Minden idők egyik legjobb jégkorongozója, Sidney Crosby szeptember közepén további két évvel, 2027-ig meghosszabbította szerződését az NHL-ben szereplő Pittsburgh Penguinsszel. A 37 éves kanadai játékos kétszer 8,7 millió dollárt fog keresni a 2025-26-os idény rajtjától – az összeg az 1987. augusztus 7-én született, 87-es mezszámmal játszó Crosby kérésének megfelelő. A csatár játékjogát 2005-ben foglalta le a Pittsburgh a draft első kiszemeltjeként, és azóta a gárdát erősíti. Nem lehet vitás, hogy Sidney Crosby is a rendkívül sikeres, egycsapatos klublegendák társaságába tartozik.
Akinek Crosby sikereit illetően kétségei támadtak: a csatár
háromszoros Stanley Kupa-győztes, kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok is.
Az NHL alapszakaszában – a mostani idény kezdetéig – 1272 mérkőzésen az örökranglista jelenleg tizedik helyét érő 1596 pontot (592 gól, 1004 gólpassz), a rájátszásban pedig 180 találkozón 201 pontot (71, 130) termelt. Sidney Crosby tízszer szerepelt All Star-gálán, kétszer volt pontkirály és gólkirály, a liga kétszer, a játékos-szervezet pedig háromszor választotta meg a szezon legértékesebbjének, kétszer pedig a playoff MVP-je volt. Mégsem egyedülálló az ő karrierútja.
Mindösszesen 127 olyan jégkorongozó van, aki legalább 10 szezont töltött el az NHL-ben, és a teljes (már lezárult) profi pályafutását egyetlen klubnál töltötte. Közülük 82-en legalább egyszer meg is nyerték a Stanley Kupát – a legsikeresebbek a Montreal Canadiens csapatát erősítették, a hetvenes években a bajnoki címeket sorra nyerő kanadai együttes ugyanis szinte változatlan kerettel ért fel újra és újra a csúcsra.
Hozzájuk a későbbiekben csatlakozhat 47 további név, jelenleg ugyanis ennyi aktív NHL-játékos van, aki az eddigi, legalább tízéves karrierje során végig ugyanabban a csapatban szerepelt. Közülük azonban
csupán 18-an ünnepelhettek már egy szezon végén bajnoki címet, és közülük is kimagaslik sikerességben Crosby a maga három Stanley Kupa-elsőségével
– igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy az elmúlt 19 NHL-idénynek 13 különböző győztese volt. A kanadai mellett a listán szereplő 17 játékosból pedig egyértelműen kiemelkedik Alekszandr Ovecskin, a Washington Capitals klublegendája. A 39 éves orosz világbajnok az eddigi, szintén 19 éve alatt Crosbyhoz nagyon hasonló mutatókkal rendelkezik: a jelenlegi szezon kezdetéig 1550 pontot (853 gól, 697 gólpassz) termelt az alapszakaszokban, a rájátszásokban pedig 151 találkozón 141 pontot (72, 69) szerzett.
Az NHL-hez képest egy másik amerikai major ligában, az NBA-ben jóval kevesebb név szerepel a hasonló listán. Az észak-amerikai kosárlabdaliga történetében összesen 47 olyan, már visszavonult játékos volt, aki a legalább tízéves karrierje során végig egyetlen csapatban szerepelt. A rekorder 21 idénnyel a Dallas Mavericks német klublegendája, Dirk Nowitzki; de a listán olyan nevek szerepelnek, mint a tragikusan elhunyt Kobe Bryant (Los Angeles Lakers), Tim Duncan (San Antonio Spurs), Larry Bird (Boston Celtics), vagy éppen Magic Johnson (Lakers).
A jelenleg is aktív kosárlabdázók között azonban csupán három olyan játékos szerepel, aki már a ligához történő csatlakozása óta, legalább tíz éve ugyanazt az NBA-csapatot erősíti.
Az október 22-én elstartolt alapszakaszban Stephen Curry (Golden State Warriors) már a 16., Draymond Green (Warriors) a 13., Jannisz Antetokunmpo (Milwaukee Bucks) pedig a 12. idényét kezdi el. Vitathatatlan, hogy mindhárman klasszisok, ráadásul NBA-bajnokok, így ők már valóban klublegendának mondhatják magukat, és amennyiben a karrierjük is a jelenlegi csapatnál zárul, akkor az "egycsapatos klublegendák" táborába is bekerülnek majd.
Az észak-amerikai profi amerikaifutball-liga (NFL) elmúlt évtizedeiben még a NHL-hez képest is jóval több olyan sportoló van, aki egyetlen csapatban játszott, és ott legalább tíz évet töltött. Ezért aztán (még ha ezzel jó néhány legendát, köztük például a négyszeres bajnok Terry Bradshaw-t, Lawrence Taylort vagy éppen Ray Nitschke-t el is veszítjük) szűkítsük le a névsort azzal, hogy olyanokat veszünk figyelembe közülük, akik a 15 esztendőt is elérték a klubjukban. Ilyen, már visszavonult játékosból ugyanis "csak" 56 van. A nevek között szerepel négy, többszörös Super Bowl-győztes irányító is Bart Starr (Green Bay Packers), Eli Manning (New York Giants), Ben Roethlisberger (Pittsburgh Steelers) és John Elway (Denver Broncos) személyében, de a közelmúlt kimagasló alakjai közül Matthew Slater (New England Patriots), Larry Fitzgerald (Arizona Cardinals), vagy éppen a 21 NFL-szezonjával rekorder Jason Hanson (Detroit Lions) is a listát erősíti.
Ami igazán különös azonban, hogy a jelenleg is aktív amerikaifutballisták között mindössze egyetlen olyan van, aki virtuálisan ott van ebben a névsorban. Brandon Graham szeptemberben a 16. idényét kezdte el a Philadelphia Eaglesben, a jelenleg 36 éves defensive endet ugyanis már 2010-ben draftolta a nyolc évvel későbbi bajnokcsapat.
Távolodjunk el egy kissé az Egyesült Államokból, és nézzük meg, hogy az "európai" futballnak milyen, rendkívül sikeres klublegendái voltak és vannak.
Az elmúlt három évtizedből vannak tehát páran, akikből valóban sikeres klublegenda vált,
a jelenleg is aktív focisták közül viszont alig néhányról mondható el hasonló.
Talán nem is lehet kérdés, hogy a pályafutásuk utolsó szakaszában járó, egycsapatos játékosok közül a legismertebb és legsikeresebb Thomas Müller, aki a német válogatottal világbajnoki arany- és bronzérmes, a Bayern München színeiben pedig kétszeres BL-győztes és tizenkétszeres Bundesliga-bajnok, továbbá számos rekord tulajdonosa.
Müllernél is régebb óta, 2003 óta erősíti a jelenlegi csapatát Igor Akinfejev. A 118-szoros orosz válogatott kapus a CSZKA Moszkva csapatával UEFA-kupát, hat orosz bajnokságot és hét Orosz Kupát is nyert. A 38 éves játékos sokáig kirobbanthatatlan volt a nemzeti együttesből, amellyel Európa-bajnoki bronzérmes is volt, de egyéni trófeákból sem volt híján az elmúlt két évtizedben.
A spanyol bajnokságban sem a Real Madridban, sem a Barcelonában nem találunk olyan játékost, aki régóta a klubnál van úgy, hogy máshol nem játszott – az Athletic Bilbao és az Atlético Madrid csapatában azonban igen. A baszkoknál a spanyol születésű, de ghánai válogatott Iñaki Williams az, aki a már több mint tíz éve tartó profi karrierjét Bilbaóban is kezdte, és a rendkívül eredményes csatár már kupát és szuperkupát is nyert a csapattal. Öccse, a spanyol válogatottal Európa-bajnok Nico Williams is úton van afelé, hogy kövesse a testvérét, a nyáron a Barcelonát is elutasító támadó viszont még "csak" négy éve tagja a baszk klubnak.
A spanyol klubhűség jelenleg is aktív mintaképe viszont nem valamelyik Williams testvér, hanem Jorge Resurrección Merodio. Ezen a néven taán kevésbé ismerős, de ha elmondjuk, hogy a beceneve Koke, a szurkolók többsége már tudja, hogy az Atlético 70-szeres spanyol válogatott középpályásáról van szó.
Koke nyolcéves korában csatlakozott az Atletihez, 2008-ban kapott profi szerződést, azóta pedig az első csapatban majdnem 650 tétmeccsen lépett pályára az első csapatban,
amellyel két Európa-liga mellett többek között két bajnoki címet is nyert, továbbá részese volt a Real Madrid ellen elveszített mindkét BL-döntőnek.
Thomas Müller és Koke tehát azon néhány futballista közé tartoznak, akik néhány éven belül könnyedén csatlakozhatnak Puyolékhoz a visszavonult, egycsapatos klublegendák minden sportágban egyre kevésbé bővülő listáján.