27 May 2019, Berlin: Soccer: Bundesliga, relegation, second leg 1. FC Union Berlin - VfB Stuttgart in the stadium An der Alten Försterei. Coach Urs Fischer of Union gets a beer shower after the game. The 1st FC Union Berlin has for the first time made it into the Bundesliga. IMPORTANT NOTE: In accordance with the requirements of the DFL Deutsche Fußball Liga or the DFB Deutscher Fußball-Bund, it is prohibited to use or have used photographs taken in the stadium and/or the match in the form of sequence images and/or video-like photo sequences. Photo: Jörg Carstensen/dpa
Vágólapra másolva!
1977. április 16. után ismét helyi rangadót vív majd az ősszel a Bundesliga1-ben két fővárosi csapat. 42 éve a Hertha és a Tennis Borussia küzdött egymással, és 2-0-ra nyert az utóbbi gárda. Ha akkor valaki azt mondja, hogy egyszer a Hertha az Union Berlin ellen harcol majd a bajnoki pontokért akkor azt elég komolyan megmosolyogták volna.
Ugyanis a két csapat annak ellenére, hogy egy városban lakott, két különböző ország pontvadászatában szerepelt. Az okok a történelemben keresendőek, idősebbek emlékezhetnek rá. A szerencsésebb fiataloknak annyit, hogy
az Union kelet-berlini csapat volt, így az NDK bajnokságában játszott, a Hertha pedig a fallal körülvett Nyugat-Berlinben játszott,
amely hivatalosan nem volt az NSZK része, de az elzárt városrész csapatai az ottani bajnokságban, vagyis a Bundesligában játszhattak.
Az Origo sport is járt az Union Berlin meccsén
Mégpedig 2016 decemberében. Akkori írásunkat is érdemes elolvasni a nagy diadal másnapján.
Megyeri Balázshoz indultunk, valami egészen csodálatos jelenségre leltünk. A neve: 1. FC Union Berlin. A Dárdai Pál vezette Hertha árnyékában húzódik meg a német főváros második számú futballklubja, amely nem az eredményei, sikerei, játékosai, hanem a szurkolói miatt kívánkozik fel minden futballszurkoló
A Bundesliga 1963 óta íródó történelme során négy fővárosi gárda is szerepelt az első osztályban, mind az egykori Nyugat-Berlin területén található. A Hertha-t leszámítva egyik sem alkotott maradandót. Legalábbis pozitív értelemben.
A Tasmania Berlin olyan negatív rekordot állított fel egyetlen idénye során, az 1965-66-os bajnokságban, mely örökre alulmúlhatatlan.
2 győzelem, 4 döntetlen, 28 vereség mutatóval esett ki, 15-108-as gólkülönbséggel. Kicsit volt csak jobb a Blau-Weiss szintén egyetlen Bundesliga 1-es szezonja az 1986-87-es évadban. Ők három győzelemig jutottak, és 36-76-os gólkülönbségig.
A már említett Tennis Borussia két évet is töltött a legjobbak között a hetvenes években, így már 85 rúgott gólig és 174 kapottig jutott. De bent maradni nem sikerült egyik nekifutás után sem. És akkor ott van a főváros nyugati felének ékköve, a Hertha, amelyről már csak Dárdai-edző és Dárdai-focista miatt is elég sokat értekeztünk mostanában.
A Hertha méltóképpen képviselte a metropoliszt, a Bundesliga öröktabelláján a megszerzett pontok tekintetében tizenkettedik.
Egyszer ezüstérmet, négyszer bronzérmet focizott össze, szerepelt a Bajnokok Ligájában is. És még a Szövetségi Bajnokság előtti időkben bajnok is volt, 1930-ban és 1931-ben.
Ám nem a Hertha szerzett a fővárosnak először német futballbajnoki címet. És még csak nem is a Berliner TuFC Viktoria 1889, mely 1908-ban és 1911-ben ért a csúcsra. Hanem 1905-ben (a második kiírásban) a Berliner TuFC Union 1892.
Ez azonban csak „névrokona" annak a csapatnak, mely néhány órája a Stuttgart elleni osztályozón kivívta, hogy ősszel a Bundeliga 1-ben szerepelhessen. Igen, két mérkőzés összesített eredménye alapján jobbnak bizonyult, mint
a német világbajnok Zielerrel, a francia világbajnok Pavarddal, a két Bajnokok Ligája-győztessel, Badstuberrel és Gomezzel valamint a két csapattal is német aranyérmes Gentnerrel felálló háromszoros Bundesliga-bajnok.
Az 1905-ben bajnok Union 1927-ben egyesült egy másik helyi gárdával és frigyükből született a már említett (nem túl sikeres Blau-Weiss). A mi Unionunkat hivatalosan 1966. január 20-án alapították. Akkor már le volt kerítve a város azon része ahol a focicsapatok voltak és a szocialista Németország építésében elfáradó munkás-paraszt osztály is igényelte a hétvégi labdarúgó-mérkőzéseket.
Ezért született meg az 1. FC Union Berlin, korábban létező kisebb társulatok összevonása után. Ennek a csapatnak hétfő estig a legnagyobb sikere a kelet-német kupa elhódítása volt 1968-ban. Meg a 2001-ben, a már egyesített Németország kupadöntőjében szerzett ezüstérem.
Soha senki nem gondolta volna, hogy az Union Berlin elsőosztályú lehet.
És a vérrel-verítékkel kivívott feljutás, amely örömkönnyeket csalt a szemekbe, egy újabb kis tündérmese a sok-sok német népmese című képzeletbeli kötetben. Mert a fővárosnak ez egy mostoha, lesajnált csapata. Még csak a kis Hoffenheimhez sem hasonlítható, amely mögött egy gazdag mágnás áll. Sokkal kisebb annál. Ez egy világváros-apa mostoha gyereke.
Volt, hogy a szurkolók mentették meg a csődtől, volt, hogy a stadiont társadalmi munkában újították fel a drukkerek. Az „ich bin ein Berliner"-féle Kennedy-mondást mindenki ismeri. De az Union Berlin iránti rajongás szavakkal ki nem fejezhető. A Bundesliga ősztől egy újabb színt kap az egyébként sem szürke palettájára.
Messze a legkisebb stadionja lesz a gárdának, amely az egykori kelet-berlini repülőtér, Schönefeld felé keresendő.
Ám akik látták az osztályozó visszavágóját, azok egyetérthetnek azzal a kijelentéssel, hogy az egyik leghangulatosabb helyszín lesz.
Az 1. FC Union Berlin az 56. csapat, amely a Bundesliga első osztályában szerepelhet. Ha a szurkolók tényleg szárnyakat tudnak kölcsönözni neki, akkor nem úgy fogja végezni, mint a korábban említett három (nyugat-)berlini társaság.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!