Szögezzük le azonnal: a folytatásban négy meccset kell lejátszani a középdöntőben a norvégok, a szlovénok, a svédek és a portugálok ellen.
Papíron egyiken sem - még a franciákat verő portugálok ellen sem - mi leszünk az esélyesek.
De senki sem haragszik meg, ha kidobjuk a papírt, mert amit a magyar csapat eddig ezen az Európa-bajnokságon művelt, arra nehéz szavakat találni.
Természetesen tudjuk, hogy igazából még semmi jelentős dolog nem történt. Az olimpiai selejtezőt nem az első három mérkőzés után lehet elérni, és az érmeket sem az első héten adják át az Európa-bajnokságon. De bármi is történik a magyar válogatottal a következő négy összecsapáson,
azt az élményt, amit az első három meccsen okoztak (nekünk és maguknak), már senki sem veheti el tőlük.
Az az Izland, amelyik az első fordulóban 31-30-ra megverte az olimpiai- és világbajnok Dániát, amelyik a második körben átgázolt Oroszországon, a magyarok elleni meccs utolsó negyedórájában egy, ismétlem, egy gólt dobott Magyarországnak. Azt az egyet is úgy, hogy Mikler bravúros védése után a labda éppen Kristjansson kezébe esett, aki aztán nem hibázott. Amikor pedig a cserekapus, Székely Márton a mérkőzés utolsó pillanataiban bejött és megfogott egy hétméterest, már tudtuk, hogy valami olyan dolog történt ezen a malmői mérkőzésen, amelyhez hasonlót magyar férfi kézilabda-válogatott legutóbb nagyon régen produkált.
Az évszám voltaképpen mindegy.
1997-ben, amikor a Japánban rendezett világbajnokságon a négy közé jutottunk (ott a negyeddöntőben vertük meg Izlandot), vagy 1986-ban, amikor a Svájcban rendezett vb-n ezüstérmet nyert Magyarország. Lehetne még citálni a 2004-es, vagy a 2012-es olimpiát is, de ott egy-egy zseniális meccsre emlékezhetünk, itt pedig már három ilyenen vagyunk túl.
A most következő négy mérkőzéses középdöntő sorozat előtt érdemes rögtön megemlíteni, hogy a lebonyolítás sajátossága miatt az első ellenfelünk, Norvégia egy nappal többet pihenhet majd a pénteki összecsapás előtt, mert az északiak már kedden befejezték a csoportküzdelmeket, mi meg szerdán játszottunk. Mielőtt azonban túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk ennek, érdemes felidézni a 2019-es női kosárlabda-Eb-t, amelyen a magyar csapat az egymást követő négy szünnap alatt szétesett, a remekül kezdő együttes már meccset sem nyert a csoportküzdelmek után. Bár a férfi kézilabda-Eb-n minden egyes pihenéssel tölthető órának nagy jelentősége van,
látva a magyar csapat eddigi játékát azt mondjuk: nekünk tényleg mindegy. De azért, hogy január 21-én este fél 9-kor játszunk a svédekkel, másnap meg délután négykor a portugálokkal, az tényleg embertelennek tűnik.
A középdöntőt az ellen a Norvégia ellen kezdjük, amely - Franciaország és Dánia távollétében - a torna egyik esélyesének számít. A norvégok mindenképpen ott vannak már az olimpiai selejtezőn (ha megnyerik az Eb-t, akkor azonnal kijutnak az olimpiára), miként megvan már a kvalifikációs helye a svédeknek is. Izlandnak, a portugáloknak és a szlovénoknak azonban nincs - ők pontosan ugyanarra hajtanak, mint mi.
Korai lenne még a számolgatásba belemenni,
nekünk ebben a középdöntő csoportban azokat a csapatokat kell magunk mögött tartani, amelyeknek nincs meg az olimpiai selejtezős helyük. Minden más (olimpiai) esélylatolgatással ráérünk foglalkozni. Mert az igazság az, hogy 2 ponttal (és plusz 6-os gólkülönbséggel)
ott vagyunk a középdöntőben, de az olimpiához nem kerültünk közelebb. Igaz, távolabb sem.
Nem véletlenül mondta a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Gulyás István, hogy ezeknek a játékosoknak a nevét most kezdi megtanulni Európa. Izland kézilabda-hérosza, Guðjón Valur Sigurðsson 40 évesen kergetett bennünket az első félidőben őrületbe.
Ő akkor játszott Európa-bajnokságon (2000), amikor Máthé Dominik 9 hónaposan éppen járni tanult.
(Sigurðsson 1999-ben mutatkozott be az izlandi csapatban.) Olyan játékosról van szó, akit az egész sportág tisztel és csodál.
És ezt az embert a második félidőben egyszerűen megsemmisítette a fiatal magyar csapat. Mint ahogyan az egész izlandi válogatottat, amelyről a magyarok elleni meccsig úgy beszéltek, hogy rendkívül gyors kézilabdát játszik. Norvégia pontosan ugyanezt teszi. Már az Izland elleni csodagyőzelem után lehetett hallani - olvasni olyan véleményeket, hogy
a norvégok elleni összecsapást talán el kellene engedni.
Mindez több sebből vérzik. Nem találunk egyetlen olyan kapitányt, edzőt, aki ennek a lendületben lévő csapatnak most azt mondja, hogy a következő összecsapáson nem kell annyira megszakadni. (Még akkor sem, ha korábban voltak olyan világversenyek, amelyekre a magyar csapat súlyozva készült, azaz tényleg voltak olyan meccsek, amelyeket elengedett.) Másrészt a Dánia és Izland elleni játékot látva miért vagyunk abban biztosak, hogy Norvégia ellen semmi esély nincsen?
Ennek a magyar válogatottnak a legnagyobb erénye, hogy akkor sem kap ki, ha az egyik legnagyobb sztárja 3/0-val zár egy meccset (Bánhidi Bencének ez volt a statisztikája Dánia ellen), és akkor sem kap ki, ha egy másik ellenfele 11-6-ra vezet. Mert ekkor jön Bánhidi Bence, aki 8 gólt szerez és világklasszis produkciót nyújt. Ha valakinek nem megy, majd segít a másik. Ráadásul nekünk van a legerősebb szakmai stábunk.
Az világosan látszik, hogy Nagy László nagyon sokat tett hozzá a védelem összerakásához, az is kitűnik, hogy Chema Rodríguez kiváló támadójátékot hozott össze. A szövetségi kapitány, az egykori kiváló irányító, Gulyás István pedig az egészet összefogja.
Kevesen emlékeznek már arra, hogy amikor a Veszprém kirúgta a svéd Ljubomir Vranjest, akkor David Davis érkezése előtt egy BL-meccsen, Bresztben Gulyásnak kellett leülnie a magyar bajnok kispadjára. Az akkor rossz formában lévő Veszprém egy góllal nyert Fehéroroszországban - Gulyás tökéletesen hozta le szakmailag azt a meccset.
A kiváló szakember a humorát sem vesztette el, mert Izland legyőzése után arra a kérdésre, hogy hoztak-e magukkal elég ruhát, azt válaszolta, hogy a menedzsment most elmegy mosodát keresni. Elvégre január 23-ig egészen biztosan Svédországban kell maradnia a magyar férfi kézilabda-válogatottnak.
Ha meg utána is, arra tényleg nem lehet mit írni. Most nem is írunk, majd innen folytatjuk, ha szükség lesz rá.
A férfi kézilabda-Európa-bajnokság II-es középdöntő csoportjában a magyarok mérkőzései a következők lesznek.
2020. január 17. péntek. 18.15: Magyarország-Norvégia
2020. január 19. vasárnap. 18.15: Magyarország-Szlovénia
2020. január 21. kedd. 20.30: Magyarország-Svédország
2020. január 22. szerda. 16.00: Magyarország-Portugália
A középdöntők első két helyezettjei jutnak a január 24-26. között Stockholmban zajló négyes döntőbe.