A gyilkos ihlette rettenet, és a verseny, aminek nincs célvonala

A futás a világ legegyszerűbb sportja. Felhúzni egy pár cipőt és gyerünk! Na, igen, ebben a formában valóban egyszerű, de van, akinek 5-10 kilométer is kihívás, más évekig küzd, edz és dolgozik, hogy le tudjon futni egy maratont, megint másnak, pedig a 42 195 méteres táv egy kiadósabb napi edzést jelent. Utóbbiak jó eséllyel az ultrafutók, akik a hétköznapi ember számára elképzelhetetlen távokat teljesítenek. Azonban miután már ők is elég sokan vannak, egyre inkább terjednek azok a versenyek, ahol a fizikai teljesítőképesség és a mentális állóképesség legvégső határait feszegető kihívások elé állítják a sportolókat. Ezekből szedtük össze a legkegyetlenebb versenyeket, nem kevés magyar érintettséggel.

Középiskolásként még egész tisztességgel bírtam lefutni néhány kilométer "sprinttávokat", az idő múlásával azonban ez a nem éppen acélos képességem is elhalványodott, és nem erőltettem, hogy legalább szinten tartsam. Ezért is lepődtem meg, amikor nagyjából 20 évvel ezelőtt először olvastam-hallottam az ultrafutásról. Arról, hogy vannak emberek, akiknek egy versenytáv 50 kilométernél kezdődik, a 100 kilométer pedig olyan táv, amiből országos bajnokságot rendeznek nagyjából tucatnyi résztvevővel. Hétköznapi emberek, orvosok, tanárok, mérnökök, kutatók, akik szeretnek munka előtt és/vagy után futni egy "kicsit". Az első sokk után jöttek az újabb meglepetések a 12, 24 vagy éppen 48 órás versenyekkel, szabadtéren, sportcsarnokban - egy 300 méteres körpályán futni 24 órán át kegyetlen tud lenni -, futópadon. De, ha még ez sem elég, akkor mindig van tovább, mindig lehet találni egy olyan helyszínt, kifundálni egy olyan lebonyolítást, ami már-már lehetetlenné teszi az adott táv teljesítését. Előbb vagy utóbb persze mindig akad valaki, akit a leggyilkolsabb kreálmány sem győz le. Ezekből a kegyetlen versenyekből válogattuk össze a legdurvábbakat.

Lapozzon, és már indulunk is!