Vidnyánszky Attila legújabb csodája: Esthajnal

A Nemzeti Színház Esthajnal című előadásának egyik nyilvános főpróbáján jártunk - a lenyűgöző produkciót Vidnyánszky Attila rendezte. Szarka Tamás új színpadi művének zenei világa az autentikus cigány népzenében gyökerezik, a nagyszabású produkció látványos vizualitással, lendületes táncokkal és drámai erejű színészi játékkal idézi meg a cigányság folklórját, szenvedélyes lelkületét. A Nemzeti Színház színészein kívül a Nemzeti Táncegyüttes táncosait és a Karaván Színház művészeit is láthatjuk a színpadon. Az Esthajnal a cigány Rómeó és Júlia – ahol a szabadságvágy áll szerelem útjába. Főbb szerepekben láthatjuk Blaskó Pétert, Berettyán Nándort, Herczegh Pétert, Katona Kingát, Martos Hangát, Bodrogi Gyulát, Szarvas Józsefet és Rácz Józsefet. Az előadás premierje ősszel várható.

Egy tizenéves fiú ül előttem a Nemzeti Színház nézőterén. Fészkelődik, nyomkodja a telefonját, lassan telnek a percek. Aztán elsötétül a nézőtér, kezdődik az előadás, a fiú komótosan elteszi a telefont és állát a tenyerébe hajtja.

"Mi romák vagy nem romák, mi is akácok vagyunk. Ha van az a gyökér, ha van az az erő, bírjuk a telet, a forróságot, és a vihar sem árt.... Ám ha a szívünket megsüti a tűz, azt a fájdalmat már nem éljük túl.."

Makar Csudra - akit Blaskó Péter alakít - mélyről jövő szenvedéllyel mondja ezeket a mondatokat, aztán halkan, nagyon halkan énekelni kezd, de micsoda dal ez...a dallam facsarja a lelkünket, felkavar, érezzük, tudjuk, hogy valami nagy baj közeleg, ott lebeg a színpadon a tragédia, a halál érzete, a dal pedig a fülükbe mászik, megtapad, napok múlva is dúdoljuk magunkban, Szarka Tamás édes-keserű dallama ez, utánozhatatlan és összetéveszthetetlen, a harmónia, a dallamvezetés csak az övé, ezt csak ő tudja, ezer közül meg lehet ismerni Szarka Tamás dalait.

Fotó: Nemzeti Színház.  / Nemzeti Színház. 

Aztán változik a színpadkép, megérkeznek a vándorcigányok, szekerekkel, színes, autentikus ruhákban, harsányan, a történet elkezdődik, a dal ritmusa gyorsul, a tábor lakói táncolnak - a Nemzeti Táncegyüttes zseniális táncosait láthatjuk a színpadon, akik eredeti cigánytáncot járnak -, mi pedig már nem is csak nézzük, hanem ott vagyunk, ott vagyunk közöttük, érezzük a határtalan szenvedélyt, a mindent elsöprő szabadságot, a temperamentumot, nevetünk a könnyed, humoros jeleneteken, meglepődünk, amikor bevezetik a színpadra a lovakat, és közben lenyűgöz minket minden mozdulat, minden apró jelenet, ami a színpadon zajlik, mert ez az előadás ismét egy Vidnyánszky Attila-féle csoda, amikor a színpad minden szegletére figyelni kell, mert mindenhol történik valami, ami többdimenzióssá varázsolja a történetet, és a végén hatalmas katarzist él át a néző, mert azok az apró mozdulatok, jelenetek összeadódnak, és robbannak a lelkünkben.

Fotó: Nemzeti Színház.  / Nemzeti Színház. 

Az előadás a Nemzeti Színház társulatának, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjainak és a Karaván Színház művészeinek közös produkciója. A társrendező koreográfus Zsuráfszky Zoltán, a Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője.

A színpadkép grandiózus, színészek, táncosok, szekerek, lovak, a díszlet színes, harsány, a fények hangsúlyosak, sőt, az egyik jelentben a szereplők kezében kézitükör, amely visszaveri a fő fényt, és éles fénycsóvák pásztázzák a színpadképet... egyszerűen csodálatos.

A színes látványvilág, az autentikus cigány forma-motívumokkal tűzdelt díszlet a különleges hangzású zenével összhangban valósággal elragadja a nézőt, aki együtt lüktet a színpadi forgataggal. 

A fiú előttem tágra nyílt szemekkel, elbűvölve nézi az előadást - keze-lába félelmetes pontossággal veri a ritmust. A srác lélekben ott táncol a színpadon a színészekkel és a táncosokkal.

Aztán megismerjük a temperamentumos cigány fiút, Lujko Zobart, - akit Berettyán Nándor és Herczegh Péter alakít - aki találkozik az elbűvölő szépségű Esthajnallal - Katona Kinga és Martos Hanga alakításában -, és perzselő szerelem szövődik közöttük, amely tele van gyönyörrel és egyben pokoli fájdalommal. 

Feszül a szabadság és a szerelem ellentéte, a két gyönyörű, erős, büszke ember szabadságvágya olyan nagy, hogy nem bírják el a világ legszebb kötelékét, a szerelmet.

 Az Esthajnal című előadás lényegében egy cigány Rómeó és Júlia, de nem a családok és nem is a társadalmi ellentét áll a mindent elsöprő szerelem útjába, hanem a szabadságvágy, ugyanis a szerelemet béklyónak tartják, és a szerelem rabságából egyetlen kiút létezhet: a halál. 

Fotó: Nemzeti Színház.  / Nemzeti Színház. 

A történet kibontása során a rendezői ritmusváltásokat megerősítő, a cigány folklórból táplálkozó lendületes zene végig támogatja az izgalmas és látványos előadást.

A szerelmi dráma mellett fontos szerepet játszik az is az előadásban, hogyan lehet létezni kisebbségként a társadalomban. A cigánytábor lakóit megformáló színészek pedig elragadó, erőteljes színészi alakítással mutatják be a többség és a kisebbség ellentétét.

Az előadásban a színészek egytől egyig lenyűgözők. Csodálatos roma fiúkat és lányokat látunk a színpadon - eredeti cigány ruhában.

Blaskó Péter Makar Csudrája egészen egyszerűen zseniális. Olyan megrendítő Blaskó Péter játéka, hogy szinte minden mondatánál összeszorul az ember szíve. Még a könnyedebb jeleneteinél is ott hordozza a hangsúlyaiban, szüneteiben a drámát az ország egyik legnagyobb színésze.

Fotó: Nemzeti Színház.  / Nemzeti Színház. 

Bodrogi Gyulával a 90. születésnapján találkoztam utoljára. Akkor kezdődtek az Esthajnal olvasópróbái. Azt mondta: jó előadás lesz ez. Jó lesz. Nagyon jó lesz - hamiskásan mosolygott, majd hozzátette: ha csak el nem rontjuk.

Nem rontották el: Bodrogi Gyula a színpadon kopott cilinderben, foltozott ruhában amolyan seftelő, begurul a színpadra vándortrafikjával, itt minden kapható, de minden. Arany is? Ezüst is? Az is. De meg ne rágd, mert ennek az a titka, hogy valóban arany-e. A monológja megrendítő, a nézők döbbent csendben hallgatják. Aztán feláll a kocsiból, és táncra perdül - olyan "bodrogisan" -, a közönség pedig nyílt színi tapssal ünnepli, egészen addig, amíg ki nem megy a színpadról. Aztán váratlanul visszajön: „szünet következik” - mondja. Hangos nevetés, a drámai perceket egy pillanat alatt oldotta fel a zseniális színész.

Fotó: Nemzeti Színház.  / Nemzeti Színház. 

A fiatalok - Berettyán Nándor, Herczegh Péter, Katona Kinga és Martos Hanga - olyan szenvedélyesek, hogy valóban egymás húsát tépik.

Az Esthajnalba szerelmes grófot alakító Szarvas József, és a bolondos Csiriklót játszó Rácz József is szenzációs, Esthajnal apját alakító Nyári Oszkár - a Karaván Színház vezetője és színművésze - pedig egészen elképesztően jó.

A tizenéves fiú - aki az előttem lévő sorban ül - mozdulatlanul, teljes beleéléssel nézi az előadást - előre dől, együtt lélegzik a cigánytábor lakóival.

Makszim Gorkij első, 1892-ben nyomtatásban is megjelent elbeszélése, a romantikus hangvételű, tragikus szerelmi történetet elmesélő Makar Csudra a neves orosz író egyik legnépszerűbb prózai műve, amely alapján több feldolgozás is készült. A legismertebb ezek közül az 1976-ban óriási sikerrel bemutatott, Emil Loteanu által rendezett zenés játékfilm, A cigánytábor az égbe megy. Az Esthajnal című darabot e két mű ihlette.

Szarka Tamás Esthajnal című új színpadi művének zenei világa az autentikus cigány népzenében gyökerezik, a nagyszabású produkció látványos vizualitással, lendületes táncokkal és drámai erejű színészi játékkal idézi meg a cigányság folklórját, szenvedélyes lelkületét. Vidnyánszky Attila ezzel a rendezésével a Nemzeti Színház színpadára emelte a natív cigány kultúrát, megidézve a cigány karaván-táborok világát.

Vidnyánszky Attila ismét remekművet alkotott. 

Az Esthajnal izgalmas, fordulatos előadás, vizualitásában, atmoszférájában is páratlan. A produkciót októberben mutatja be a teátrum. Kockázat nélkül állíthatjuk: a Nemzeti Színház következő évadának egyik legsikeresebb darabját láttuk.

Az előadás fényeit és hatását az előttem ülő tizenéves fiú könnyei tükrözik vissza.