolgatnia. A jelenlegi küzdelemben pedig ennél is egyszerűbb a helyzet.
Persze ettől még megtörténhet, hogy a futam első felében kialakul egy sorrend, és onnantól kezdve nem jön olyan fordulat, amely befolyásolja a világbajnoki címet. Így volt ez 2007-ben és 2010-ben is, amikor három, illetve négy versenyzőnek is volt matematikai esélye, ráadásul mindkétszer a futamot az összetett 3. helyén megkezdő pilóta ért fel a csúcsra.
Ugyanakkor a verseny második felében egyértelművé vált, hogy csak egy váratlan kiesés foszthatja meg a győzelemtől Kimi Räikkönent, illetve Sebastian Vettelt.
Ez akkor nem történt meg, ellentétben az 1950-es és az 1959-es szezonzáróval, de cikkünkbe ezek csak említés szintjén kerültek be, mivel Juan Manuel Fangio és Stirling Moss is a legelején adta fel a viadalt a vb-címet érő 1. helyről. Jackie Stewart 1968-ban, Jody Scheckter 1974-ben, Alain Prost 1983-ban, Michael Schumacher 1998-ban és Nico Rosberg 2014-ben ugyancsak ki- vagy visszaesett, de az akkori állás alapján vélhetően abban az esetben sem végeztek volna a tabella élén, ha elérik a kockás zászlót.
Ezek mellett meg kell említeni azokat az idényzárókat, amelyeket itt vagy itt már felelevenítettünk, így hiába hoztak adott esetben drámai befejezést, ebbe a cikkbe nem kerültek be. Az alább felsorolt döntőkben egyet leszámítva közös, hogy a verseny második felében olyan módon változott a sorrend, hogy az befolyásolta a világbajnoki küzdelem végkimenetelét. Az egy kivétel alkalmával pedig egy mai szemmel furcsa körülmény miatt volt az utolsó pillanatig kétséges a végső győztes személye.
1962 – Graham Hill és Jim Clark
1962-ben Graham Hill 39, míg Jim Clark 30 ponttal rendelkezett, egy fordulóval a vége előtt, vagyis egy futamgyőzelemnyi volt a különbség köztük. Az akkori szabályok szerint azonban úgy érkeztek meg Dél-Afrikába, hogy ha a skót versenyző nyer, akkor mindenképpen ő a világbajnok, mivel a BRM pilótája csak az 1. hellyel tudta volna növelni pontjainak számát.
Ahogyan egy világbajnoki döntőn annak lennie kell, a két rivális kibérelte az első sort Clark-Hill sorrendben. A rajt előbbinek sikerült jobban, szinte tökéletesen jött el, míg ellenfelének kipörögtek a kerekei, de így is megtartotta a 2. helyet.
A mezőny többi része folyamatosan távolodott a két éllovastól, ám közöttük is folyamatosan nőtt a különbség.
A 61. körre Clark több mint félperces előnnyel vezetett, és úgy nézett ki, hogy simán megszerzi a világbajnoki címhez szükséges győzelmet. Végül azonban nem így történt.
Ekkor ugyanis a Lotus versenyzőjének autójából kék színű füst csapott fel, aminek következtében a bokszba hajtott és feladta a futamot, így vetélytársa a versenyt és a világbajnokságot is megnyerte. Később az is kiderült, hogy a skót pilótát egy banális hiba fosztotta meg a győzelemtől.
A csapat olajszivárgást fedezett fel az autóban, amit egy 5 cm-es hosszúságú csavar okozott. Az alkatrész meglazult a főtengely alján, mivel nem rögzítették rendesen. Clark sportszerűen viselte a vereséget, és elsőként gratulált Hillnek, miután célba ért.
Két évvel később szintén úgy érkeztek meg az utolsó futamra, hogy mindkettejüknek volt esélye a végső győzelemre. Ekkor, ha lehet, Clark még drámaibb módon bukta el a világbajnoki címet, hiszen autója az utolsó körben hibásodott meg. A végül John Surtees sikerével záruló szezon utolsó futamáról ebben a cikkben írtunk részletesen.
1981 – Carlos Reutemann, Nelson Piquet és Jacques Laffite
Az 1981-es szezon utolsó futama előtt hárman voltak harcban a világbajnoki címért. A pontversenyt Carlos Reutemann vezette, 1 ponttal megelőzve Nelson Piquet-t és további 5-tel Jacques Laffite-ot.
Az idényzárót Las Vegasban rendezték, ahol korábban még soha nem csapott össze az F1 mezőnye.
A versenyzőknek nem is elsősorban maga a Caesars Palace versenypálya okozott gondot, hanem a körülmények. Az elképesztően magas hőmérséklet miatt rengetegen szenvedtek, ráadásul Piquet-nek az egyik szabadedzésen megzúzódott a háta, így az időmérő nagy részét kihagyta.
Mindezek ellenére a 4. pozíciót szerezte meg, ám legfőbb riválisa, Reutemann a pole pozícióból indulhatott. Laffite csupán a 12. helyre kvalifikált, így akkor úgy tűnt, hogy nem fog tudni beleszólni a küzdelembe.
A 3. körre viszont a francia pilóta újabb esélyt kapott. A két éllovas rajtja borzasztóan sikerült, Reutemann az 5., míg Piquet a 8. pozícióig zuhant vissza. Laffite eközben feljött a 7. helyre, majd John Watson és ő is megelőzte a Williams pilótáját, akinek addigra már elszzállt a negyedik fokozata.
A következő körökben a 3. Gilles Villeneuve-től a 9. Mario Andrettiig minimálisak voltak a különbségek.
Laffite és Piquet is kettőt előzött, ráadásul a Brabham versenyzőjének egyik áldozata Reutemann volt. Mivel Villenuve a 22. körben kiesett (később pedig ki is zárták), a három éllovas a 3., az 5., illetve a 7. helyen állt a futam egyharmadánál.
Andretti aztán előbb Reutemannt, majd Piquet-t is megelőzte, de nem sokkal később feladta a versenyt, mint ahogyan Bruno Giacomelli is kipördült előlük. Reutemann korábban maga mögé utasította Watsont, így az 5. helyen haladt, de továbbra is a közvetlenül előtte autózó Piquet állt nyerésre.
Alain Prost kényelmesen autózott a 2. helyen, de a gumikopás miatt kerékcserére kényszerült, így mindhárom rivális eggyel előrébb került.
Ezt követően Reutemann szinte teljesen reménytelen helyzetbe került, mert előbb Nigel Mansell ment el mellette, majd Prost és Giacomelli is visszaelőzte.
Később a trió Piquet-t ugyancsak maga mögé utasította, de a brazil pilótának addigra már Laffite miatt sem kellett aggódnia, akinek honfitársához hasonlóan ki kellett állnia a bokszba, így visszacsúszott a 6. helyre. Innentől kezdve az akkor 29 éves versenyzőnek csak be kellett hoznia az autót, ám akkor ez a szokásosnál is nehezebbnek bizonyult.
Piquet ugyanis olyan szinten kimerült, hogy az is kétséges volt, hogy egyáltalán eljut-e a kockás zászlóig. A brazil versenyző továbbra is hátfájdalmakkal küszködött, és az óramutató járásával ellentétes vonalvezetéssel rendelkező aszfaltcsík sem tett jót neki.
Amikor a 75 körből eltelt 30, azon tűnődtem, hogy eljutok-e a végéig
– idézi az ESPN Piquet-t. – Amikor jelezték, hogy 33 kör van hátra, kis híján meghaltam. Addigra már a fejem kilógott az autóból a kanyarokban. Majdnem végem volt, a hátammal és a jobb vállammal nagyon kínlódtam.”
Piquet annyira rosszul volt, hogy még hányt is, és alig tudott lábra állni, miután kiszállt az autóból, de végül megnyerte első világbajnoki címét, 1 ponttal megelőzve Reutemannt. Ami Laffite-ot illeti, a Ligier versenyzője a vb-dobogóról is leszorult, mivel győzelmének köszönhetően Alan Jones megelőzte őt a pontversenyben.
1984 – Niki Lauda és Alain Prost
A három évvel korábbi szezonhoz hasonlóan 1984-ben is egy teljesen új helyszínen dőlt el a világbajnoki cím. Ezúttal Estorilban zárult az év, ahova Niki Lauda 3,5 pontos előnyben utazott el Prosttal szemben.
Mindez azt jelentette, hogy ha a francia versenyző nyer, akkor csapattársának közvetlenül mögötte kell befutnia ahhoz, hogy harmadszor is felérjen a csúcsra.
Az időmérő Prost számára alakult jól, hiszen Piquet mögött a 2. helyet szerezte meg, míg a technikai hibákkal küszködő Lauda csak a 11. pozícióból indulhatott. Ez a sorrend előbbi számára jelentett volna sikert.
A rajtnál Prost elment a Brabham versenyzője mellett, Keke Rosberg azonban mindkettejüket megelőzte és az élre ugrott. A finn pilóta 7 körön keresztül maga mögött tartotta későbbi csapattársát, utána viszont nem tudott védekezni, és onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy kié lesz a futamgyőzelem.
Laudának tehát adott volt a feladat: valahogyan fel kellett kapaszkodnia a 2. helyig. A 10. körre Patrick Tambayt, valamint Derek Warwickot maga mögé utasította, és Piquet megpördülésének köszönhetően
már a 8. helyen haladt, de még mindig volt köztük hat versenyző.
Stefan Johanssont, Michele Alboretót és Ayrton Sennát önerőből sikerült megelőznie, míg Elio de Angelis visszaesett, Rosberg motorja pedig felmondta a szolgálatot. Ezzel feljött a 3. helyre, Mansell viszont magabiztosan autózott a 2. helyen.
Már csak 19 kör volt hátra, amikor a Lotus megpördült, a brit pilótának pedig fel kellett adnia a versenyt. Mint kiderült, a bal első fék hibásodott meg, ami addigi legjobb eredményétől fosztotta meg Mansellt és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a következő évet már a Williamsnél kezdje meg.
Akkor azonban vélhetően nem ő, hanem Prost volt a legszomorúbb az incidens miatt, hiszen Laudának már csak be kellett hoznia a McLarent a célba.
Ez sikerült is, így megszerezte harmadik világbajnoki címét, Prost pedig zsinórban másodszor bukott el az utolsó futamon. A különbség fél pont volt közöttük, ami a mai napig a legkisebb differencia a tabella első két helyezettje között.
1986 – Nigel Mansell, Alain Prost és Nelson Piquet
Az 1986-os világbajnokság sokáig négyesélyesnek tűnt, de egy futammal a vége előtt Senna matematikailag is kiszállt a versengésből. Ennek következtében az éllovas Mansell, valamint Prost és Piquet szállt harcba a végső győzelemért az Ausztrál Nagydíjon.
A francia és a brazil pilóta hasonló cipőben járt: mindkettejüknek nyernie kellett, és reménykednie abban, hogy a listavezető nem végez a dobogón. Az időmérőn azonban Mansell szerezte meg a pole pozíciót Piquet, Senna és Prost előtt.
Az első pár kör igencsak kaotikusra sikeredett:
nem sokkal a rajt után Mansellt Senna, Piquet és Rosberg is megelőzte, de a fiatalabbik brazil versenyző aztán hamar visszaesett. A 7. körben mindkét McLaren elment az előtte autózó Williams mellett, így Rosberg, Piquet, Prost, Mansell volt a sorrend.
Ezt követően úgy nézett ki, hogy Piquet és Prost reménye is elszáll: előbbi megpördült, utóbbi pedig pár körrel később defektet kapott. Előbbi hamar visszajött csapattársa mögé, míg utóbbinak csak néhány kanyart kellett megtennie a bokszig, így mindössze a két Williamsszel szemben bukott pozíciót. A brazil versenyző szintén kereket cserélt, és a friss gumikon mindketten megelőzték Mansellt.
Az első fordulat a 63. körben következett be, amikor Rosberg jobb hátsó abroncsa nem bírta tovább, és a McLaren megállt a pálya szélén.
A finn pilótának ez volt pályafutása utolsó versenye, ezért kifejezetten fájó lehetett számára, hogy elbukta a győzelmet, de ez még nem volt befolyással a világbajnokság kimenetelére.
Az igazi dráma egy körrel később következett be, amikor Mansell bal hátsó gumija kapott defektet. A Williams versenyzője bizonyos szempontból még szerencsésnek is mondhatta magát, hiszen az abroncs közel 300 km/h-s sebességnél adta meg magát, de sikerült a pályán tartania az autót, majd lehúzódott a bukótérbe. A nagy tempó viszont azt is jelentette, hogy a felfüggesztés olyan mértékben megsérült, hogy a brit pilóta nem folytathatta a futamot.
Első ránézésre úgy nézett ki, hogy a bajnokság Piquet ölébe hullik, de nem így lett,
hiszen ekkor még 18 kör volt hátra, a grove-i istállónál pedig féltek, hogy a brazil versenyző csapattársa sorsára juthat, így biztonsági okokból újabb kerékcsere mellett döntöttek. Az akkor kétszeres világbajnok óriási hajrába kezdett, és az utolsó két körben több mint 11 másodpercet faragott hátrányából, de nem tudott változtatni azon a tényen, hogy Mansell kiesése ezúttal Prostnak kedvezett. Bár nem sokon múlott, hogy a végén ismét forduljon a kocka, hiszen a McLarenben alig maradt üzemanyag, és a francia pilóta csak pár métert tudott megtenni a kockás zászló után.
A bajnok szerint pórul járt csapattársának nagy szerepe volt abban, hogy végül ő örülhetett.„Sokat segített azzal, hogy az első helyen volt, mint egy nyúl – idézi a The Guardian. – A két Williamsnek nagyon keményen kellett nyomnia ahhoz, hogy elkapják. Szóval köszönöm, Keke!”
2008 – Lewis Hamilton és Felipe Massa
A 2008-as szezonzáró előtt Hamilton 7 ponttal vezetett Felipe Massa előtt, vagyis 5. hely esetén mindenképpen övé lett volna a világbajnoki cím. Ám az akkor másodéves pilótának és csapatának, a McLarennek joggal lehetett déjà vu érzése: egy évvel korábban Räikkönen személyében egy másik Ferrari-versenyző szintén 7 pontos hátrányt dolgozott le vele szemben, ráadásul a mezőny mindkét alkalommal Interlagosban fejezte be az idényt.
Kétségtelen, hogy a 2007-es események nagyon nyugtalanították Lewist
– idézte fel az előzményeket a veterán újságíró, Maurice Hamilton a CNN-nek. – [Abban az idényben] meg kellett volna nyerniük a bajnokságot, de mivel Hamilton és Alonso egymás torkának estek, a második helyen végeztek holtversenyben, Kimi pedig jött és megszerezte [az elsőséget]. Az egész csapat rendkívül ideges volt. Biztos vagyok benne, hogy ez lejátszódott a fejében.”
Massa a pole pozícióból, Hamilton a 4. helyről indult, és a futam nagy részében kettejük viszonylatában semmi nem változott. Az élmezőnyben mindössze annyit módosult a helyzet, hogy a 2. helyről rajtoló Jarno Trulli visszaesett, Fernando Alonso viszont feljött ebbe a pozícióba, de a világbajnoki küzdelmet ez összességében nem befolyásolta.
Ám a 71 körös futam 63. körében elkezdett esni az eső, és kisvártatva az egész mezőny kiállt intermediate abroncsokért. Pontosabban csak majdnem az egész mezőny, mert a két Toyota maradt a száraz pályára alkalmas gumikon.
Ez Timo Glock esetében vált kulcsfontosságúvá, mivel a német versenyző ezzel feljött a 4. helyre.
Hamilton ekkor az 5. pozícióban haladt, ami még elég volt a végső győzelméhez, de a határon táncolt. Az akkor 23 éves pilótát ráadásul Vettel is szorongatta, és a 69. körben bekövetkezett az, amitől a McLarennél tartottak. Robert Kubica mindkettejüktől visszavette a körét, ami a bajnoki éllovast zavarta meg jobban, így a Toro Rosso is elment mellette.
„Egészen az utolsó előtti körig nagyjából világbajnoknak tudhattam magam – nyilatkozta a brit pilóta a futam után. – Azonban soha nincs vége, amíg tényleg nincs vége, és akkor pozíciót vesztettem. Csak imádkoztam, hogy vissza tudjam szerezni, de nem tudtam elkapni azt a srácot. Az utolsó körben úgy értem el a 10-12-es kanyart, hogy nem előztem vissza.”
Csapata azonban ekkor már elsősorban Glockra figyelt, aki 15 másodperces előny birtokában kezdte meg az utolsó kört Vettel és Hamilton párosa előtt.
Maurice Hamilton beszámolója szerint a McLarennél ekkor azt kiabálták névrokonának, hogy utol kell érnie a Toyota versenyzőjét. A brit pilótának viszont fogalma sem volt, hogy mi zajlik, és ő csak arra koncentrált, hogy visszaelőzze Vettelt, miközben pályán tartja az autót.
„A 12-es kanyarnál nem voltam elég közel ahhoz, hogy elkapjam – számolt be a futam utolsó pillanatairól. – Vizes volt a pálya, és egy másik srác nagyon lassan ment, nekem pedig sikerült elmennem mellette.”
Az a „srác” pedig nem volt más, mint Glock, aki így végül akaratlanul is eldöntötte a világbajnoki cím sorsát. Az utolsó körökre annyira leszakadt az ég, hogy a német versenyző alig tudta pályán tartani az autót,
így a kör végére a tetemes előnye elfogyott Hamiltonékkal szemben, védekeznie pedig nyilvánvalóan semmi esélye nem volt.
Ez és az ezt követő események a Forma-1 egyetemes történetének egyik legemlékezetesebb képsorává váltak. Pár másodpercig mindkét csapat garázsában elkezdődött az ünneplés, de aztán a Ferrarinál jött a keserű felismerés, hogy az utolsó pillanatban Massa elbukta a világbajnoki címet. A brazil pilóta nem is tudta visszatartani a könnyeit, de a dobogóra már úgy ment fel, mint aki tudta, aznap egy szó sem érhette a teljesítményét.
„Elképesztően drámai volt, és bárhogyan alakulhatott volna – összegezte Maurice Hamilton. – Ha a zápor egy perccel később érkezik meg, [Hamilton] nem lett volna világbajnok. Massa nyert volna, ő pedig nem tudta volna megelőzni Timo Glockot. Az ilyen részleteken múlott. Azóta nem volt ehhez hasonló, még a Rosberggel történő csaták során sem, és a többiekkel folytatott küzdelme sem tartogatott ekkora drámát.”
A Forma-1 történetében először esett meg, hogy az utolsó futamon, az egyik bajnokaspiráns célbaérkezése után fordult a kocka.
A tabellát figyelembe véve nem valószínű, hogy ez vasárnap meg fog ismétlődni, ellenben az egyáltalán nem kizárt, hogy az utolsó kör kezdetén még Hamiltonnak és Verstappennek is reális esélye lesz a győzelemre.
2012 – Sebastian Vettel, Fernando Alonso
A 2012-es volt az egyik legváltozatosabb idény a Forma-1 történetében. Az első öt futamot öt különböző csapat, az első hetet pedig hét különböző pilóta nyerte, az idény végén pedig a Lotus, illetve Räikkönen is csatlakozott a győztesek névsorához. Az utolsó viadalokra azonban csak Vettel és Alonso maradt állva.
A két fél között 13 pont volt a különbség az idényzáró előtt, amit 2008-hoz hasonlóan Brazíliában tartottak. Az időmérő után úgy nézett ki, hogy Vettelnek nem lesz nehéz dolga, miután ő a 4., Alonso pedig csak a 8. helyre kvalifikált.
A futam elején viszont hamar jött a fordulat.
Vettel nem rajtolt jól, ráadásul csapattársa, Mark Webber sem segítette azzal, hogy a pálya széle felé terelte őt. Ennek következtében visszaesett a 7. helyre, de ez még nem lett volna komoly probléma számára. A 4-es kanyarban azonban összeütközött Bruno Sennával, aki eltalálta a Red Bull bal oldalának hátulját, megforgatva ezzel az RB8-ast, aminek aztán a jobb oldala is találkozott a Williamsszel.
Vettel így visszaesett az utolsó helyre, ráadásul a kocsi oldaldoboza is megsérült, de csodával határos módon versenyben maradt, sőt, még a bokszba sem kellett kiállnia. Kisvártatva az is kiderült, hogy a címvédő még ebben az állapotban is gyorsabb a hátul autózóknál, így megkezdte a felzárkózást.
Hogy teljesen őszinte legyek, az első kör után azt hittem, valószínűleg mindennek vége
– idézi az akkor a Red Bull technikai igazgatójaként tevékenykedő Adrian Newey-t a Sky Sports. – Igencsak meglepődtem, amikor láttam, hogy az autó megy. Lefotóztuk a kocsit, és láttuk, hogy a karosszéria megsérült, de még nagyobb aggodalomra adott okot, hogy a kipufogónál felfedeztünk egy gyűrődést. Normál esetben a kipufogó elreped egy ilyentől, az autó pedig kigyullad, és ezzel vége.”
Mindeközben Alonso feljött az 5. helyre a rajtnál, majd Massa segítségével a brazil versenyzőt és Webbert is megelőzte. Az akkori állás az ő világbajnoki címét eredményezte volna, de Nico Hülkenberg szárnyra kapott, aminek a Ferrari versenyzője is áldozatául esett.
A 23. körig Alonso maradt a 4. helyen, Vettel pedig feljött közvetlenül mögé, és ezen az sem változtatott, hogy időközben mindketten kijöttek köztes esőgumikért, ami hibás döntésnek bizonyult, de szerencséjükre a körülöttük lévők is hasonlóan cselekedtek. A Red Bull sérülésének hatása azonban egyre inkább kijött a száraz pályán, így a safety cart követően Kobajasi Kamui és Massa is elment mellette.
Vettel az 52. Körben váltott közepesekre, ami a lehető legrosszabb időzítésnek bizonyult, tekintve, hogy nagyjából ugyanekkor ismét elkezdett esni.
Emiatt két kör múlva ismét kiment a bokszba, de helyzete még tovább súlyosbodott. Mivel elromlott a rádiója, nem tudott szólni a csapatnak, hogy mire készül, aminek eredményeként az abroncsok nem voltak ott időben.
Vettel a 12. helyen jött vissza, igaz, hárman is voltak előtte, akik akkor még nem álltak ki, de a 9. pozíció is csak akkor lett volna elég számára, ha Alonso legfeljebb a dobogó legalsó fokán zár.
Ez sokáig reálisnak tűnt, de addigra már bekövetkezett a újabb csavar a mezőny elején.
Hülkenberg minden erejével a vezetés visszaszerzésén volt, amit saját hibája miatt veszített el. Az 55. kör elején az 1-es kanyar előtt el is szánta magát, de a manőver közben megcsúszott, és nekiütközött Hamiltonnak, akinek így kieséssel zárult az utolsó versenye a McLarennel.
A német pilóta tovább tudott menni, de kisvártatva kiderült, hogy áthajtásos büntetéssel sújtják, ami honfitársának kifejezetten rosszul jött. Ekkor ugyanis Alonso tudta, hogy a kiállások után 2. lesz, Vettel viszont még így sem tudta átlépni a Force India versenyzőjét, vagyis ebben a pillanatban ismét a spanyol versenyző tűnt a befutónak.
Vettel azonban hamar megelőzte Kobajasit, amivel már ismét neki állt a zászló, és, hogy győzelme teljesen biztos legyen, Michael Schumachert is maga mögé utasította.
A világbajnoki csatát aztán Paul di Resta zárta le végérvényesen, aki két körrel a vége előtt vágta falhoz az autót, így újra beküldték a biztonsági autót. Innentől kezdve természetesen nem lehetett előzni, még úgy sem, hogy a safety car az utolsó kör végén kiállt a mezőny elől, így Vettel vált háromszoros világbajnokká.
origo.hu
Egyes termékeket féláron adnak a Lidlben - de csak egy napig
origo.hu
Putyin Biden világháborús veszélyt jelentő döntése után Magyarországgal szomszédos ország vezetőjének írt levelet
borsonline.hu
3 év után itt vannak az első fotók: Palik László megmutatta szerelmét!
hirtv.hu
Magyarország nem maradt egyedül, nyolc ország együtt ment neki az EU-nak
ripost.hu
Nem dőlhetnek hátra Rossiék, megvannak a magyar válogatott ellenfelei
hirtv.hu
Újfajta üdítős palackok jelentek meg a boltok polcain
origo.hu
Érkezik az első nagy havazás; mutatjuk, hol és mikor
origo.hu
Andrei Mangra elhagyja az országot a botrány után
origo.hu
Képeken a magyar válogatott németek elleni bravúrja - galéria
origo.hu
Andrei Mangra már nem volt önmaga
origo.hu
Szoboszlai németek elleni zseniális gólja zárta az évet a Puskás Arénában
origo.hu
