Nem, nem attól lett nevezetes ez a csörte, hogy a nyugatnémet és az olasz parádés találatokkal szórakoztatta a nagyérdeműt.
Hanem attól, hogy egyikük sem volt hajlandó vívni.
A férfi párbajtőr egyéni négyes döntőben "csapott össze" egymással Borrmann és Mazzoni. A mérkőzés elején pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy egyik vívó sem akar csinálni semmit, csak várták, hogy leteljen a 10 perces vívóidő. Egy találatra mentek.
Az NSZK szövetségi kapitánya, Emil Beck a "mérkőzés" közben odament a NOB magyar tagjához, a párbajtőrben olimpiai bajnoks Schmitt Pálhoz és azt mondta neki.
Megparancsoltam Elmarnak, hogy semmiképpen sem tüzelhet, mert eddig mindig azért kapott ki az olasztól, mert támadott."
Az olaszok szövetségi kapitánya, Fini mester a sarokból azt kiabálta Mazzoninak, hogy meg ne mozduljon, várjon, amíg lepereg az órán a 10 perces vívóidő.
Meg is tudjuk mutatni ezen a videón, mi történt, illetve mi nem történt Bécsben.
A közönség tüntettet. Vívni kellett volna, de Borrmann a fotósoknak pózolt, Mazzoni meg nézte. A két szövetségi kapitány egymással beszélgetett a pást mellett. A 10 perces idő lejártával a 0-0-s eredményt felkerekítették 11-11-re. Innentől kezdve egy tusra ment a dolog és elkezdtek komolyan vívni. Ekkor újabb bonyodalmak következtek,
Kiderült ugyanis, hogy az idő lejártával a találatjelző gép is kikapcsolt, azaz nem szóltak a fegyverek.
A javítás után Borrmann második szándékú támadása sikeres volt és ezzel nyert az olasz ellen. Majd a páston kihúzta magát és így ünnepelt. Később még jobban, mert a világbajnokságot is megnyerte.
Az ügy azonban jókora hullámokat kavart. Rerrich Béla, aki a svéd párbajtőrvívókat edzette, így vélekedett.
Egyetértek a két vívó szándékával, a helyükben én is így cselekedtem volna. A szabály a rossz, mert meg kellene engedni a vívóknak, hogyha egy tusra akarnak vívni, akkor ne kelljen végigállniuk a 10 percet, hanem állítsák be mindjárt 11-11-re az állást és így döntsék el.
Ez párbaj, itt így mennek a dolgok."
A Nemzetközi Vívó Szövetség alelnöke, Kovács Pál a következőket mondta. "Nem lehet megváltoztatni a szabályt.
Milyen dolog lenne már az, hogy a párbajtőr egyéniben más szabályok lennének, mint a csapatban. Fel sem merülhet a változtatás.
Volt, akinek nagyon tetszett az asszó. Az olimpiai bajnok Gábor Tamás (1964, Tokió) azt mondta: "Nekem kifejezetten tetszett a csörte. Gondoljunk csak bele, hogy a 10 perc alatt mennyi mindenre gondolhatott a két vívó. A semmi mögött nagy feszültség lakozott, amely aztán a 11. percben robbant."
Schmitt Pál, a kétszeres olimpiai bajnok egykori párbajtőrvívó ezt mondta: "A világbajnokságokon és az olimpiákon a cél szentesíti az eszközt. Itt az egyik vívó nem volt hajlandó támadni, de a másik sem.
A mexikóvárosi (1968) olimpián én vívtam az első asszót csapatban a szovjet Vityebszkij ellen. Azt a taktikát kaptam, hogy jó a kettős vereség. Ellenfelemnek is ezt mondták. 7000 néző figyelte, hogy nem történik semmi, pedig elég drága volt a belépő.
A Borrmann-Mazzoni meccsen történtek nem mentek egy harmadik versenyző kárára és ez a lényeg."
Gian-Carlo Brusati, a Nemzetközi Vívó Szövetség elnöke: "A szabály azt mondja ki, hogy a versenyzőknek harcolniuk kell, vívni. De ez a szabály csak a körmérkőzéses selejtezőre vonatkozik, a direkt kieséses táblára nem.
Ha a zsűrielnök figyelmezteti a két vívót a passzívtás miatt, akkor - ha utána sem történik semmi - ki lehet zárni a nem vívókat. De erre még sem a világbajnoki, sem az olimpiai döntőkben nem került sor.
Most sem. Mindez komoly problémákat vet fel, hamarosan szabályt kell változtatnunk"
Ez később meg is történt, ma már elképzelhetetlen az, ami 1983-ban Bécsben megesett. Azon a vb-n, amelyről Kulcsár Győző szövetségi kaptány azt mondta, hogy minden idők legalacsonyabb színvonalú vb-je volt.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.