- Meglepte a görögök győzelme? - kérdeztük Illovszkyt.
- Nem számítottam erre, hatalmas meglepetés a sikerük, de gyorsan hozzáteszem, hogy megérdemelt is. Egyszer ugyanis lehet szerencsével nyerni, de háromszor már nem. Márpedig a görögök a portugálokat saját hazájukban kétszer is legyőzték, a franciák és a csehek ellen is diadalmaskodtak, ami azért több, mint elismerésre méltó.
- Mi lehet a hellének sikerének titka?
- Két évig a Katerini együttesénél dolgoztam, a görög futballisták már akkor is lelkesek, ám lezserek voltak, mindig fegyelmeznem kellett őket. Most viszont a német edző, Otto Rehhagel olyan rendre és fegyelemre nevelte öket, amilyenre korábban nem akadt példa arrafelé. Soraikban nincs kiemelkedő futballista, csapatjátékuk azonban végig példamutatónak bizonyult. Ezért nyertek, no meg a pontrúgásokból is sok hasznot húztak, például a csehek elleni elődöntőben és a portugálok elleni fináléban.
- A játékosok közül kit emelne ki?
- Nekem nagyon tetszett a fiatal portugál, Cristiano Ronaldo, aki gyors, mozgékony és kiismerhetetlenül cselez. Rajta kívül sokat köszönhet a görög csapat a rutinos Zagorakisznak, aki végig remekül tartotta össze a pályán az együttest.
- Eszébe jutottak az 1972-es brüsszeli emlékek, amikor a magyar válogatott utoljára szerepelt a kontinens legjobb négy csapata között?
- Természetesen beugrott ez-az, ahogy a müncheni olimpiai ezüstérem is, ami után a magyar újságírók kegyetlen kritikával illették a csapatot. Manapság ez már hihetetlen, de csúfos kudarcként tolmácsolták a második helyet, amire én azt feleltem, az ezüstérem sohasem lehet kudarc, majd hozzátettem, a későbbiekben nehogy sokat várjunk egy hasonló eredményre...
Bánki József