Ivanov harca Rostával |
Fotó: Epa |
Az eddig orosz-magyar mérleg nem sok jót ígért férfikézilabda-válogatottunknak a portugáliai világbajnokság nyitó találkozóján. Az oroszok 1993 óta ugyanis hét alkalommal legyőzték a magyarokat, világbajnokságokon háromszor is (legutóbb négy éve, Egyiptomban 27-18-ra), s mindössze egy három évvel ezelőtti barátságos győzelemre futotta ellenük.
A találkozó esélyesének egyértelműen Oroszország számított, nemcsak a már említett mérleg, de a pedigré alapján is: hogy mást ne említsünk, két és fél éve, a Sydneyi olimpián ez az együttes lett az aranyérmes - Magyarország pedig ki sem jutott az ötkarikás játékokra. A találkozó Torgovanov góljával indult, erre pillanatok alatt válaszolt a két átlövő, Nagy László és Carlos Perez. Nem kezdett megilletődötten a magyar csapat, ellenben a két kapus, a rutinos, immáron negyvenedik életévében járó Lavrov, és fiatal kollégája, Fazekas nyitányként bemutatott egy-egy bravúrt.
Az oroszok 5+1-es védekezést választottak, elöl Kokcsarov piócaként tapadt középső embereinkre, s amint bizonytalanságot, tanácstalanságot érzett, máris "rávetődött" áldozatára, s lökte, fogta, ütötte ellenfelét. 8-8-ig együtt haladt az együttes, ekkor Kokcsarov, majd Tucskin találataira nem érkezett válasz, ráadásul Nagy Lászlót lökés miatt kiállították a macedón játékvezetők, ami megzavarta az együttest, mind védekezésben, mind támadásban. A 25. percre négyre nőtt a különbség (14-10), szerencsére a végjátékban már csak Bendó és Perez talált be (utóbbi kétszer is), így a félidő végére 15-14-re felzárkózott az együttes.
Az első játékrész kapcsán érdekes volt megfigyelni, hogy amíg sok csapat azzal küzd (s ez főleg a női mezőnyre igaz), hogy két azonos értékű átlövővel rendelkezzen, addig ez a magyar csapatnál megvolt a parádésan játszó Nagy és Perez személyében. A két magas ember gyakorlatilag minden pozícióból állandó veszélyt jelentett a kapura, átlövésből betörésből egyaránt veszélyezettek. Rajtuk kívül az első harminc perc során csak Bendó volt eredményes, igaz, az ő teljesítményét kicsit rontotta, hogy Kokcsarov mellette öt gólt is dobott.
A második félidőt szenzációsan kezdődött: Buday, aki a másik irányítóval, Lendvayval együtt eleinte nagyon idegesen játszott három és fél perc alatt három gólt szerzett - kettőt emberhátrányból. Ezzel a gárda 17-16-re átvette a vezetést, de csak rövid időre. Sajnos a csapat védekezése romlott, Dorost és Budayt többször átmozgatták középen, ha ez nem sikerült, akkor pedig a magára találó és végül kilenc gólt szerző Rasztvorcev vagy Tucskin révén a kettes védő pozíció felett-mellett fejezték be góllal a támadást. Az 55. percben az állandó kétgólos orosz előnyt Nagy László két remekbe szabott találattal egalizálta, ám a vezetést már nem sikerült visszaszerezni. Húsz másodperccel a találkozó vége előtt Rasztvorcev belőtte a győztes gólt, a magyaroknak Perez révén csak egy időntúli szabaddobásból elért kapufára futotta.
Veresége ellenére a csapat remekül helytállt, s nagyon kevés kellet ahhoz, hogy világszenzációval nyissa a világbajnokságot. A csapat kedden este 21 órakor a világbajnok Franciaország ellen mérkőzik.
Skaliczki László szövetségi kapitány: "Több dolgot jól oldottunk meg a mérkőzés során, ám bosszantó hibáink is voltak. Gondoltam, hogy nem fogunk jól játszani, előre belekalkuláltam a világverseny izgalmát, az új labdát. Sajnos amíg Tucskint megfogtuk, addig beállóban részben oldottuk csak meg a feladatot, míg a másik átlövőt, Rasztvorcevet nem tudtuk semlegesíteni. Sokat hibáztunk indításnál is, ami eddig erőségünknek számított. A pozitívumokból kell meríteni; az egy pontot megérdemeltük volna."
Pásztor István csapatkapitány: "Nagyon bosszant a vereség, egyáltalán nem szabad azt mondani, hogy jót cselekedtünk. Azt akkor lehetne, ha legalább egy pontot szereztünk volna. Az első félidőbeli védekezést dicsérni kell, ebből kell továbbépítkeznünk."
Pincési László
[origo]