Visszavették a CSZKA-t - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizenötödik blogbejegyzését a moszkvai antik bolhapiacról keltezte.

Kemencemeleg még a hír, fél órája váltunk el Sabtaj és én, tulajdonosunk közölte, hogy a CSZKA-t visszavették az Euroligába, annak is a B-csoportjába, méghozzá a következő feltételekkel: a moszkvaiak 20-0-ra elveszítik a Riga elleni hazai meccsüket, amelyre átmeneti fizetésképtelenségük miatt nem álltak ki, és még a vereségért járó egy pontot sem kapják meg érte.

Ugyanakkor a csapat eredményeit nem törlik a csoportból, így a Sopron veresége is érvényes, azaz nem járt jól a magyar bajnok az új fejleménnyel. Ettől függetlenül, bár ugyanúgy 4/3 a mérlege, mint Igor Grugyin edző együttesének, egy ponttal megelőzi az oroszokat, mert azok - mint mondtam - nem kapnak pontot a Riga elleni vereségért.

Mi a hét végén nem a CSZKA-val játszunk az orosz Szuperligában, hanem a Vologdával, mert a katonacsapat szombaton a Brnóval mérkőzik - Brnóban! Azért Brnóban, mert a csehek - teljes joggal - azt mondták, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudják beszerezni a vízumokat, így a csoportban mindkét CSZKA elleni meccsüket otthon játsszák. Jíri Hamza, a Brno ügyvezetője és résztulajdonosa nyilván ismeri a szlogent: "Mert hülye azért nem vagyok..."

Ettől függetlenül megmenekült a CSZKA, s a játékosi sem szabadon igazolhatók, ha néhány napon belül - most nem emlékszem a pontos dátumra - megjelenik a folyószámlájukon az elmaradt bérük. Hogy én örülök-e a CSZKA - most már úgy tűnik, végleges - megmenekülésének? Erre csak akkor tudok majd válaszolni, ha lejátszottuk az ellenük esedékes bajnokinkat. Ha megverjük őket, akkor örülök, ha kikapunk, akkor szomorú leszek.

A szombat délelőtti edzésen egyébként nem jelent meg Oleg, az equipment menedzserünk (szertárost akkor sem írnék, ha pisztolyt tartanának a halántékomhoz, egy ilyen előkelő csapatnál nem is tudom, mit jelent ez a szó...) és Steve Costalas, a sportigazgatónk sem. Nem, mintha nagyon hiányoztak volna, de délután megkérdeztem tőlük, mit csináltak.

"Hát nem tudod, hogy itt évek óta az a szokás, hogy Thanksgiving Day, vagyis a Hálaadás Napja előestéjén Diana Taurasi vendégséget rendez, most is így volt, s mi egy kicsit elhajoltunk. És másnap nem szokott edzés lenni..." Hát én bizony tartottam edzést, Taurasi is ott volt, ráadásul - nem szándékosan, csak úgy egy hirtelen jött ötlet hatására - meg is hajtottam egy kicsit a lányokat, a fülükön vették a levegőt. Akkor már sejtettem, hogy nehéz estéjük lehetett...

Most éppen a moszkvai antik bolhapiacon vagyok, olyan szerkezetet kaptam Sabtajtól, amellyel innen, a piacról is tudok blogolni. Szóval, elhoztam az édesanyámat, aki egyébként ma utazik haza Pécsre, és leesett az állam. Meg az övé is. Tudniillik van itt minden, még komplett kormánykerék is egy tizennyolcadik századi vitorlás fregattról, meg természetesen Lenin-szobrok és eredeti vörös zászlók, sarlóval, kalapáccsal.

Mivel rendszeres látogatója vagyok a pécsi bolhapiacnak, tisztában vagyok az árviszonyokkal. Nos, ugyanaz a Lenin-szobor Moszkvában kétszer annyiba kerül, mint Pécsen, el is határoztam, hogy karácsonykor, amikor hazamegyek szabadságra, felvásárolom a pécsi Lenin-szobor-készletet, s az egészet kicsempészem ide, Moszkvába, s hatalmasat kaszálok az üzleten...

Ja, voltam még az anyuval a Győzelem Parkjában is, tele van háborús emlékekkel, még Tigris-tankok is vannak, meg is fogadtam, valahogy kihozom Józsa Béla barátomat, aki második világháborús fegyvermatuzsálemek és kitüntetések kereskedelmével foglalkozik. Bár valószínű, hogy a Lenin-szobor nagyobb biznisz...