"Miért szégyenítettek meg profi játé- kosokat ilyen mérkőzésszervezéssel?" |
Az információ tehát megvan, de a tréner kérésére hétfőig "jegelni" kell a hírt. Nem könnyű, de sikerül. Eközben a berkeken belül már mindenki tud a tervről, Rátgéber azonnal lefedezi magát, beszél Bartha Ferenc elnökkel, a "bankár-prezident" - mint idáig mindig - az általa nélkülözhetetlennek tartott szakember mellett áll. Ezalatt a szakma forrong, már-már a nyílt lázadás fenyeget, a Sopron és a BSE klubigazgatója a szaklapban elítéli Rátgéber döntését, hol marad a fair play, kérdezi mindenki. A kapitány célszerűségi indokokat említ, azt állítja, a vologdai kalandtúra - a legjobb csapattal - veszélybe sodorná a továbbjutást a csoportból.
A szövetség számos vezetője e sorok írójával folytatott magánbeszélgetésben elmarasztalja Rátgébert, kifelé viszont még csak hajszálrepedés sem mutatkozik a falon. A GYSEV direktora megpendíti annak lehetőségét, hogy nem engedi el Seres Évát, a finnek ellen századik válogatottságát ünneplő centert, a klub erősségét a vologdai túra helyett beiktatott pécsi összetartásra.
Elérkezik a szerdai, finnek elleni meccs. Kezdés hivatalosan 18 órakor, a találkozót a sportcsatorna élőben adná. A feltételes mód oka: háromnegyed hatkor kiderül, nem működik az eredményjelző és az elektromos óra. A csarnokban másfél éve - a Fradi szakosztályának megszűnése óta - nem rendeztek kosárlabda-meccset...
Hat előtt öt perccel Rátgéberen a közelgő agyérgörcs félreismerhetetlen jeleit fedezzük fel, abszolút érthetően: a szabálykönyv előírja, hogy a kézi időmérésnek nincs alternatívája. A bohózatba illő felvetést - menjünk át a két csapatal az esti csúcsforgalomban a városmajori BSE-csarnokba vagy a Dózsa György útra - elvetik. A két edző megegyezik, hogy elfogadják a kézi időmérést, de Viliam Koller, a FIBA-ellenőr nem tágít. Saját hatáskörében nem vállalja a stopperórás meccs ódiumát. Bodrogváry Iván főtitkár Lubomir Kotlebát, a FIBA cseh főtitkárát próbálja telefonon hívni, sikertelenül. Hat húszkor Koller Vili - mert valójában felvidéki magyar a komisszár - végre áldását adja a kézi időmérésre, hat huszonötkor feldobják a labdát.
A mieink pocsékul játszanak, félidőben 30-30 az állás, a végére szerencsére összeroppannak a finnek, 76-55 kerül a jegyzőkönyvbe. Állítólag ennyi a végeredmény, mert menet közben csak találgatunk. A negyedik negyedben Rátgéber cserélni akar, a magyar időmérő nem veszi észre a szándékot, a szakvezető magából kikelve leidiótázza az egész bagázst, ellenvélemény nincs. Miért is nincs?
A meccs után Rátgéber nyilatkozik a sportcsatornának, a félénk riporteri kérdésre - "miért nem utazik ki Vologdába?" - az a válasz: "Most nem erről kell beszélni, hanem arról, hogy miért szégyenítettek meg profi játékosokat ilyen mérkőzésszervezéssel."
Rátgébernek igaza van, csak nem ez volt a kérdés. Fél órával a lefújás után ülésezik a szövetségi válságstáb, a megbeszélésen a klubfőnökök is ott vannak. A BSE erős (?) embere visszavonulót fúj, a GYSEV magára marad, azért a végén a soproni edző halk, jeges hangon megkéri Rátgébert: legyen szíves, legalább őt ne nézze hülyének. Kínos csend, de az élet megy tovább. A Sopron mindenesetre elengedi Serest a pécsi összetartásra, azért a Hűség Városában sem eszik olyan forrón a kását...
Már csak késő este tudjuk meg, hogy időközben Szlovénia 66-61-re legyőzte az oroszokat. A Sztyepanova, Hudasova és Baranova nélkül játszó Eb-ezüstérmes tehát mégsem verhetetlen, a vologdai meccs feladásának elmélete kapásból megdőlt - hisszük mi. Rátgéber azonban duplán alátámasztva látja igazát: érdemes pihentetni legjobbjainkat, mert lám, milyen erős Szlovénia, csak kipihent játékosokkal lehet esélyünk a legyőzésére.
Epilógus: a népligeti meccset megelőző kutyakomédia minimum ötezer márkájába (650 000 forint) kerül a szövetségnek. Miután tisztázatlan, ki a felelős - a főtitkár az ISM Kiemelt Sportlétesítmények Intézményével kötött szerződést e találkozó megrendezésére, s a bemelegítésig még mind az elektromos óra, mind az eredményjelző kifogástalanul működött -, szerda reggeli információink szerint a bizonyosan kirótt FIBA-büntetést az MKOSZ azonmód megkísérli áthárítani a fent nevezett intézményre.
A felbecsülhetetlen nagyságú erkölcsi kárt vajon kire hárítják?
Ch. Gáll András
Ajánlat: