Gyilkos leszakadó kerék, szándékos baleset - az ausztrál F1-es futamok legdrámaibb pillanatai

Három év után tér vissza versenyezni a Forma-1-es mezőny Melbourne-be. Mivel azonban a 2020-as években még nem rendeztek futamot a szigetországban, ideje felidézni a száguldó cirkusz ausztráliai történetét.

1985 előtt is már több magas színvonalú autóversenynek adott otthont Ausztrália, a Forma-1 azonban csak ebben az évben költözött az országba. Nem is akármilyen posztot töltött be a versenynaptárban az adelaide-i futam, hiszen a szezonzárót bízták rájuk a szervezők, és ez tizenegy éven keresztül így is maradt. 1996-tól Melbourne vette át az Ausztrál Nagydíj helyét, itt viszont az év elején láthattuk a mezőnyt, ráadásul 2006 és 2010 kivételével az idénynyitón. 2020-ban is az volt a terv, hogy itt kezdődik meg az F1-es szezon, a koronavírus-járvány azonban – úgy, hogy már a helyszínen voltak a csapatok – közbeszólt, törölték a naptárból a futamot, mint ahogyan tavaly is tették, így a hétvégén három év kihagyás után láthatunk újra melbourne-i versenyt. Az eddigi harmincöt alkalommal számos izgalmas pillanatnak, látványos balesetnek lehettünk szemtanúi, a következőkben ezekből szemezgetünk.

A legutóbbi Ausztrál Nagydíj rajtja utáni pillanatnak már több, mint három éve Forrás: NurPhoto via Getty Images/Morgan Hancock/NurPhoto/Morgan Hancock

Rögtön a legelső évben olyan drámát élt át a közönség, amitől garantáltan megkedvelték az adelaide-i helyszínt. Alain Prost első világbajnoki címe tudatában állhatott fel a rajtrácsra a harmincöt fokos hőségben kezdődő futamon. Ott aztán Niki Laudának (élete utolsó versenyén) az élről hibásodott meg az autója, de Ayrton Senna is az első helyről volt kénytelen feladni a futamot, így Keke Rosberg aratta pályafutása utolsó győzelmét. Végül a huszonöt indulóból nyolcan fejezték be a futamot, közülük öten körhátrányban, a legfurcsább pillanatot mégis az utolsó kör hozta. A két francia csapattárs, Jacques Laffite és Philippe Streiff senkitől nem zavartatva ment a második és a harmadik helyen, amikor utóbbi Ligier-Renault-ja egyszerűen belehajtott honfitársába, eltörve saját bal első felfüggesztését. Szerencséjére azonban akkora előnye volt, hogy még három kerékkel is be tudott érni dobogós helyen.

1986 volt (a kettőből) az első olyan év, amikor az ausztráliai szezonzárón dőlt el a világbajnoki cím sorsa, ráadásul Nigel Mansell, Alain Prost és Nelson Piquet is reális eséllyel indult a győzelemért. Mansellnek elég lett volna dobogóra állnia a vb-címhez, utóbbi kettőnek viszont kellett az első hely az újabb sikerhez. Húsz körrel a vége előtt az éllovas Rosberg – akárcsak egy évvel korábban Lauda – technikai hiba miatt szállt ki karrierje utolsó nagydíján, ami után a futam aktuális sorrendje Piquet, Prost, Mansell volt, élvezetes végjátékot előrevetítve. A verseny korábbi részében mindhármuknak voltak problémái, azonban a 64. körig egyik sem volt végzetes. Mansell 290 kilométer per órás sebességgel száguldott, amikor bal hátsó durrdefektet kapott (az alábbi videón 3:35-től látható), és csak a brit lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia – a vb-cím elvesztése is éppen elég volt számára. Ebben a pillanatban a másik Williams-Hondával Piquet tűnt világbajnoknak, a csapat azonban úgy döntött, a biztonság kedvéért behozzák a boxba kerékcserére, nehogy ő is úgy járjon, mint Mansell. Nem is járt, ez azonban a brazil világbajnoki győzelmébe került, hiszen a kiállás után nem közeledett elég nagy ütemben Prostra, aki négy másodperces előnnyel védte meg a címét.

Két évre rá ugyan már éppen nem volt tét Adelaide-ben a világbajnoki elsőség, a turbómotoros korszak utolsó futama miatt mégis emlékezetes maradt az 1988-as nagydíj is. Egész évben a McLaren-Honda egyeduralmát láthatta a közönség, hiszen egy híján minden hétvége az ő győzelmüket hozta, Alain Prost és Ayrton Senna viszont végig fej-fej mellett haladt. A szezonzáró Prost sikerével zárult Senna előtt, így kettejük között végül három pont döntött az első címét megszerző brazil javára.

1989-ben láthattuk az első esős nagydíjat a szigetországban. Ráadásul ez nem kis zuhé volt: több órát csúszott a rajt, a harmadik vb-sikerét már bebiztosító Prost pedig egy kör után úgy döntött, inkább kiáll a versenyből a biztonsága érdekében. Senna volt így a futam első számú esélyese, őt azonban elsősorban a bosszú vezérelte: az előző, Japán Nagydíjon ugyanis a francia csapattársával való ütközés után a versenybíróság kizárta a brazilt, közvetve eldöntve így a világbajnoki címet. Megjegyzendő, hogy a két McLaren-es ekkor már kölcsönösen utálta egymást, a csapaton belüli rivalizálás és a mezőnyből való kiemelkedés nem segítette a kapcsolatukat. Senna előnye akkora volt, hogy a 13. körben már lekörözésre várók voltak előtte, Martin Brundle Brabhamjét azonban a vízfüggönytől nem vette észre, és hátulról belerohant a britbe, tönkretéve mindkettejük versenyét. A több, mint kétórás futamot végül a belga Thierry Boutsen nyerte meg.

Egy évvel később hasonló, csak fordított előjelekkel érkezett – ekkor már nem csapattársként – Adelaide-be a kettős: szuzukai ütközésüket követően Senna már biztos világbajnokként várhatta az Ausztrál Nagydíjat. A brazil 61 körön át vezetett, majd váltóprobléma miatt fel kellett adnia a versenyt, ami így Nelson Piquet győzelmét hozta. 1991-ben ismét az időjárás játszotta a főszerepet: tizennégy kör és számos ütközés után jött rá a zsűri, hogy az extrém vizes aszfalton lehetetlen versenyezni, így végeredményt hirdettek, ami alapján a harmadik vb-címét korábban bebiztosító Senna lett az első. A 2021-es Belga Nagydíjig ez volt az F1-történelem legrövidebb nagydíja.

A Mansell-uralom évében, 1992-ben is történt érdekesség az élen. Ahogyan a szezon során annyiszor, Ausztráliában is a brit vezetett, ezt azonban a 19. körben Senna megelégelte, és nemes egyszerűséggel hátulról belement a Williams-Renault-ba (az alábbi videón 4:19-től látható). A futamot végül Gerhard Berger nyerte, Michael Schumachernek pedig ez volt az egyetlen alkalom, amikor Adelaide-ben célba ért (második lett).

Azonban a német 1994-ben biztosan nem bánta, hogy nem fejezte be a futamot. Damon Hill előtt egy pont volt az előnye összetettben a szezonzáró előtt, ahol az első kanyartól kezdve Schumacher, Hill sorrendben haladtak az élen. A táv felénél Schumacher elnézett egy balkanyart, a betonfalnak koccant, így Hill utolérte, a következő jobbosnál pedig a brit a belső ívre került. El is ment volna a német mellett, ám Schumacher ráhúzta az autót a Williamsre, aminek köszönhetően ő a gumifalban kötött ki, Hillnek pedig eltörött a bal első felfüggesztése, így mindketten feladták a versenyt. A győzelem – pályafutása során utoljára – Nigel Mansell ölébe hullott, a vb-cím jogossága pedig a mai napig kérdéses, noha soha nem jelentették ki, hogy Schumacher manővere szándékos volt (ellentétben az 1997-es, Villeneuve elleni csatája után).

A pilóták és a nézők által is kedvelt adelaide-i pálya 1995-ben szerepelt utoljára az F1-ben – azóta a V8 Supercars túraautó-bajnokság egyik futamát rendezik itt minden évben –, az Ausztrál Nagydíj pedig átkerült Melbourne-be, az év elejére. Itt sem volt hiány izgalomban rögtön az első évben: az 1996-os esztendő legelső körében Martin Brundle a hármas kanyarban törte ketté az autóját egy óriási balesetben (az alábbi videón 1:14-től látható), a brit azonban sértetlenül szállt ki a Jordan-Peugeot-ból.

Az új évszázad első futamán történt az eddigi egyetlen ausztráliai haláleset a Forma-1-ben. Váratlan módon azonban nem egy pilóta vesztette életét, hanem egy ötvenkét éves pályabíró, Graham Beveridge halt meg Ralf Schumacher és Jacques Villeneuve ütközése után. A kanadai hátulról mászott fel nagy sebességgel a német Williams-BMW-jére, a BAR-Honda egyik leszakadó kereke pedig átrepült a védőhálón, eltalálva Beveridge-et. A versenyzők sértetlenül szálltak ki a roncsokból.

2002-ben a történelem egyik legnagyobb rajtbalesetének lehettünk szemtanúi Melbourne-ben, miután a második kanyarig a huszonkét fős mezőnyből nyolcan is kénytelenek voltak befejezni a versenyt. Az egészet az idézte elő, hogy az élen haladó kettős, Ralf Schumacher és Rubens Barrichello nem értette meg egymást a célegyenes végén, ami miatt a német felmászott a Ferrarira, a levegőbe emelkedett, és nagy sebességgel csapódott a gumifalba. A többiek pedig igyekeztek kikerülni Barrichellót és a törmelékeket, a kavarodásban azonban egymásra már nem tudtak úgy figyelni, így elkerülhetetlenek voltak újabb ütközések. A futamot végül sorozatban harmadszor Michael Schumacher nyerte, a hazaiak pedig örülhettek a debütáló Mark Webber csodába illő pontszerzésének a Minardival.

A következő évek óriási drámát nem hoztak, látványos baleseteket és hibákat azonban így is láthattunk. Ezek közé tartozik Juan Pablo Montoya megpördülése az élen 2003-ban, ami a kolumbiai győzelmébe került. Továbbá ilyen volt a 2006-os nagydíj, amikor szintén volt kisebb rajtbaleset, később pedig Christian Klien és Vitantonio Liuzzi is nekivágta járművét a falnak, vagy amikor 2007-ben David Coulthard megmászta Alexander Wurzot.

A következő komolyabb drámára 2009-ig kellett várni. A Honda-utód, Mercedes-előd Brawn GP-ről semmit nem lehetett tudni a szezonnyitó előtt, ehhez képest az első sort foglalták el a rajtrácson, majd a dobogó első két fokára is Jenson Button és Rubens Barrichello állhatott fel. A brazil második helyéhez az is kellett, hogy három körrel a vége előtt az addig előtte haladó Sebastian Vettel és Robert Kubica összeütközött, ami után igyekeztek folytatni a versenyt, ám két kanyaron belül mindketten a falhoz vágódtak a sérült autójukkal.

A 2010-es években komolyabb izgalom nélkül maradtunk Melbourne-ben. Nem csoda, hogy így alakult, hiszen egyrészt az év (egyik) legelső futamán nem is várható végletekig kiélezett csata, másrészt pedig a pilóták is óvatosabbakká, a körülmények pedig biztonságosabbá váltak. Két óriási balesetet azonban így is tudunk mutatni az évtizedből: Kobajasi Kamuinak az első szárny elvesztése után irányíthatatlanná vált BMW Sauber-Ferrarija csapódott bele oldalról nagy tempóban Nico Hülkenberg Wiiliamsébe, 2016-ban pedig Martin Brundle csúnya balesetét idézte fel Fernando Alonso, miután a McLaren-Hondája hátulról beleszaladt Esteban Gutiérrezbe.

Az egyik legjobban várt helyszín minden évben Melbourne, hiszen az F1 szerelmesei általában több hónap kihagyás után itt láthatják újra versenyezni a mezőnyt. Ez idén nem így lesz, hiszen két futamon már túl vagyunk, de ami fájóbb, hogy az elmúlt két évben sem így volt, hiszen a koronavírus-járvány meghiúsította a 2020-as és a 2021-es Ausztrál Nagydíjat is. Ez azonban talán csak még jobban meghozza az étvágyat a mostani versenyhétvége követéséhez, ha az egyébként is kiélezett szezon nem volna elég. Ehhez pedig igyekeztünk hozzájárulni azzal, hogy az elmúlt harmincöt ausztráliai futam legérdekesebb, legdrámaibb pillanatait gyűjtöttük össze – reméljük, sikerült.