Kiléptek az ismeretlenségből a fiatal magyar kézilabdahősök

Ha valaki egy nappal a férfi kézilabda Európa-bajnokság kezdete előtt azt mondja, hogy a magyar válogatott két forduló után három ponttal, továbbjutást érő helyen áll az E-csoportban, ráadásul az utolsó körben saját kezében van a sorsa, minden bizonnyal gyógyszerért szalasztják. Svédországban még nem dőlt el semmi lényegi kérdés, az olimpiai és világbajnok dánok ellen elért 24-24 azonban sok olyan dolgot előhozott, amelyre álmainkban sem gondoltunk. Szerdán Izland ellen már a legjobb 12 közé jutás lesz a tét Malmőben.

Nagyon sokszor elmondták, nagyon sokszor leírtuk, hogy

ezen az Európa-bajnokságon a rendkívül tartalékos, fiatal, rutintalan játékosokkal, az új szakmai stábbal felálló magyar csapattól nem várunk semmit.

Mivel - ez most már egyre biztosabb - a tétnélküliség a magyar sportolók egyik legjobb barátja (lásd a női kézilabda-válogatott 2018-as Eb 7. helyét, amelyet szintén egy B-válogatottal értünk el), azt kell írni: mindig így kéne egy világverseny előtt kommunikálni. Persze az idei férfi kézilabda-Eb-n még semmi fontos dolog nem történt, egy Izland elleni vereséggel ki is eshetünk, de ebben a cikkben ez volt az utolsó kishitű mondat.

Gondoljanak bele: a hétfő este Malmőben parádésan játszó magyar csapat

jó néhány tagjának pár hete még az is "megtiszteltetés" volt, ha klubcsapatával a Veszprém, vagy a Szeged ellen játszhatott egy NB I-es bajnokit.

Most meg ezek a srácok ott találták magukat az olimpiai bajnokkal szemben, a világ egyik legjobb kapusának, Niklas Landinnak lőhettek. Csak tessék megnézni a magyar válogatott utolsó gólját, amelyet Szita Zoltán engedett el. Ahogy az átlövő felment a levegőbe, ahogy a klasszikus mozdulat minden egyes eleme helyén volt, ahogy nem félt ezt megtenni 24-23-as dán vezetésnél, nem sokkal a befejezés előtt.

Ebben a mozdulatsorban, a kivitelezésben benne volt minden, amire ezeket a srácokat a Gulyás-Rodríguez-Nagy László hármas felkészítette.

Például Nagy Bencét, akinek a játékán semmiféle elfogódottság nem látszott. A Fradi játékosát eddig csak azok ismerték, akik rendszeresen figyelték az NB I küzdelmeit. Nagy Bence teljesítményével hétfőn este országosan ismert sportoló lett. Vagy nézzék meg

Máté Dominik gólját,

amely az első félidő utolsó másodpercében esett. Zseniális villanás, klasszismegoldás volt.

Balogh Zsolt szenzációsan kézilabdázott, elképesztően nagy gólokat lőtt Forrás: AFP/Andreas Hillergren/Andreas Hillergren

Már az első félidő hozott szenzációt:

Magyarország 11 gólon tartotta az olimpiai bajnokot.

Azt a csapatot, amely a világ egyik leggyorsabb kézilabdáját tudja játszani. Tessék megnézni a dánokat az Izland elleni nyitómeccsükön. Ehhez képest az erre az estére kitalált nyitott védekezés annyira megzavarta őket (ők egészen biztosan arra készültek, hogy a szokásos hatosfallal jövünk), hogy 30 perc alatt 5 labdát is eladtak, elszórtak. Magyarország a második félidőben sem rogyott össze, többször növelhettük volna még nagyobbra az előnyt, de mi is hibáztunk. Ez valahol természetes, mert a játékosok egy része most lépett pályára ilyen téttel bíró meccsen, ennyi néző előtt.

Magyarország úgy érte el a 24-24-es döntetlent, hogy:

• a csapat egyik kulcsembere, Bánhidi Bence nem tudott gólt szerezni, miközben az egész meccsen 3 alkalommal lőtt kapura. De amit Sipos Adriánnal a védelemben összerakott, arra nincsenek szavak;
• Győri Mátyás mutatója 6 lövés, 1 gól. Ligetvári Patrik nem talált be egyszer sem;
• a hajrában hidegen pályára küldött Bartók Donát előbb rossz megoldást választva eladta a labdát, majd összehozott egy 2 perces kiállítást is.

Csak az utolsó miatt elúszhatott volna a meccs.

Nem úszott el, mert volt tartásunk, mert krízishelyzetben sem omlottunk össze. A meccs utáni első kommentárok Bartók esetét emelték ki. Nagy hiba lenne most csak az ő nyakába varrni a pontvesztést (édes Istenem, nem kaptunk ki a világbajnoktól és kesergünk), ugyanakkor a szakmai stábnak - ahogy korábban ők is elismerték - még szokniuk kell egymást és az Eb-t.

Szita Zoltán gólját ünnepli, ezzel egyenlített a magyar csapat a meccs végén Dánia ellen Forrás: AFP/Andreas Hillergren

A dánok ellen bent maradt a zsákban egy magyar időkérés a második félidőben - egy ilyen meccsen minden timeout aranyat érhet. Viszont azt mindenképp az edzők javára kell írni, hogy nagyon figyeltek a rotációra.

Azaz sokat cseréltek.

Tudták, hogy szerdán újabb meccs következik Izland ellen. Meg azt is tudták, hogy a sok csere a végjátékban azt eredményezheti, hogy nem esünk össze fizikailag.

Valami szürreális

Volt abban valami szürreális, hogy miközben a fiatal, tartalékos magyar férfi kézilabda-válogatott határtalan lelkesedéssel küzdött az olimpiai bajnok ellen, addig az M4 Sport Kézilabda magazinjában egy másik dán, a kirúgott Kim Rasmussen ment neki - vélhetően utoljára - a Magyar Kézilabda Szövetségnek. A Rasmussen-ügyről már mindent leírtunk, nem is akarom idézni, mik hangzottak el a búcsúinterjúban, amely után az MKSZ szakmai alelnöke, Pálinger Katalin helyretett pár dolgot. Miközben az egyik csatornán szomorúan szólt a hattyúdal, egy másikon egy főnixmadár bontogatta szárnyait.

Van ennek a döntetlennek egy sokkal messzebbre mutató eredménye is. Nem is eredmény ez, sokkal inkább remény, hogy

a következő, 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokságon kialakulhat egy ütőképes magyar férficsapat.

Azt az Eb-t Magyarország és Szlovákia rendezi, nekünk nagyon nem mindegy, hogy addigra mi lesz ezekből a srácokból. Akik a döntetlen után is higgadtan, reálisan értékelték az eseményeket.

Ezért is nem mennénk most bele semmiféle számolgatásba. A tény az, hogy szerdán Izland ellen a döntetlen is elég a továbbjutáshoz, ebben az esetben még pontot is viszünk magunkkal a középdöntőbe. (Nem beszélve arról, ha nyernénk.) De egy vereséggel ki is eshetünk, sőt, egészen extrém körülmények miatt még sorsolás is dönthet a továbbjutó csapatról. Magyarországnak most tényleg nem számolgatni kell, hanem kézilabdázni. Azt pedig láttuk, hogy tudunk.

Niklas Landin óriási formában védett ellenünk Forrás: AFP/Andreas Hillergren/Andreas Hillergren

A malmői este egy 2007-es vb-meccset, a Kielben megrendezett Magyarország-Dánia férfi mérkőzést is eszünkbe juttatta. Akkor és ott Magyarország úgy verte meg Dániát 30-29-re, hogy az 55. percben a dánok vezettek 28-24-re. De egy káprázatos hajrával, a magyar kapuban Nenad Puljezevics elképesztő védéseivel, Nagy László és Iváncsik Gergő bravúrjaival mi nyertünk. E sorok írója akkor a helyszínen látta a "kieli csoda" néven a történelembe bevonuló meccset.

Azt meg lehetett könnyezni.

Ezt a hétfői 24-24-et az olimpiai és világbajnok ellen, szintén. Ennél nagyobb dolog pedig most nem létezik a fiatal magyar férfi kézilabda-válogatott életében.