Vágólapra másolva!
Volt egyszer egy SC München 1906 - 1860 München gyerekmérkőzés, amely a hasonló szinten játszott találkozók millióival ellentétben bevonult a labdarúgás történelmébe. Történt ugyanis, hogy az SC München törékeny csatárát folyamatosan provokálta az 1860 München nagydarab védője, majd amikor előbbi bolondot csinálva az utóbbiból gólt lőtt, gúnyosan odaszólt neki. A védő a kapott gólt és a cinikus mondatot annyira zokon vette, hogy halmazati büntetésként egy nagy pofont adott a szemtelen csatárnak. Ezzel aláírta csapata halálos ítéletét, ugyanis a tehetséges kisfiú klubjának megszűnése miatt az 1860-ban folytatta volna pályafutását, ám az eset miatt nem akart csapattársa lenni az agresszív védőnek. Így egy másik müncheni klubba igazolt, amely ugyanabban a kerületben tartotta edzéseit, ahol az 1860 München. A klubot Bayern Münchennek hívják, a srácot pedig Franz Beckenbauernek.

Beckenbauer az említett meccs idején még nemhogy császár nem volt, de kimondottan szegény család nehéz sorsú tagjaként tengette életét. Öt évvel korábban, 1954-ben, amikor a német válogatott abszolút esélytelenként lett világbajnok a magyar Aranycsapat legyőzésével, szerette meg a futballt, és kezdett arról álmodozni, hogy egyszer ő is sikeres focista lesz. Ezzel valószínűleg az összes kortársa így volt. Ő csak annyiban különbözött a többi álmodozótól, hogy megvolt a tehetsége vágyai megvalósításához.

Így fordulhatott elő, hogy 1959-ben, 14 évesen már futballistákra emlékeztető felszerelésben tétre menő találkozón játszhatott.

És hamarosan olyan mezben, melyre az volt írva: FC Bayern. A tehetségét sokan már nagyon korán felfedezték, de ezek közé nem tartozott az édesapja. A földhözragadt hivatalnok 14 évesen beprotezsálta egy biztosítótársasághoz, ahol szolid jövedelemért cserébe aktákat szortírozhatott. A focit gyűlölő zord atya meg is indokolta a döntését:

Franz Beckenbauer (balra) és Günter Netzer 1965. november 9-én a nyugatnémet válogatott edzőtáborában Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Schirner Sportfoto

A világ persze inkább a Bayern utánpótlás-focistáival foglalkozó edzőinek hálás, hogy segítették a fiatalembert tehetsége kibontakoztatásában. Szerencsére olyan emberekkel találkozott a klubnál, akik látták, hogy mit tud már tizenévesen is.

Csatárként. Ugyanis így kezdte a pályafutását.

Így szerepelt a korosztályos tartományi válogatottban is. Ám egy mérkőzésen a középhátvéd sérülése miatt törékeny alkata ellenére is őt vezényelte arra a posztra edzője. Beckenbauer tökéletesen megoldotta a feladatát, sőt jócskán hozzátéve ahhoz a támadásokhoz is felzárkózott. Akkor talált fel egy új játékstílust, és akkor alapozta meg a teljes karrierjét. Az utóbbiról még nem lehetett fogalma akkori edzőjének, de az előbbi természetesen neki is feltűnt:

Így került két sorral hátrább. És az általa feltalált játékstílussal bekerült a német ifiválogatottba is. Dettmar Cramer fedezte fel a válogatott számára, de első találkozásukkor kissé elkeserítette a csatárból lett védőt, amikor elmondta neki, hogy mi a véleménye róla klubedzőjének.

Rudi Weiss ugyanis azt írta, hogy nagyon tehetséges, de labilis, fegyelmezetlen és kiszámíthatatlan.

Ilyen alapról indulva volt szép nyerni Beckenbauernek. De a történelemből tudjuk, hogy nyert. Szinte mindent, amit csak lehetett ebben a sportágban. Első lépésként Wilhelm Neudecker, a Bayern akkori elnöke profi szerződést ajánlott neki. 18 évesen.

Olyan fiatalon, hogy még az édesapjának kellett azt aláírnia.

180 márkát kapott havonta, amiből 20 kg kenyeret vehetett volna és hozzá ugyanennyi vajat. Másra az a pénz akkor nem volt elég. Első felnőtt edzője, a jugoszláv Zlatko Csajkovszki ráadásul hízókúrára fogta a vékonyka fiút, és elhatározta, hogy kemény játékost farag belőle. Ehhez megvoltak a balkáni módszerei is. Egyébként Csajkovszki értett a futballhoz, mert azt mondta a 18 éves tehetségnek:

Ezen kijelentésének a magára vonatkozó részében csak kicsit túlzott, ugyanis nemcsak a jugoszláv válogatottban szerepelt ötvennél többször, hanem meghívót kapott a világválogatottba is. A Beckenbauerre vonatkozó rész viszont száz százalékosan bejött, igaz ezt 1964-ben kijelenteni több, mint merészség volt. De Csajkovszki nem beszélt a levegőbe.

Helmut Schön és Franz Beckenbauer az 1966-os angliai világbajnokságon Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

Beckenbauert már 1964-ben a másodosztályú bajnokság rájátszásában betette a csapatba. Majd a következő szezonban már alapemberként számított rá.

A másodosztályban 16 gólt szerzett. A saját maga kreálta védekező posztról.

Óriási szerepe volt abban, hogy a csapat az 1965/66-os szezont a Bundesliga 1-ben kezdhette. Az már egy profi osztály volt, és a Bayern játékosai egy tehetséges menedzsernek, Robert Schwannak köszönhetően ettől kezdve már nem csak vajaskenyérre elegendő összeget kerestek. A játékosok pedig szerették a pénzt, és azért, hogy minél több legyen, egyre jobban teljesítettek. Az első évben a Bundesligában bronzérmesek lettek, és megnyerték a Német Kupát. Beckenbauer pedig még a társainál is sikeresebben mutatkozott be.

Gyakorlatilag új alapokra helyezte a futball rábízott részét.

Ötödik elsőosztályú találkozója után a közvélemény valósággal bekövetelte a válogatottba. És Helmut Schön teljesítve a közóhajt meg is hívta őt. Mindössze egy hónapos Bundesliga 1-es múlttal a háta mögött, majdnem tinédzserként. Ráadásul nem is egyszerű barátságos találkozó várt az NSZK-ra, hanem egy sorsdöntő vb-selejtező. Ha a nyugatnémetek kikapnak Svédországban, lemaradnak az 1966-os vb-ről, és csak győzelem esetén lehetett biztos a részvétel. A kapitány is bizonytalan volt, amikor beszélt Beckenbauerrel:

1965. szeptember 26-án, 15 nappal a 20. születésnapja után ezen a találkozón mutatkozott be a válogatottban Beckenbauer. Győzött vele a csapat, és ezzel kijutott az angliai vb-re, ahol döntőt játszhatott. És ha ott nincs a svájci Gottfried Dienst bíró, és még inkább a szovjet Tofik Bahramov partjelző hihetetlen hibája, akkor már 20 évesen világbajnok lett volna. Ahogy Csajkovszki megjövendölte. Ám erre a svájci és a szovjet sporttárs bakija (csalása) miatt még várnia kellett.

Az NSZK válogatottjának masszőre, Erich Deuser, valamint Uwe Seeler és Franz Beckenbauer az 1966-os angliai világbajnokság csalással elveszített döntője után Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

Beckenbauer első Bundesliga-szezonjában az év játékosa lett, kupagyőztes és világbajnoki ezüstérmes. A másodikban Kupagyőztesek Európa-kupája győztes. És nem volt megállás. Sorra nyerte a címeket a csapattal és egyénileg is.

Közben a képére formálta a Bayernt és a válogatottat is.

Itt is, ott is kulcsjátékos volt, csapatkapitány, szervező ember, kicsit edző. A sérülések is elkerülték, az 1965 és 1977 közötti 12 szezonból ötben egyetlen bajnokit sem mulasztott, hatban pedig csak egyet. Ez idő alatt négyszer lett német bajnok, és egymás után háromszor vehette át a BEK-serleget. 1976-ban az Interkontinentális-kupát (a mai klubvilágbajnokság elődje) is elhódította a Bayern.

Uwe Seeler (balra) és Bobby Moore az 1966-os angliai világbajnokság döntője előtt. Középen a svájci bíró, Gottfried Dienst, mellette balra a szovjet Tofik Bahramov partjelző. Kettejüknek nagy szerepe volt abban, hogy Anglia nyerte a vb-t Forrás: AFP/Staff

A válogatottal az angliai vb-n szerzett ezüstérem után 1970-ben Mexikóban bronzérmes lett.

Az elődöntőben törött kulcscsonttal, felkötött karral játszott. Egy 120 perces óriási iramú drámai találkozón, amely után minden német játékos panaszkodott a brutális olaszokra, és az ezt megengedő rutintalan bíróra.

Aztán harmadik világversenyén megszületett az aranyérem is. 1972-ben Európa-bajnok lett a német válogatottal. Majd 1974-ben világbajnok.

Franz Beckenbauer 1974-ben az NSZK-ban rendezett világbajnokságon Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

Csik Csajkovszkinak tehát igaza lett. Persze akkor már régen nem ő irányította a Bayernt. Őt Branco Zebec követte, majd a három BEK-győzelemből egynél Udo Lattek, kettőnél Dettmar Cramer vezette a bajor szupercsapatot. Utóbbi neve már elhangzott korábban, és ő kifejezetten Beckenbauer ajánlására érkezett. Tökéletes volt az összhang a mester és az igencsak felnőtt tanítványa között. 1975-ben és 1976-ban is ez a páros volt az alapja a BEK-győzelemnek.

És az egész világ biztosra vette, hogy az Európa-bajnoki címet is megvédi a Bayernre épített német válogatott.

Annak ellenére, hogy a vb-arany után többen lemondták a válogatottságot, köztük olyan sztárok, mint a döntő két góljának szerzője, Gerd Müller és Paul Breitner.

Franz Beckenbauer 1968-ban, akkori feleségével, Brigitte-tel Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Sven Simon

A sors egészen különleges lehetőséget kínált tálcán Beckenbauernek, ugyanis az Eb-döntő lett a 100. válogatott fellépése. Akkoriban ezt a számot sokkal nagyobb dolog volt elérni, mint manapság. És egy páratlan karrier totális csúcspontja lett volna ezen a mérkőzésen átvenni a kontinens legjobb válogatottjának járó kupát. Ha nem is a befejezése, hiszen még csak 30 éves volt. De a csehszlovákok ezt másképpen gondolták. Ők temetni jöttek a Császárt (és udvartartását), nem dicsérni. 2-2-re állt a mérkőzés 90, majd 120 perc után is. Jött a tizenegyespárbaj. Gyakorlatilag nem a szövetségi kapitány, hanem Beckenbauer jelölte ki a rúgókat. Magát természetesen a záró körre tervezte.

Az lett volna az igazi filmvászonra kívánkozó tett: 100. válogatott meccsen berúgni a mindent eldöntő büntetőt, majd átvenni a kupát. Ám négy sikeres csehszlovák és három sikeres német kísérlet után Uli Hoeness kirúgta a stadionból a labdát.

Ez gyakorlatilag a Császár bűne is volt, ugyanis a minden sikerben vele osztozó csatárt ő beszélte rá, hogy vállalja el, annak ellenére, hogy a vb-elődöntőben sorsdöntő helyzetben hibázott. Aztán az ötödik körben Panenka is betalált, így Beckenbauer már nem rúghatott. 10 évvel az első világeseményén szerzett ezüstérme után ismét ilyen színű érem jutott neki.

És ekkor a varázslat egy pillanat alatt elillant. Még három meccset játszott a válogatottban, majd búcsút intett Schönnek, és a hazájának. Több helyen kikezdték a szurkolók, ellene fordult az újságírók egy része, és a házassága is válságba került. 1976 végén ugyan (1972 után másodszor) neki ítélték az Aranylabdát, de a szezon második fele már vesszőfutás lett a Bayernnek.

A csapat a hetedik helyen végzett a bajnokságban, és a negyeddöntőben kiesett a BEK-ből. Beckenbauer nem ehhez szokott.

13 idény után távozott Münchenből. És ezzel megint vitára adott okot. Mert óriási pénzért a labdarúgással még csak ismerkedő Egyesült Államokba szerződött. Sokan hazaárulónak bélyegezték. Mások megértették, hogy karrierje végéhez közelítve szeretné még stabilabb alapokra helyezni futball utáni életét. A New York Cosmos amolyan pályafutásuk végéhez közelítő sztárok világválogatottja volt.

Franz Beckenbauer 1977. augusztus 15-én a New York Cosmos öltözőjében Forrás: Picture-Alliance via AFP/usage worldwide Please check additional restrictions!/Werek

Mérkőzés közben szólt a zene, a foci alapjait tanították a hangszórókon keresztül a nézőtéren ülőkkel. Beckenbauer a maga módján úttörő volt, misszionárius, sportdiplomata és csak egy kicsit focista. Nem is bírt különösebb sportértékkel, hogy háromszor is bajnok lett ott. Majd váratlanul hazatért. És ez még annál is nagyobb hiba volt, mint odaigazolni.

1980-ban ugyanis Hamburgba szerződött. Ám a nagy terveket szövögető csapatban már nem tudott húzóember lenni.

Szezon közben érkezett, és szűk két év múlva, 36 évesen visszavonult.

A HSV-vel szerzett egy bajnoki címet, egy ezüstérmet, és részt vett egy UEFA Kupa-döntőig tartó menetelésben. Ám ezek az eredmények már ottani társainak köszönhetőek.

(Folytatjuk)

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!