Életének 103. évében hajnalban elhunyt Tarics Sándor, a világ legidősebb olimpiai bajnoka. Az 1936-os berlini olimpia vízilabdázó aranyérmesét kaliforniai otthonában, Belvedere-ben érte a halál, ahogy lánya, Linda írta a közösségi hálón: "édesapám békésen szenderült jobblétre".
Az idős sportember az utóbbi időben már kerekesszékbe kényszerült, de élete utolsó pillanatáig teljes szellemi frissességben élt, matematikai problémákkal foglalkozott. Ő volt 2011. augusztus 2. óta a legidősebb ötkarikás bajnok a világon.
Tarics Sándor 1913. szeptember 23-án született Budapesten. Vízilabdázott, 1933 és 1940 között szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1936-os nyári olimpiai játékokon, Berlinben aranyérmet szerző csapatnak, valamint háromszor nyert főiskolai világbajnokságot.
1949-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol
földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig.
Szabadalma nyomán több ezer, a természeti csapásnak ellenálló toronyház épült világszerte az elmúlt évtizedekben.
Százéves születésnapján életrajzi kötet jelent meg Tarics Sándorról. Mint arról akkor az Origo is beszámolt, ebből kiderül, hogy bár Belvedere-ben mindenki tudta, hogy jobb kitérni a Gold 1936 rendszámú kocsi elől, mert szörnyen vezet a sofőrje, Tarics büszke volt arra, hogy százévesen is vezetett.