Amikor Ferguson 1998 őszén kétszer is a Louis van Gaal által irányított FC Barcelona ellen küldte pályára csapatát a Bajnokok Ligája csoportkörében, valószínűleg nem gondolta volna, hogy az ellenfél fiatal asszisztense később az egyik legnagyobb riválisa, majd jó barátja lesz. José Mourinho akkoriban még csak tanulta az edzői szakmát, azonban magabiztosság és arrogancia szempontjából Van Gaalnál jobb tanítómestere aligha lehetett volna - és ezt később Ferguson is megtapasztalta.
Az első összecsapás
Öt és fél évvel később, 2004. február 25-én Mourinho először meccselt Fergusonnal vezetőedzőként, amikor az FC Portót a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében összesorsolták a Manchester Uniteddel. A párviadal esélyese még úgy is a MU volt, hogy a Porto az előző szezonban megnyerte az UEFA-kupát, de az első meccsen Portugáliában a hazaiak nyertek 2-1-re, ráadásul az angolok csapatkapitánya, Roy Keane piros lapot kapott, mert kicsit megtaposta a portugál kapust, Vítor Baiát. Ferguson szerint azonban a kapus alaposan rájátszott az esetre, és a lefújás után ezt szóvá is tette kollégájánál. A legenda szerint kezet fogni sem volt hajlandó Mourinhóval, de ez nem igaz.
Más kérdés, hogy a fiatal portugál a nyilatkozatával tovább szította a tüzet. "Megértem, hogy miért volt ennyire ideges. Bárki az lenne, ha egy olyan ellenfél játszik fölényben a csapata ellen, amelyet körülbelül tizedannyi pénzből hoztak össze" - mondta Mourinho, aki a visszavágón az Old Traffordon bemutatott gólörömével sem szerzett jó pontokat Fergusonnál.
Mourinho aztán pár hónappal később, a BL megnyerése után Londonba szerződött, és az első bajnoki meccsén éppen a MU volt az ellenfele. A Chelsea 1-0-ra győzött a Stamford Bridge-en, a boldog Special One a meccs után meghívta az irodájába a morcos skótot, és borral kínálta. Ferguson emlékei szerint egy nem túl jó minőségű argentin shirazt bontott ki.
Kölcsönös díszsorfal
Mourinhónak ki kellett érdemelnie Ferguson tiszteletét és elismerését, ami nem is annyira a pályán elért eredményekkel sikerült, hanem azzal, hogy talán ő volt az egyetlen, aki a pszichológiai hadviselésben felvette vele a versenyt. A Chelsea újdonsült trénere nem köntörfalazott, rögtön kimondta azt, amit addig nem mertek Angliában. "Ferguson egy remek edző, okos, és kihasználja a hatalmát és a presztízsét, amit a játékvezetőknek nem lenne szabad megengedniük. Tisztelem őt és az eredményeit, de neki is be kell tartania a szabályokat, mint mindenki másnak" - nyilatkozta még 2005 januárjában, és nem állta meg, hogy hozzá ne tegye: "Én is nyertem BL-t, meg ő is, szóval nem számít, hogy kiről van szó".
Arsene Wengerrel vagy Rafa Benítezzel éveken keresztül tartó nyilatkozatháborúba fogott volna egy ilyen kijelentés után, de Fergusonnak a jelek szerint imponált Mourinho bátorsága. Arról nem is beszélve, hogy a portugál eleinte rendre képes volt legyőzni őt. A Chelsea már bajnokként utazott az Old Traffordra 2005 májusában, és Ferguson olyat tett, amire addig Angliában nem nagyon volt példa: a manchesteri játékosok díszsorfalat álltak.
Ugyan a következő időszakban is előfordult, hogy a sajtón keresztül üzengettek, de az egymás elleni mérkőzések előtt és után mindig rendkívül barátságosak voltak, a kézfogás, sőt, az ölelés sohasem maradt el. 2007 májusában pedig Mourinho visszaadta a kölcsönt Fergusonnak: ekkor a manchesteriek utaztak bajnokként a Stamford Bridge-re, és ezúttal a Chelsea focistái tisztelegtek az ellenfélnek.
Jöhet a jó bor
Amikor Mourinho 2007 őszén kurtán-furcsán távozott a Chelsea-től, Ferguson így fogalmazott: "José jelenléte nagyon jót tett az angol focinak, felfrissítette a bajnokságot, én pedig élveztem a vele való versengést. Most már csak azt nem tudom, mit fogok kezdeni a boraimmal".
Azóta mindössze egy párharcuk volt: 2009 tavaszán a Bajnokok Ligájában az Inter 2-0-s összesítéssel esett ki a Manchester United ellen. A The Guardian manchesteri forrásokra hivatkozva nemrégiben arról írt, hogy az elmúlt években Ferguson és Mourinho rendszeresen beszélt egymással telefonon, és amikor novemberen a Real Manchesterben járt a City elleni BL-meccsen, akkor a két tréner a manchesteri Lowry Hotelben futott össze egy teára.
Mourinho mindig is rendkívül elismerő hangon beszélt Fergusonról, akit rendszerint egyszerűen csak bossnak, azaz főnöknek nevez az interjúkban. "A barátok már csak ilyenek, általában jókat mondanak egymásról. Ferguson egyre jobb és jobb, egyre erősebb, miért kellene visszavonulnia? Még legalább tíz évig dolgozhat" - jelentette ki, amikor arról kérdezték, hogy szeretne-e Ferguson utódja lenni.
Ferguson pedig így méltatta Mourinhót: "Egyáltalán nem az a nagyképű gazfickó, mint sokan gondolják. Képes saját magán nevetni, amit nagyon kedvelek benne. A Real elleni meccs remek alkalom lesz, hogy megint találkozzak vele - azt hiszem itt az ideje, hogy rendeljek végre egy üveg jó bort".
Mourinho Ferguson ellen FC Porto - Manchester United 2-1 (Bajnokok Ligája 2004. február 25.) |