Első számú női teniszezőnk, Babos Tímea élete legjobb Grand Slam-tornáján van túl: New Yorkban a harmadik fordulóig jutott, és ott is komoly győzelmi esélye volt az ötödik helyen kiemelt román Simona Halep ellen. Bár a döntő játszmában 4:4-nél a maga javára fordíthatta volna a meccset, végül Halep jutott tovább, ennek ellenére nem tört össze amiatt, hogy nem tudta kihasználni a nagy lehetőséget.
„Abszolút nincs bennem hiányérzet. Magas színvonalú meccsen kaptam ki döntő szett 6:4-re a világ ötödikjétől, nem hiszem, hogy ezt magyaráznom kéne, mint ahogy a játékom sem szorul magyarázatra. Ami számomra nagy kihagyott lehetőségként maradt meg, az a Roland Garros második fordulója, ahol kikaptam a francia Mladenovictól.
Most úgy mentem fel a pályára, hogy nyerni akarok, és ez majdnem sikerült”
– mondta Babos Tímea az Origónak.
Abban, hogy legyőzte a Grand Slam-fóbiáját, nagy szerepe volt a US Opent megelőző, 2,8 millió dollár összedíjazású cincinnati tornának, ahol a selejtezőből indult, majd
a főtáblán két kiemeltet, a svájci Belinda Bencicet és a szlovák Dominika Cibulkovát is kiejtette,
végül a nyolc között a Roland Garros-győztes Garbine Muguruza állította meg.
„Korábban teljesen másképp játszottam a Grand Slameken, másképp fogtam fel az egész versenyt, túl nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, és nem tudtam elég laza lenni. Biztos benne volt az is, hogy egy Grand Slam-torna nagyobb szerepet kap a médiától, a nézőktől,
de az edzőm sokat segített, megértette velem, hogy ugyanezekkel a játékosokkal játszom minden héten.
Cincinnatiben Cibulkova személyében egy top 10-es játékost vertem, ami szintén jót tett az önbizalmamnak.”
Rió nem jó emlék
Babos a második olimpiáján szerepelt, Londonban a második fordulóban kapott ki a német Angelique Kerbertől, most azonban csak egy meccs jutott neki, mert a később bronzérmes Petra Kvitova csak három játékot engedett neki. Párosban sem tartott tovább a torna, Jani Réka Lucával az első meccsen kikaptak az Andreea Mitu, Raluca Olaru román kettőstől.
„Többet vártam az olimpiától, főleg London után. A rendezés sokkal rosszabb minőségű volt, mint egy átlagos WTA-tornán, a játékosok szállítása, az étkezés, a pályák minősége, a kapott labdák száma, mindennel gond volt. Szóval összességében nem volt egy nagy élmény, és nem csak a vereség miatt, mert egy nagyon jó formában játszó Kvitovától kaptam ki, sokkal inkább a rendezés rontotta le a hangulatom. A pozitív az volt, hogy az olimpiai faluban laktam, és így a magyar sportolókkal sokat találkoztam, beszélgettem.”
A US Open volt Babos karrierjében az első olyan GS-torna, amelyen kiemeltként indult, ami azért is nagy szó, mert a saját terveiben csak a 2017-es Australian Opent, illetve Roland Garrost lőtte be.
Most azt is elismerte,
egy eddig ismeretlen érzés tört rá az első meccsén,
az osztrák Barbara Haas ellen, amit a sportnyelvben csak az esélyesség terhének hívnak. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy 5:2-es vezetésről elvesztette az első játszmát, a másodikat aztán behúzta, de a harmadikban 0:4-re állt.
„Egyfelől bennem volt, hogy már nem taktikázom, csak játszom ösztönből, másfelől viszont
egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy kikapok.
Tudtam, hogy az ellenfél sosem volt még ilyen helyzetben, nem játszott Grand Slam-főtáblán, sosem vezetett egy top 30-as játékos ellen, és kalkuláltam azzal is, hogy megremeg. Tudtam, hogy fizikailag és fejben is jobban fogom bírni, mint ő, így volt mire alapozni” – emlékezett vissza a döntő szettre, amelyet végül 6:4-re nyert meg. Hozzátette, tavaly biztosan nem hozta volna vissza a sírból ezt a meccset. Az esélyesség pedig a továbbiakban inkább motiváció lesz a számára, mint nehézség.
A még mindig csak 23 éves Babos azt is elmondta, az elmúlt két-három év összes élménye és tapasztalata, beleértve a kudarcok okozta sokkot is, kellett ahhoz, hogy ez a mostani US Open jól sikerüljön. Haas legyőzése feldobta, a második körben pedig a holland Richel Hogenkamp ellen az első szettet nagyon jó tenisszel húzta be 6:2-re, és amikor a másodikban kissé elbizonytalanodott, akkor átsegítette a nehézségeken az elmúlt években felgyülemlett rutin.
Babos a US Opent a világranglista 34. helyéről kezdte, de szinte biztos, hogy a legfrissebb rangsorban a 25. hely körül lesz. Az idény hátralévő részére már nem tűzött ki célul konkrét helyezést maga elé, mert az idei célokat már teljesítette – mostantól inkább az a fontos, hogy a jó játékot átmentse a következő tornákra, és akkor az az eredményeken is látszik majd.
Babos 2014 óta dolgozik együtt edzőjével, a monacói Thomas Drouet-val, akivel még a US Open előtt szerződést hosszabbított 2018-ig. „Nagyon sokat köszönhetek Thomasnak, fizikailag, mentálisan, technikailag is sokat segített, ő az, aki mindenben támogat.
Akkor is mellettem volt, amikor nagyon lent voltam,
például a tavalyi szezonban, amikor sok vereség becsúszott. Lehet, hogy nem vagyok annyira extra tehetséges, mint egy-két ügyes kezű játékos, de az egyik erősségem a hatalmas munkabírásom és az, hogy mennyire profin tudok hozzáállni a dolgokhoz. Amit beleraktunk a közösbe, annak a kombinációja az eredményességben is segített.”
Vasárnapig pihenés következik, aztán elindul az év utolsó turnéjára, Ázsiába. A körutat a szingapúri párosvébével és a Kínában esedékes Mesterek Tornájával szeretné befejezni. Utóbbin az idei teljesítmények alapján összerakott ranglista 9–19. helyezettjei vehetnek részt,
Babos a US Open előtt a 19. volt, most saját számítása szerint két helyet előrelépett,
úgyhogy a célja megőrizni a pozíciót.
Bár a párosra az idén már kevésbé figyelt, mind a korábbi években, Babos Tímea a kazah Jaroszlava Svedovával jól áll, kettősük a negyedik az idei rangsorban. Vagyis nagyon jó esélyük van arra, hogy ott legyenek a szingapúri vébén.