Igaz, hogy még csak másfél hónapja hagytam el Pécset - és örök szerelmemet, a MiZo Pécs 2010 csapatát -, de a hihetetlen eseménydömping, a szuperszonikus sebességű pörgés miatt úgy érzem, mintha évek óta Moszkvában élnék.
Ezért is örültem annyira, amikor megtudtam, hogy egy egész délutánt Fűzy Ákosékkal tölthetek, no meg a csapattal, amely Orenburgba igyekezett moszkvai átszállással, a soron következő Euroliga-meccsére.
De ne borítsuk fel az időrendet. Szombaton még várt ránk egy bajnoki meccs - a negyedik -, és éppen a Nagyezsda Orenburg ellen. 89-70-re győztünk, túlságosan is könnyű volt, már 26 ponttal is vezettünk, a végén a cseréket játszattam.
Ennél többet nem is érdemelne az összecsapás - nyolc ponttal, a CSZKA-val holtversenyben vezetjük a tabellát -, de egyfelől a Nagyezsda csapatában játszik a nálam négy magyar bajnoki címet és Magyar Kupát szerző Albena Branzova, másfelől a vereség után kirúgták az Orenburg vezetőedzőjét.
Alekszandr Vlaszov helyét az addigi másodedző, Jurij Karandasov vette át. (Tényleg ez a neve, Ceruzás Gyurka...) Azaz, biztosan kettőzött motivációval játszik majd a Pécs ellen az Euroligában eddig nyeretlen orenburgi csapat. A meccs után elmentünk a moszkvai magyarjaimmal egy azeri étterembe. A Juzsnaja Nocs - Déli Éjszaka, a fiatalabbak kedvéért - különleges hely, olyan báránysültet szolgálnak fel, hogy az ember megnyalja mind a tíz ujját.
De nem csak báránysültet, hanem chilei bort is, mondanom sem kell, hogy jelentősen apasztottuk a vendéglátó-ipari egység készleteit. Fénykép nem készült az estéről, de ennek csak egyetlen oka van. Az egyik moszkvai magyarom, bizonyos Sanyi bácsi bemesélte Laci fiamnak, hogy ő kém - márpedig egy kémről, tökéletesen érthető okokból, nem készülhet felvétel...
Még a hétvége krónikájához tartozik, hogy szerettem volna megnézni a Dinamo Moszkva-CSZKA futballrangadót, de - nem viccelek - a sofőr nem találta meg a Dinamo-stadiont. Hát, ekkora város Moszkva... Amúgy volt egy CSZKA-Dinamo rangadó női kosárlabdában is, két ponttal nyert az egykori Szamara Natalia Hejková csapata ellen. Ez nem szenzáció - ellenkezőleg: maga a papírforma -, az viszont igen, hogy a CSZKA eladta Marija Sztyepanovát, a világ egyik legjobb centerét - aki hajdanán két hónapig nálam is játszott Pécsen! - a Jekatyerinburgnak!
A szép Mása már el is utazott Moszkvából, képzeljék el, mennyire megerősödött az eddig sem harmatgyenge uráli csapat. Főleg, hogy a világ egyik legjobb kosarasát, az amerikai olimpiai bajnok Candace Parkert is megvették - igaz, csak januártól. Két évre 2,5 millió dollárt kap a hölgy.
Úgy látom, rohamosan kerül le a vállamról az esélyesség terhe... No, de térjünk a lényegre: hétfőn délben kiküldtem a csapatbuszunkat Domogyedovóra, magam is rajta ültem a családdal. Névtáblákkal vártuk a csapat jelesebb személyiségeit, nekem Fűzy Ákos jutott, egy B. F. feliratú táblával próbáltam meg felhívni magamra a figyelmet.
Sikerült, mosolyogva borult a nyakamba - hogy a B. F. mit jelent, azt csak Ákos tudja, meg még néhány beavatott. Sabtaj (a Szpartak Moszkva tulajdonosa) megoldotta, hogy egy fillért se kelljen költeniük Rózsa Gáboréknak Vidnojéban. Délután edzés volt a Dvorec Szportában, könnyű estebéd, majd repülés Orenburgba.
Közben mi, vezetők átbeszélgettük a délutánt, egyedül Rózsa ügyvezető úr nem lehetett velünk, mert neki Sara Krnjic, a fiatal szerb légiós játékengedélyét kellett intéznie, szegény annyira dolgozott, hogy még bele is izzadt. Miközben mi az élvezeteknek adtuk át magunkat...
Sajnos én nem fogyaszthattam egy csepp alkoholt sem, mert este edzést tartottam a csapatomnak, de a fiúk tesztelték az orosz vodka minőségét - életükben nem először. Odaadtam Ákoséknak a szombati, Orenburg elleni meccsünk DVD-jét, elmondtam mindent az ellenfélről, amit csak lehet - ezek után csak egy apróság van hátra. Legyőzni az oroszokat.