Egy éj a föld alatt

A merészebb sportosak számára egy júliusi éjszakai fürdőzés a Balaton simogató hullámai között, az entellektüeleknek pedig egy éjfél utáni festménytárlat megtekintése a Múzeumok Éjszakáján. Szeptember 22-ig talán e két "sötét" program kelthetett figyelmet az alvászavarban szenvedők körében. Nevezett nap éjjelén azonban - idén először - profi kerékpárosok veszik birtokukba a budapesti metró Deák téri területét. Szigorúan jegyek és bérletek nélkül...

Amint az utolsó metrószerelvény áthalad a Deák téri megállón, a lámpa végleg piros jelzésre vált át. A lejáratokon már csak a meghívott versenyzők, a sajtó képviselői és a VIP vendégek szállhatnak alá.

Olyan eseményre tartanak majd, amit a világ - de a hazai érdeklődők sokasága biztosan - még nem látott! A szövevényes aluljárót 2007. szeptember 22-én éjszaka ugyanis a Red Bull Metro Ride nemzetközi és hazai downhill-versenyzői szállják meg. A szervezők a már jól ismert, idén a várakozások szerint mintegy 60 ezer főt megmozgató Critical Mass kerékpáros felvonulás napjára időzítették a mozgólépcsőkön, peronokon és még két metrókocsin (is) keresztül vezető versenyt. Éjfél után veszi kezdetét az ország eddigi legextrémebb terepkerékpáros show-ja.

Hogyan is jutottunk el idáig? A mountain bike (hegyikerékpár) a 70-es évek közepén az Egyesült Államokból útjára indult sportág, mely az utóbbi időben Európában ugrásszerűen fejlődött. A városok és főközlekedési utak megnövekedett autóforgalma miatt az öreg kontinensen is egyre veszélyesebbé, egészségtelenebbé vált az országúti kerékpározás. Így vált népszerűvé a hegyekben, természetes környezetben való sportolás, mely mára Magyarország lakosságát is jelentős mértékben rabul ejtette.

A sportágnak az évek során három főbb szakága differenciálódott. A legnagyobb tömegeket megmozgató és legnehezebb ága az 1996-ban Atlantában olimpiai számként bemutatkozott cross country szakág, mely - mint neve is mutatja - hegyen-völgyön át, dombos, erdős terepen zajlik. A versenyek rövid (5-9 km hosszúságú), körkörös, ún "olimpiai cross", valamint hosszabb, ún. "maraton" típusú megmérettetések lehetnek. Ez utóbbi (és egyben népszerűbb) hosszabb számaiban kb. 100 km-t, a középtávon 50-60 km-t, rövidtávon pedig 30-40 km-t kell teljesíteni. Ez az erőt és állóképességet próbáló szakág az utóbbi idők nagy tömegeket mozgató látványsportjává alakult át. Hazánkban a Top Maraton néven futó (T-Mobile által szponzorált) versenysorozat keretében Szilvásvárad, Visegrád, Eger és Mátraháza környékén versenyezhetünk.

A triál szakág képviselői álló tereptárgyak, illetve épített, építkezéseken használt nehéztárgyak, gépek felhasználásával építenek különböző nehézségű pályát, és a versenyzők kerékpárjaikon egyensúlyozva, lábletétel nélkül egyesével "végigjárják" a tereptárgyakat.

Már csak E.T. hiányzik

A downhill-t (DH) olyan pályán űzik, ahol kizárólag lejtőn lefelé kell menni, egyenkénti indítással, időméréssel - az alpesi sízéshez hasonlóan. A downhill szakág versenyzői olyan (méregdrága) kerékpárokat használnak, amelyek felfüggesztése lehetővé teszi, hogy az útjukba kerülő sziklák, gyökerek és egyéb akadályok felett minimális rázkódással tudnak átsiklani. Számukra a kerékpár tömege sokadlagos szempont, hajtási veszteségről beszélni értelmetlen, hiszen a versenyeken a hajtásnak redukált szerep jut. A DH-kerékpár első ránézésre is rendkívül robosztus küllemű, elől-hátul rugós kerék-felfüggesztésű gép, amely - a síléchez hasonlóan - csak lejtőn lefelé használható igazán, ott viszont kivételes élményt nyújt. Amíg a síelésnél a vastag ruha és a puha hó óvja a sportolót, addig a DH-s kerékpárosnak komoly védőfelszerelést kell magára aggatnia. A downhill egyik változata a dual slalom, vagyis a párhuzamos szlalom. Itt két versenyző indul együtt egy párhuzamos szlalom-pályán, és egymással versengve száguldanak lefelé, egyenes ági kieséssel.

Ebből fakadóan a downhill a mountain bike sport talán legizgalmasabb és egyben legveszélyesebb válfaja, hiszen a versenyzők szédületes sebességgel robognak le a hegyoldalakon, és ahol lehet, hatalmasakat ugratnak. E sport egyik sajátos jellemzője azonban, hogy mivel "down" és "hill", így hát szükségeltetik hozzá egy hegy, vagy legalábbis domb, ahonnan szédületes sebességgel lehet lefelé döngetni. A Red Bull Metro Ride versenyén, - hegy híján - mozgólépcsőkön száguldanak majd alá a versenyzők, miközben ellenőrökkel és biztonságiakkal ugyan nem, ám csúszós aluljáró-kövezettel, ugratókkal és rámpákkal annál inkább találkoznak.

Ez lesz Európa egyik legtechnikásabb downhill-helyszíne! A Red Bull Metro Ride során egyszerre két versenyző küzd meg egymással, párhuzamos pályán haladva. Kettejük közül a távot rövidebb idő alatt teljesítő jut tovább. Így a 32 versenyzőből a hajnali fél 2-kor kezdődő döntők során 16, majd 8, illetve 4 marad, míg végül a két legjobb teker a kupáért.

Az érdeklődök a felszínen, az Erzsébet téri Gödörnél elhelyezett óriáskivetítőkön követhetik nyomon a föld alatt zajló versenyt, szakértő kommentátorok tolmácsolásában. Az eredményhirdetésre hajnali 3 órakor a Gödör Klubban kerül sor, majd fél órával később kezdetét veszi a reggelig tartó afterparty.

Az [origo] folyamatosan szolgál érdekes adalékokkal, interjúkkal, háttér információval a versennyel kapcsolatban.