Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 22. labdarúgó-világbajnokságról, Katarból.
A Katar-Ecuador nyitómeccset látva nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kimondjuk:
a házigazdáknak olyan gyenge csapatuk van, hogy nyom nélkül fognak eltűnni a vb csoportmeccsei után.
Pedig az első meccs 3. percében mindenki azt hitte, hogy egy újabb Dél-Korea-szintű csalássorozat veszi kezdetét, de aztán gyorsan kiderült, hogy ez a katari csapat olyan szánalmas, hogy azon senki sem tud segíteni.
Még csak a 3. percben járt a Katar-Ecuador világbajnoki nyitómérkőzés, amikor egy borzalmas katari kapushiba után Enner Valencia megszerezte a vezetést a dél-amerikai csapatnak. Majd hosszas videózás után az olasz bíró les miatt elvette az ecuadori csapat gólját.
Na ne - nézett egymásra sok ember a sajtóhelyen a sivatag közepére felhúzott stadionban. Nehogy már megismétlődjön 2002, amikor a dél-koreai csapatot tolták mocskos módon előre a náluk rendezett világbajnokságon.
Szerencsére gyorsan kiderült, hogy ezt itt most hiába tennék.
Bár még csak egyetlen meccs ment le a 22. világbajnokságon, meg lennék lepve, ha a katarinál találnánk a mezőnyben gyengébb csapatot. Ami azért is fura, mert ez a katari együttes Ázsia Kupát nyert és a Golden Cup sorozaton a legjobb négy közé jutott. Lehet, hogy mégsem ennyire gyengék, csak agyonnyomta őket a hazai pálya és a rendezés terhe? Hogy bármerre is pillantottak a csodastadionban, mindenütt egy olyan embert láttak, vagy véltek felfdezni, akinek köze volt ahhoz, hogy ez a kis ország
220 milliárd (!) dolláros összköltségvetésű vb-t rendezzen?
Azért az ember megnyugodva vehette tudomásul, hogy sok mindent meg lehet venni pénzért, de van, amit (egyelőre) nem. Egy futballcsapatot semmiképpen sem. Ha a FIFA nem lenne ennyire kemény (mások szerint konzervatív) a honosítás kérdésében, ne legyen kétségünk felőle, hogy Katar képes lenne összevásárolni egy olyan válogatottat, amely akár a legjobb négy között is játszhatna a vb-n.
Isteni szerencse, hogy a FIFA ragaszkodik egy olyan kőbe vésett szabályrendszerhez,
amelyet sok más sportág már régen elengedett - tessék csak arra gondolni, hogy az olimpiai bajnok Liu-testvérek pár hét alatt lesznek magyarokból más ország sportolói. Vagy gondoljunk arra, ami 2015-ben Katarban történt, amikor ez az ország rendezhette meg a férfi kézilabda-világbajnokságot. Addig vásároltak, addig honosítottak, amíg csapatuk a vb második helyén végzett. Az akkori vb álomcsapatában két "katari" is helyet kapott:
Zarko Markovics és Rafael Capote.
Egyikük sem katari születésű, kaptak egy vagon pénzt, meg állampolgárságot és vb-döntőbe vitték a katari férfi kézilabda-válogatottat. Azóta hol van ez az ország ebben a sportágban? Sehol.
Amikor vasárnap kora délután Al-Khorba tartottam, meg voltam győződve arról, hogy a nyitómeccset a katariak nyerik. A hangulat már órákkal a kezdés előtt egészen különleges és döbbenetes volt a stadion környékén. Egyfelöl maga az, hogy a sivatag közepére felrántsanak egy ekkora monstrumot, tényleg elképesztő - s ezt akkor is állítom, ha tudjuk, hogy a világbajnokság után lebontják ezt a stadiont. De ha így lesz, mi volt az értelme a felépítésének? A pálya környéke szót sem érdemel, homok az egész, néhány csenevész fával, a kerítésen belüli világ azonban teljesen más. A katariak mindent letérköveztek, van, ahová füvet ültettek, azt locsolják éjjel-nappal, mert különben kiszáradna.
A pálmafák alatt tevés és lovasrendőrök sorakoztak, de egy idő után akkora volt a káosz, hogy feladtak minden fegyelmezési próbálkozást.
Így aztán boldog-boldogtalan videózta a riadtan a fogukat csattogtató tevéket, a lovakat, a porban táncoló embereket. A tánccsoport női tagjai tűsarkúban mozogva nyelték a port, a helyi férfiak legnagyobb örömére.
A megnyitó ünnepség legnagyobb meglepetése az volt, hogy a műsort az amerikai színészóriás, Morgan Freeman ékesítette. Hogy ő mit kap majd ezért felvilágosult amerikai társaitól, meg a Nyugat-Európában a nap 24 órájában Katart ostorozó véleményvezérektől, az legyen az ő baja, de aligha foglalkozik ezzel.
Az ő megjelenése mindenesetre megcáfolta azt a vélekedést, hogy ennek a vb-nek a nyitóünnepségére nem jön el egyetlen világsztár sem. A vb-t hivatalosan megnyitó Gianni Infantino lelkesedése így sem tűnt őszintének, meg a mosolya sem, mindenesetre teljesítette a feladatát, s kezdődhetett a 22. labdarúgó-világbajnokság.
Percekig csodáltam a katari "B-közép" szurkolóit, akik kezdetben elképesztő mű-lelkesedéssel űzték a kedvenceket, később persze csökkent a hangerő. A mű-lelkesedés magyarázata egyszerű:
emberek úgy nem szurkolnak, ahogy ez a pár ezer férfi tette.
Mintha minden egyes mozdulatuk előre meg lett volna tervezve. Igazi érzelemnek nyomát nem lehetett felfedezni rajtuk. Minden olyan mesterkélt, minden olyan mű volt - akárcsak az egész országuk.
Mókásnak és mulatságosnak hatott, hogy a katariak már akkor őrjöngeni kezdtek, ha csapatuk jól végzett el egy bedobást vagy egy kirúgást.
Mondjuk, elnézve szánalmasan gyenge csapatukat, nem csodálkoztunk, hogy kicsivel is beéérték.
A szünetben már jó néhányan sejtették, hogy mi lesz ennek a vége, s különösen a VIP-páholyok környékén volt nagy a mozgás - kifelé. Aztán a második félidőben már egyre többen hagyták ott az egészet, mintha csak sejtették volna, hogy a lefújás után olyan közlekedési és szervezési káosz veszi kezdetét, amely párját ritkítja egy ilyen sporteseményen. Amúgy a meccs második félideje rettenetesen gyenge volt. Az ecuadori csapat rápihent a következő mérkőzésére, Katar meg szenvedett a pályán. Ekkor jutott eszembe, hogy négy év múlva már 48 csapatos lesz a focivébé és még több ilyen nézhetetlen produkciót láthatunk majd. Mert ami Katarban a második félidőben történt, azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet futballnak, pláne nem világbajnoki futballnak nevezni.
A stadion melletti parkolóban állították fel azokat a buszmegállókat, ahonnan az újságírók és a fontos emberek is visszaindulhattak Dohába. A lefújás után percek alatt hatalmasra duzzadt a tömeg, de egyetlen sárga médiabusz sem érkezett.
A parkolóban ugyan álltak buszok, de azokat a szponzoroknak és a fontos embereknek tartották fent.
A mellettem álló AIPS (Nemzetközi Sportújságíró Szövetség) elnöke, az olasz Gianni Merlo sem hitte el, hogy mindez megtörténhet. Merlo megpróbálta felvenni a kapcsolatot a FIFA illetékeseivel, de azok nem sok válaszra méltatták. A sor hosszasan kanyargott, s az újságírók egyre idegesebbek lettek.
Közel 40 perc várakozás után tűntek fel az első sárga buszok, majd hirtelen, a semmiből előkerülve jött egyre több és több jármű.
Ahogy ezek a parkolóba érkeztek, az addig fegyelmezett sor felbomlott és mindenki rohanni kezdett a buszokhoz.
A sofőrök a középső ajtókat nem nyitották ki, így az első ajtóknál préselődött össze a tömeg, s pillanatok alatt nagyon veszélyes helyzet alakult ki.
Akik az ajtók közelében voltak, egymást nyomták befelé a szűk feljárón, de a busz oldalánál egyre növekvő tömeg egymást nyomta az ajtók felé. Nagyon kevésen múlt, hogy nem történt nagyobb baj, de jellemző volt a helyzetre, hogy a helyi szervezők közül senki sem jött oda hozzánk segíteni.
A visszafelé úton a buszban nagy egyetértés alakult ki abban, hogy a katari szervezők a világbajnokság egyes helyein túlbiztosítják magukat, máshol viszont teljesen alkamatlanok a feladataik megoldására. És ez még csak az első nap volt, egyetlen meccsel. A folytatás ennél már sűrűbb programot ígér, hétfőn - többek között - a holland és az angol válogatott is pályára lép Katarban.
Al-Hor, 2022. november 20.