A kajakkirálynő nem akar Kati néni lenni

Tizenötszörös világbajnok, olimpiát azonban még "csak" egyszer nyert Kovács Katalin, a világ messze leggyorsabb és legjobb női kajakpárosának a tapasztaltabb tagja. Az egyik legjobb és legeredményesebb magyar sportolónő néhány éve még úgy nyilatkozott az [origo]-nak, hogy 2004-ben, az athéni ötkarikás játékok után végleg sarokba teszi a kajakevezőt, és nekikezd a családtervezésnek. Mostani sporttársának, Janics Natasának a feltűnése után azonban változtatott a tervein, mert bár nem szeret a távoli jövővel foglalkozni, a magyar kajakkirálynő érzi magát olyan erősnek és gyorsnak, hogy a pekingi olimpián is himnuszt hallgasson a dobogó legfelső fokán.

- Aztán következett a Sydney előtti négy év és az első sikerek.
- 1999-ben a vb-n 500 méteren a kajaknégyessel, ha kevéssel is, de megvertük a nagy rivális németeket - Birgit Fischer is a csapatukban volt. Párosban harmadikok lettünk, de csak centiken múlott, hogy a lengyelek és a kanadaiak előtt végezzünk, az olimpiára tehát nagyon egységes csapattal készültünk. 2000-ben viszont az Eb-n kikaptunk a németektől, ezért kicsit megingott a csapat. De nem bánkódtunk, mert az olimpiára akartunk a csúcsra kerülni. Ezek után tehát nehéz volt megélni, hogy centikkel bár, de kikaptunk a németektől az ötkarikás játékokon. A négyes döntő után, másnap Sydneyben nagyon irreálisak voltak a körülmények, hatalmas szél zavarta a versenyzőket. Óriási hullámok voltak, és ez már nem az a jellegű szél volt, amelynél síkvízi kajakversenyt lehet rendezni. Szemből fújt, nekünk pedig szerencsétlenül sikerült a rajtunk - folyamatosan eveznünk kellett, különben a szél kifújt volna bennünket a rajtgépből. A start pedig pont egy olyan holtidőszakban volt, amikor a lapátunk nem volt a vízben, így picit hátrányból indultunk a szerencsésebben rajtolókkal szemben, a németek viszont rögtön két hajóhossznyi előnyhöz jutottak. Végül itt is másodikok lettünk, de nagyon örültünk ennek az ezüstéremnek.

- 2001 és 2002 között az eredmények tekintetében nagy fejlődésen mentél át, hiszen vb-harmadikból sokszoros világbajnokká, a legjobb magyar női kajakozóvá lettél. Mi változott meg?
- 1999-ben versenyeztem először egyéniben, de akkor inkább a csapathajókra koncentráltam, 2001-ben aztán már 500 és 1000 méteren is indultam egyéniben. Azt hiszem, ekkor még éretlen voltam a feladatra. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy csapathajóban kisebb a felelősség, mint egyéniben.

- Nem pont fordítva?
- Számomra nem, mert amikor egyéniben versenyzem, egyedül vagyok, nincs senki, akibe kapaszkodhatnék, aki segít, ha esetleg rosszabb napom van. Csapathajóban mindig is szerettem versenyezni, s bár egyéniben is, de 2001-ben még nem annyira. De azért 2001-ben egyéniben mégiscsak Európa-bajnok lettem... A világbajnokság nem az én versenyem volt, ráadásul utálom is a poznani pályát, mert egy betonfallal van körülvéve, amelyről visszacsapódik a víz, és ez nagyon nem fekszik nekem. Nem a fizikális teljesítményemmel volt gond, inkább fejben nem voltam ott. 2002-ben aztán Magyarországon volt az Eb, és fontos megemlítenem, hogy előtte egy évvel Kati nénivel volt egy hosszabb beszélgetésem, amelyen megvitattuk, hogy miért nem jönnek össze a dolgok. Lelket öntött belém. Átértékeltem a dolgokat, s lehet, hogy ez a plusz egy év tapasztalat is számított. Akkor kajakosnak elég vékony voltam, és Kati néni mondta, szedjek fel pár kiló izmot, koncentráljak a feladatra, s akkor meg fogom tudni csinálni. Ezek után pedig 2002-ben szuperül ment, de 2003-ban is.

- Az edzésmódszereid is változtak az említett időszakban?
- Két-három kilót felszedtem, és ez sokat számít, mert így nehezebb futni. Nehezebbeket kellett súlyzóznom, ugyanis ha vízre szállunk, nagyon hamar lemegy a súlyfelesleg. Így amikor rajtam nem volt, akkor a mozgás már az izmot gyengítette.

- Érezted, hogy jobban csúszik a kajak?

- 2004-ben aztán jött ez a bizonyos válogató és Janics Natasa. Hogyan érintett az egyéni kudarc?
- Nem örültem neki, de a téma örökös felemlegetésének sem - a rossz pillanatokról ugye, senki nem szeret beszélni. Jött az olimpia, túl vagyok rajta, utána volt másfél hónapom, hogy végiggondoljam a történteket. 2004 elején úgy készültem, hogy egyéniben indulok, meg sem fordult a fejemben a páros, és a kajak-kenu szövetség válogatási elvei is kizárták volna, hogy mindkettőben induljak.

- De aztán párosban együtt a csúcsra értetek...
- Nagyon örültem neki, már Sydneyben is. De azért volt bennem még feszültség, és itthon jöttem rá igazán, hogy milyen sokat jelent ez az aranyérem nem csak nekem, de nagyon sok magyarnak is.