ár Lando Norris tudatos módon jelentős mértékben változtatott viselkedésén és hozzáállásán, a legtöbb szurkoló fejében még mindig ő az egyik legvidámabb és leghumorosabb versenyző a mezőnyben. Ugyanakkor belül teljesen másképp élte meg az F1-es szereplést, főleg az első években.
A brit versenyző többször beszélt már a mentális nehézségekről, amelyekkel szembe kellett néznie, és most is felelevenítette ezt az időszakot. A McLaren pilótája főleg a bemutatkozása utáni időszakban küszködött önbizalomhiánnyal.
Szerintem mindig önbizalmat ad, ha az ember jól teljesít a pályán
Norris egyik legfőbb problémája az volt, hogy nehezen tudta szétválasztani a versenyzést az egyéb tevékenységektől, és állandóan előbbin járt az esze. Mostanra viszont ebben is rengeteget fejlődött, és könnyedén félre tudja tenni az ezzel kapcsolatos gondolatait.
„Nem kell mindig azon gondolkoznom, hogyan vezessem az autót a következő edzésen, mert az első Forma-1-es évemben ezt tettem – jelentette ki. – Folyamatosan csak azon gondolkodtam, hogy »miért követtem el ezt a hibát? Hogyan tudnám legközelebb jobban csinálni?« Még az interjúk és a beszélgetések közben is.
Most már el tudom választani a magánéletet, a magánbeszélgetéseket vagy bármit, aztán beülni az autóba és arra a feladatra koncentrálni, amelyre kell.”
Tehetségének köszönhetően Norris nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, és az F1-ig vezető út során minden kategóriában legfeljebb egy teljes szezont töltött. Ennek azonban megvolt a maga hátulütője, de a Forma-1 által nyújtott állandóságnak köszönhetően sokat tudott fejlődni.
„Úgy vélem, az erőfeszítés [segített], de az is, hogy tizenegy éves korom óta a Forma-1 az első kategória, amelyben egy évnél tovább versenyeztem – magyarázta. – Nincs még egy olyan géposztály, amelyben egy évnél tovább versenyeztem volna. A csapatba történő beilleszkedés, egymás megismerése és a hosszú ideig tartó közös munka, valamint az, hogy több időt tudtam fordítani az erősségeim és a gyengeségeim megismerésére, segített abban, hogy kiegyensúlyozottabb pilóta legyek és kevesebb hibát kövessek el. Emellett abban is [hasznos volt], hogy rájöjjek, mikor ronthatok és mikor nem, illetve hogy milyen dolgokra kell odafigyelnem.”
Idén és tavaly Norris magabiztosan verte meg csapattársát, Daniel Ricciardót, aki azonban év végén távozik a McLarentől. Helyére egy másik ausztrál, az újonc Oscar Piastri érkezik, aki alighanem nagyobb ellenállást fog tanúsítani honfitársánál. A 22 éves versenyző ugyanakkor már-már kötelező feladatnak tekinti, hogy jövőre is ő nyerjen házon belül.
[A vereség] nagyon fájna nekem, mert szeretném azt hinni, hogy én vagyok a legjobb, vagy ha nem, akkor az egyik legjobb
– fogalmazott. – Az ember annyi éven át dolgozik azért, hogy megpróbáljon ilyen helyzetbe kerülni, és mindenkit meg akar verni, különösen a csapattársát. Szóval ha eljönne az idő, amikor elkezdenek legyőzni, az belülről fájna, mivel ez a legutolsó dolog, amit szeretnék, hogy megtörténjen a versenyzés során. Az ember minden tőle telhetőt megtesz, hogy megtalálja a módját, hogy felülkerekedjen, gyorsabb legyen és megverje a csapattársát vagy bárki mást.”
2019-es bemutatkozása óta Norrist egyedül Carlos Sainz tudta megverni csapaton belül, igaz, ő mindkét közös évükben felülkerekedett a brit pilótán. A hatszoros dobogós azonban úgy érzi, arra még volt némi mentsége.
„Eljutottunk arra a pontra, hogy ura volt a helyzetnek, és remekül teljesített egy olyan autóban, amely jól illett hozzá
– emlékezett vissza. – Nem mondanám, hogy bármilyen kocsi passzol valakihez, csak ennek az autónak nagyon könnyű volt megtalálni a határát. Ez kemény volt, ugyanakkor elfogadtam, mert hozzá képest tapasztalatlan voltam. Ez volt az én kis mentségem.”