Valter Attila, a Giro magyar hőse az Origónak: Ha idén sikerülne szakaszt nyerni...

Valter Attila tavaly májusban az egész ország figyelmét ráirányította egy olyan sportágra, ami addig ha nem is ismeretlen, de csak egy bizonyos réteg által volt nyomon követett. A még mindig csak 23 éves kerékpáros pályafutása során együtt fejlődött a magyar kerékpársportttal. A 2020-as Tour de Hongrie-n aratott győzelme után tavaly a Girón három napon keresztül ő viselhette a rózsaszínű trikót. A világ egyik legnagyobb kerékpáros versenye idén májusban Magyarországon veszi kezdetét, és a mezőnyben ott lesz a fiatal kiválóságunk is, aki bő egy héttel a Giro előtt az Origo Sportnak adott interjút.

Fel van-e már készülve arra az őrületes hangulatra, ami május 6-án Visegrádon várja majd önt?
Arra elég nehéz felkészülni. Pár jó hangulatú versenyt már átéltem pályafutásom során, elég csak a tavalyi Giro d'Italiára gondolni. Voltak olyan szakaszok, ahol akkora volt a tömeg, mint amit Visegrádra várunk, de más az, amikor magyar rajongók előtt versenyzik az ember.

Amikor rajtam volt a rózsaszínű trikó, azokon a szakaszokon szinte mindenki nekem szurkolt, vagy ilyen volt a 2020-as kékesi hegyi befutó a Tour de Hongrie-n. Több ezer emberre számítok az utak mentén.

Az elmúlt hónapokban hányszor ment végig a három magyarországi szakaszon?
Egyiket sem tekertem le egyben, mert annak nem sok értelme lett volna. Az első szakaszt ismerem a legjobban, mert sokat tekerek arra, hiszen csömöriként ezen a környéken élek. Az utóbbi időben a visegrádi dombot járom, azt jártam még amikor rossz volt az útminőség, és azóta voltam még kétszer-háromszor, de majd a cspattal is elmegyek oda a hét elején.

Valter Attila tavaly csodát tett azzal, hogy három szakaszt a rózsaszínű trikóban tekerhette le Forrás: MTI/EPA-ANSA/Luca Zennaro

Természetesen Budapestet sem kell bemutatni, az időfutam, ami itt lesz olyan, aminek az útvonalát tömegközlekedéssel is bárki bejárhatja. De tavaly voltam a zalakarosi amatőr versenyen díjátadó, annak a versenynek az egyik részét is érinti majd a harmadik szakasz.

Ön lesz az FDJ első számú embere?
Pont nemrég kedden beszéltem át a csapatvezetőmmel, hogy mi is legyen a taktika.

Nem én leszek az első számú, hanem a francia Arnaud Démare, aki korábban már öt szakaszt is megnyert a Girón, és 2020-ban ő lett a legjobb sprinter.

Ő érkezik majd a 4-5 fős a sprintervonatával és a segítőgárdájával, de nekem nem kell segítenem neki, én a saját versenyemet futhatom.

A tavalyi évhez hasonlóan ugyanúgy próbálkozunk az összetettel is, de nem görcsösen, mert egyedül leszek hegyi menő. Ez egy csapatsport, és nekem a Démare-ra épülő taktika miatt egyedül kell majd megoldanom egy olyan feladatot, amire más csapatban hét-nyolc ember lesz majd.

Mit gondol, mire lehet elég "élete formája" a Girón, amiben sokak szerint a tavasz második felére került?
Szerintem is nagyon jól sikerült a tavasz. Az első két versenyem Valencia és Algarve környékén csapatszinten lett jó, de aztán éreztem, hogy folyamatosan erősödöm és a felkészülés megteszi hatását, de ezt egy ilyen erős mezőnyben nagyon nehéz eredményre váltani. Nem is mindig sikerülhet.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Attila Valter (@valterattila) által megosztott bejegyzés

Volt egy nagyon gyönyörű negyedik helyem egy egynapos versenyről, a Strade Bianchéról, egy második helyem Barcelonából a katalán körversenyről. Valamint legutóbb az alpesi körön is volt egy dobogóm, és végül összetettben is az ötödik lettem.

Örülök, hogy még a tavalyinál is sokkal jobb tavaszt sikerült futnom, mert így nincsen teljesítménykényszer rajtam a hazai Girón. Ha esetleg nem fog olyan jól alakulni a Giro, az nem azért lesz, mert nem tettem meg mindent vagy nem vagyok elég erős, hanem más egyéb, előre nem látható okokból.

Mivel a csapatom másik fele szinte egy másik versenyt fog futni, mint én, ezért inkább reálisabb lesz egy-egy szakaszt kijelölni és szökni, de azért nem századiknak bejönni összetettben. Dobogóra és Top 10-be nem várom magam, mert csapat nélkül az nem reális, inkább a legjobb 20-30 közé érhetek oda, és ha mellé szerzek pár jobb eredményt, annak sokkal jobban tudok örülni.

Ha esetleg tudnék egy szakaszt nyerni, akkor utána egyáltalán nem is érdekelne, hogy összetettben hányadik vagyok.

A harmadik héten olyan nehéz szakaszok jönnek, ahol már az elején elköszönök a többiektől, így megcsinálni egy egész napot nagyon nehéz lesz, teljesen magamra leszek hagyatkozva. Ha nagyon jól fogok állni, akkor persze erőlködni fognak, hogy ott legyenek velem a lehető legtovább – minden zselé és kulacs jól fog jönni nekem a legkeményebb emelkedőkön tőlük.

Valter Attila már nagyon várja a 2022-es Giro d'Italiát Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Mindig is ennyire nagyban gondolkodott, vagy menet közben fogalmazza meg az egyre nagyobb célokat?
Nagyon fokozatosan tűztem ki a célokat. Elég arra gondolni, hogy én hegyikerékpározással kezdtem, nem is gondoltam arra, hogy én országútizni fogok, de aztán ahogyan átváltottam, szépen lassan növekedni kezdtek az álmok.

De nem gondoltam egyből ekkorára, nehéz volt elhinni úgy, hogy az utolsó magyar, Bodrogi László több mint tíz éve volt a szakág csúcsán.

Barátaimmal és versenytársaimmal, Dina Mártonnal és Fetter Erikkel pont beszéltük, hogy akkor még nehéz volt elképzelni, hogy elkerülhetünk esetleg egy félprofi-kontinentális csapathoz, a World Tourra egyáltalán nem gondoltunk.

Aztán amikor beindultak a sikerek előbb a szlovák körversenyen és a Tour de Honrgrie-n, már láttam, hogy vannak olyanok a mezőnyben, akik a legmagasabb szintről estek ki és én előttük zárok, így ezek után már nem tűntek elérhetetlennek.

Még többet kell edzeni, még jobban kell csinálni, nincsen csoda, ez a siker titka.

Milyenek a mindennapok az egyik legrégebbi profi csapatnál? Milyen dolgokban segítik a leginkább a felkészülését?
Ami egy kicsit furcsa lehet első hallásra, hogy én itthon élek és nem Franciaországban. Ma már ebben az online világban ez teljesen normális, idén egyszer voltam egy napot, előtte 2020 év végén jártam a csapat bázisán utoljára, a kettő között nem is voltam Franciaországban.

Országúti mezőnyversenyben a tokiói olimpián is részt vehetett Forrás: MTI/Kovács Tamás

Nem volt szükségem rá, mert nem jelöltek ki francia versenyekre, inkább Olaszországban és Spanyolországban versenyeztem. Nagyon szeretem, hogy magyar tudok maradni, hogy a párommal, aki Budapesten dolgozik itthon tudunk élni.

A mai profi világban így is mindent tudnak monitorozni, mérni az edzéstől, az alváson át az étkezésig. Az FDJ-nél nagyon rugalmasak ilyen szempontból, nem tesznek a bringásaikra túl nagy stresszt, mindenben igyekeznek segíteni, ami szükséges.

Hány napot van távol egy évben? Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a magánélettel?
Évi 70-80 versenynap és az edzőtáborok, verseny előtti és utáni részek összesen évi 150-200 napra jönnek ki. Ha ezt úgy kéne, hogy közöttük Franciaországra egy csapatszállásra érkezem, akkor nem sok magánéletem maradna, az egész életem a versenyzésről szólna.

Nem csak magamon, de a többieken is azt látom, hogy a magánélet nekik is fontos, és még így is sok lemondással jár ez az egész. Ha az embernek nem lenne élete, nem tudná kiélvezni a sikert, nem tudna hazajönni örülni a családjával, akkor nem sok értelme lenne az egésznek.

Hegyi menőként az időfutam kerékpáron sem érzi magát zavarban Forrás: AFP/Josep Lago

Mit jelent az ön számára, hogy a munkájával megannyi embert inspirálhat akár csak az egészséges életmódra?
Ez egy nagyon pozitív dolog, viszont amikor elkezdtem, akkor itthon egy kerékpársportolónak nem ez volt az első gondolata. Nem számítottam arra, hogy egy ekkora nagy siker övezi majd ezt az egészet és ennyien fognak követni. Az elsődleges célom az volt, hogy bringázzak és sikeres legyek.

Az, hogy ez mit vált ki és mekkora hatása van Magyarországra, mennyire sok mindenben fejlődünk és mennyi embert látok nyeregbe pattanni, hogy mennyi gyermek kezd el sportolni, az egy nagyon pozitív dolog.

Most már én is tudatosan figyelek arra, hogy olyan interjúkat adjak, amiben ezt erősítem, hogy ez a Nagy Rajt igenis nem csak egy sportesemény, hanem sokkal több annál.

A hosszútávú hozadéka az kell, hogy legyen, hogy a Giro révén a külföldiek megismerjék Magyarországot, mert ez a verseny egy turisztikai látványosság is, illetve annak is kiemelt jelentőséggel kellene bírnia, hogy a magyar emberek elfogadják a kerékpárral közlekedőket és megismerjék a bringasportot.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Attila Valter (@valterattila) által megosztott bejegyzés

Ha jól láttam a közösségi médiában is igyekszik a rajongóival kapcsolatban maradni.
Igen, még a mai napig igyekszem mindenkinek válaszolni, bár ez a növekvő népszerűséggel egyre tarthatatlanabb, néha annyian írnak. Például a tavalyi Giro közben annyira sokan gratuláltak, hogy ott nem tudtam ezt megköszönni mindenkinek, de ha valaki háromszor-négyszer ír, hogy gratulál vagy követ, akkor általában igyekszem legalább egy „köszönöm"-öt visszaírni.

Erre néha könnyen találok módot, akár csak egy repülőtéren a felszállás előtt, vagy amikor semmi dolgom nincs otthon. Igyekszem kommunikálni a rajongóimmal, minden kommentet és üzenetet elolvasni, mert ez egy jó dolog tud lenni.

Rózsaszínű trikó egy héten át, vagy szakaszgyőzelem hazai pályán?
Idén a szakaszgyőzelem hazai pályán.