Czink Melinda: Próbálok nyitottabb lenni

Czink Melinda visszahúzódó természet, nem szívesen nyilatkozik, az [origo]-val azonban kivételt tett, amikor a hét végén hazaérkezett két hónapos versenykörútjáról. A legmagasabban jegyzett magyar teniszező úgy érzi, rengeteget változott a játéka az elmúlt négy évben, elkezdett beérni, és próbál nyitottabbá válni, hogy jobban megismerhessék a szurkolók.

Czink Melinda szeptember 20-án, Quebec Cityben aratott tornagyőzelmével a világranglista 36. helyére ugrott előre, és ezzel a legmagasabban rangsorolt magyar teniszező lett. A legfrissebb WTA-rangsorban Czink a 40., hat hellyel megelőzve Szávay Ágnest.

- Fárasztó ez az életforma, amelyet profi teniszezőként folytat, vagy ellenkezőleg: élvezi a sok utazást?
- Mindenképpen érdekes és izgalmas ennyit utazni, néha persze fárasztó maga az utazás, de nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyi szép helyre eljutok, megismerhetek különböző kultúrákat. A sport mellett ez is egy életre szóló emlék.

- Későn érő típus, vagy van valami különös oka annak, hogy éppen a huszonhetedik születésnapja előestéjén érte el élete legjobb formáját?
- Úgy érzem, elkezdtem beérni, fejben, fizikálisan, technikailag és taktikailag is. Az elmúlt négy évben rengeteget változtattunk a játékomon. Szakmailag nagyon jó úton indultam el,de még mindig vannak dolgok, amelyekben kell és szeretnék is fejlődni. De úgy vélem, a tenisz és a legtöbb profi sport pontosan erről szól, hogy mindennap fejlődünk, változunk, és új célokat tűzünk ki magunk elé.

- Kiktől tanulta a legtöbbet?
- Kisantal Péter gyerekkorom óta az edzőm, azt hiszem, 13-14 éves koromtól ismerem. Péter nagyon jó barát is, nemcsak edző. Egészen 19 éves koromig dolgoztam vele, kisebb kihagyásokkal. Amióta járom a világot, kevesebbet találkozunk,de gyakran e-mailezünk vagy beszélünk telefonon. Pétertől nagyon sokat tanultam, főleg mentalitást, hozzáállást, küzdeni tudást. Nála soha nem volt lazulás, annál több kemény munka, de mindez örömmel, az edzések után sok-sok nevetéssel. Nagyon örülök, hogy ő foglalkozott velem, most sem csinálnám másképp. Ha újra kezdhetném, ugyanúgy hozzá mennék. Ian Barstow-val több mint 4 éve dolgozom, ő egyben a kondiedzőm is. A legtöbb versenyre Ian utazik velem, úgy érzem, hogy Pétertől megkaptam az alapokat, Ian pedig kidolgozta a részleteket. Szeretek vele dolgozni, mert mindig nyitott az újra, nem fél tanulni és tanítani. Az elmúlt egy évben Phil Dent is segíti a munkámat, nagyon sokat javított a szervámon, amely most már az egyik nagy erősségem.

- A nyáron kétszer is találkozott Serena Williamsszel, egyszer megszorította, másodszor viszont simán kikapott tőle. Mi változott közben?
- Serena Williamsszel Stanfordban játszottam először, ahol egy kicsit sikerült meglepnem. Nagyon jó, szoros meccset játszottunk - 6:3, 7:6 -, úgy éreztem, nem vagyok túl messze tőle. Legközelebb a US Openen kerültünk össze, ahová már felkészülten jött, és bizony nagyon megvert. Szerintem Serena Williams a legjobb es legagresszívebb játékos a mai mezőnyben. A második mérkőzésünkön egy magasabb fokozatba kapcsolt, amire én ott nem voltam felkészülve. Nagyon ritkán láttam ennél jobban, összeszedettebben játszani, mint akkor ellenem.

- Melyik országot szereti a legjobban?
- Mindegyik országban, kultúrában tetszik valami. Talán az ázsiai kultúra áll tőlem a legtávolabb, de mindenhol jól érzem magam. Ausztráliában nagyon barátságosak és lazák az emberek, és imádják a sportot, ami nagyon rokonszenvessé teszi őket. Amerikában minden új és nagy, sok a lehetőség. Itthon egyszerűen csak jó lenni, nem is kell magyarázni. Ha lehetne, kötelezővé tennem, hogy nyissanak minden országban magyar éttermet.

- Hogyan választotta a teniszt?
- Tízévesen kezdtem el teniszezni az öcsémmel, Petivel együtt, ő hét és fél éves volt akkor. Apukám hobbiteniszezőként játszott minden délután, és mi vele mentünk. Valahogy így kezdődött, utána egyre többet játszottunk, elkezdtünk versenyezni itthon, majd aztán nemzetközi szinten is, és érettségi után úgy döntöttünk, hogy komolyabban elkezdek versenyezni. És most itt tartok.

- Melyik a kedvenc pályafelülete?
- Nekem teljesen mindegy, mindenhol szeretek játszani. Salakon nőttem fel, az utóbbi nyolc évben kemény pályán edzem, és a füvet is szeretem. Egyedül az igazán lassú pályát nem szeretem, az nem passzol a játékomhoz.

- Vannak példaképei?
- Kiskoromban Boris Becker es Steffi Graf volt a példaképem. A maiak közül Roger Federert szeretem nagyon, a pályán és azon kívül is igazi klasszis. A nők közül Serena Williamset szeretem a lenyűgöző agresszivitása és küzdeni tudása miatt.

- Miért kerüli a médiát?
- Nem kerülöm, igaz, nem is keresem. Mindig úgy gondoltam, hogy az eredmények és a tettek önmagukért beszélnek. Sokan, főleg a múltban, úgy írtak rólam, hogy nem is ismertek és nem is beszéltek velem. Meglehetősen visszahúzódó alkat vagyok, de az elmúlt pár évben nagyon sok támogatást, szeretetet és biztatást kaptam itthonról a szurkolóktól. Ezt nagyon-nagyon köszönöm, sokszor gondolok erre, ez a szeretet lendít tovább. Próbálok nyitottabb lenni, hogy aki kíváncsi rám, az meg tudjon ismerni.