Kínában hiánycikk az érem, legalábbis, ami a férfi birkózóinkat illeti, hiszen még Aubéli Ottóban bíztunk, hogy érmet nyer, de a vigaszági mérkőzésen kikapott, és a 7. helyen zárt. A vesztes csata után beszéltem vele a sportcsarnokban.
- Alig kapott ki az örmény birkózótól, viszont az arcán a sebek azt mutatják, hogy nagyon nagy küzdelem folyt a szőnyegen.
- Nem adtam olcsón a bőrömet, de az a probléma, hogy így is vereséget szenvedtem. Mindkét menetben az utolsó fél percre egyszerűen fizikailag elfáradtam, és ez azért baj, mert egész évben erre a versenyre készültem és rengeteg munkát beleöltem. Az örménnyel egyébként már birkóztam, akkor is megvert.
- A délelőtti birkózásáért dicséret illeti.
- Köszönöm, de azok kötelező győzelmek voltak. A japán fiúval a New York-i világbajnokságon találkoztam már, akkor is én nyertem, illetve amikor itt Kínában készültünk, akkor a második fordulóbeli ellenfelemet, a kanadai versenyzőt is veregettem edzéseken. Az üzbég Tajmazov ellen semmi esélyem sem volt. Ő egy másik dimenzió.
- Ön szerint min kellene változtatnia?
- A súlyom 112 kilogramm, tehát ehhez a súlycsoporthoz könnyű vagyok, hiszen sokan 10 kilókat is fogynak, így majdnem másfélmázsás emberek jönnek fel ellenem a szőnyegre. Olykor az erőbeli különbség is dominál a javukra, megpróbáltam én is hízni, dehogy mindezt izomban tegyem, ahhoz sok idő kell, és bizony túl a harmincon ez már nem megy olyan könnyedén. Ami a jövőmet illeti, a pekingi olimpia a karrierem utolsó állomása, oda szeretnék még kijutni, aztán tényleg befejezem a birkózást - mondta Aubéli Ottó, aztán közösen néztük meg a mai napi döntőket, ahol 96 kilogrammban az az orosz Gatsalov nyert, aki 24 éves kora ellenére olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok és immáron kétszeres világbajnoknak mondhatja magát.
Igaz, ezért a címért az első menetben az egyik fogát elveszítette, mikor a grúz Gogselidze lábtámadását igyekezett hárítani, ám a dobogó tetején a himnuszt hallgatva ez aligha érdekelte. 120 kilogrammban az Aubélit legyőző Tajmazov nyert, aki termete ellenére rendkívül gyors, és meglepően barátságos figurája a birkózósportnak.
"Többször voltunk már közös edzőtáborban, és tudtuk mire képes a szőnyegen" - mondta Gulyás István szövetségi kapitány, miután pár percet beszélgetett Tajmazovval Aubéli vereségét követően. "Megtanultam oroszul, mert nagyon sok versenyre, és még több edzőtáborba járunk, és valahogy meg kell értetnem magam" - adott magyarázatot Gulyás a párbeszédre.
"Ottónak az üzbég ellen nincs esélye, tényleg mehatározó figurája ő a birkózóvilág szabadfogású részének. Ezért a mérkőzés elvesztéséért nem tudtam haragudni. Kiss Gergelynél pedig azt tudom elmondani, hogy ötletesen birkózott a második menetben, ám az első és harmadik etapban rontott és ezt a rutinos ukrán kihasználta" - zárta szavait a szabadfogású válogatott mestere.
Kiss Gergely az ásványvízes palackját szorította a lelátón, mikor odaverekedtem magam a stadionban alvó versenyzőkön (sokaknak nemcsak az ellenfelekkel kell megbirkózniuk, hanem az időtállással is).
- Nem sokon múlt, hogy az ön kezét emeljék magasba.
- Most is azon töröm a fejem, hogy mi lett volna a jó taktika az utolsó menetben. Ha bemegyek lábra, vagy ha őt engedtem volna támadni? Nem tudom. Pedig készültem rá, hogy az utolsó másodpercekben fog előre jönni és megint sikerült neki meglepnie engem is, még a soron következő 2 riválisát is. A kondicíómmal biztosan nincsen gond, hiszen bírtam a tempót.
- Egy hónapja él Amerikában. Azt már mesélte, hogy sok edzőpartnere van, de megfelel önnek a szintjük?
- Természetesen, most is láthatta, hogy az amerikai válogatott milyen sok érmet nyert, ráadásul a Zadick fivérek, akik közül az egyik aranyérmes, a másik pedig ezüstérmes lett az én egyetememen tanulnak, minden tréningen közösen edzünk. De említhetném a 120 kilogrammos amerikait, aki szintén alig szenvedett vereséget a nap folyamán, szóval jó a csapat és rengeteget fogok fejlődni.
Ahogyan Kiss Gergely is említette Mike Zadick a 60 kilogrammosok között ezüstérmes lett, míg bátyja, a 66 kilós Bill világbajnok lett. A nap végeztével az utcán futottam össze vele, miközben igyekezett taxit fogni.
- Káprázatosan birkózótt a világbajnokságon, főleg a döntőben a grúz Csucsisvili ellen.
- Az odáig vezető út sem volt könnyű, hiszen nagyon komoly ellenfeleim voltak, például említhetném a kubai fiút is, akivel többször birkóztam már a Pánamerikai játékokon is, de a finálé valóban férfias és kemény meccs volt. Lehetett volna fordított is az eredmény, de a harmadik menetben elfáradt ellenfelem, és ezt megérezve sikerült megszereznem a mindent eldöntő pontot.
- Lelkesen buzdította társait a következő napon. Semmi bulizás, örömködés nem volt előző este?
- Némi sörözgetés, de csak csendesen, a többit majd akkora tartogatom, ha hazaérkeztünk.
Közben megérkezett testvére is, akinek sikerült elcsípnie egy taxit. Ám még az újdonsült világbajnok odaszólt hozzám: "Megkérhetem arra, hogy amikor legközelebb találkozunk, hozzon nekem egy a kantoni világbajnokságot hirdető plakátot? Örök emlék lesz ez a hely számomra."
Egy világbajnoknak nehezen lehet nemet mondani, ezért megígértem. Reméljük, hogy a férfiak éremtelensége után a következő napon majd Godó Kittivel vagy Sastin Mariannával is készít valamelyik amerikai kollégám interjút, mert szép eredményt ért el, és bizony nekik is viszek plakátot.
férfiak, szabadfogás:
96 kg, világbajnok:
Hadzsimurad Gacalov (Oroszország)
2. Gerge Gogshelidze (Grúzia)
3. Michel Batista (Kuba) és Ruszlan Sejikov (Fehéroroszország)
döntő:
Gacalov - Gogshelidze 3-1
120 kg, világbajnok:
Artur Tajmazov (Üzbegisztán)
2. Kuramagomed Kuramagomedov (Oroszország)
3. Valadi Farden Maszumi (Irán) és Ruszlan Baszijev (Örményország)
döntő:
Tajmazov - Kuramagomedov 3-1
nők:
48 kg, világbajnok:
Icso Csiharu (Japán)
2. Hszüe Cen Zsen (Kína)
3. Iwona Saowska (Lengyelország) és Francine de Paola (Olaszország)
döntő:
Icso - Zsen 5-0