A magyar lány egy halott sportágat mentett meg

Major Veronika sportpisztolyban elért szenzációs harmadik helyezése sokkal több egy bronzéremnél. Elmondjuk, miért.

Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékokról, Párizsból.

A sportlövészet a magyar olimpiai sportágak mostohagyereke. Az olimpiákon - általában - mindig messze van mindentől a lőtér (Párizsban ez a távolság 300 km volt), meg aztán a magyar sportsajtó képviselői amúgy sem szívesen zarándokolnak el a lőtérre. 

Az olimpiák közötti négy évben pedig szinte szó sem esik arról, mi történik ebben a sportágban. A sportsajtó letudja a kötelező kűröket, s közli az eredményeket.

A sportlövészetet a média egy része és általuk a közvélemény az eleve lúzerek társaságába sorolta. Ők azok a sportolók, akik csak az olimpiák közötti négy évben képesek a jó eredményre. A "mindenféle Világkupákon" elért győzelmek nem számítanak, az Eb-n és vb-n elért sikerek az olimpián zárójelbe kerülnek. Mindez azért, mert 2004 óta a sportlövészet egyetlen érmet sem szerzett a nyári olimpiákon. (Érdekes, hogy az ökölvívás 2000 óta nem, de őket valahogy nem ütik-vágják az emberek.) 

Bizony, nagyon régen volt már, hogy az Athén melletti skeetpályán Igaly Diana felejthetetlen versenyzéssel nyert olimpiai bajnokságot.

Igaly Diana amúgy is különleges sportoló volt: határtalan kedvessége és lenyűgöző személyisége azt is magával ragadta, akit amúgy nem érdekelt ez a sportág. Ezért is felfoghatatlanul bántó, hogy Igaly a koronavírus áldozata lett.

A felejthetetlen emlékű Igaly Diana Athénban
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

2008, 2012, 2016, 2021. 

Négy nyári olimpia ment el úgy, hogy a magyar sportlövők érmet szereztek volna. Akadtak persze gyönyörű helyezések, ilyen volt Csonka Zsófia londoni szereplése vagy éppen Péni István tokiói ötödik helyezése. 

A nagy áttörés, az éremszerzés azonban elmaradt. 

Miközben minden egyes olimpiára nagy reményekkel utazott ki az éppen aktuális összetételű magyar sportlövő csapat, a sportág körül odahaza történtek sem segítettek abban, hogy a nagyközönség megszeresse a sportlövőket. Ez akkor csúcsosodott ki, amikor kirobbant a Sidi Péter-Péni István botrány, 

az egyetemes magyar sport egyik legfelfoghatatlanabb története,

amit a mai napig nem tudtak lezárni. Csak röviden: 2021-ben még a tokiói olimpia előtt az egyik, Indiában zajló Világkupa-versenyen Sidi Péter bement legnagyobb magyar vetélytársának, Péni Istvánnak a hotelszobájába és Péni italába kevert valamit, azzal a céllal, hogy Péni megbukjon a doppingvizsgálaton. Sidi tettét a szállodai kamerák rögzítették - mármint azt, hogy bemegy Péni szobájába. Arról viszont nincsenek felvételek, mi történt bent a szobában.

Péni Istvánnak most sem sikerült az éremszerzés
Fotó: AFP 

Nagyon érdekes volt megnézni a sportrajongók reakcióját. Míg Tokióban az elmaradt Péni-érem után egyértelműen a sajnálkozás volt az éppen aktuális médiazaj középpontjában, 

addig Párizsban már ez is átfordult.

Azok után, hogy Péni István (és a másik magyar puskás, Pekler Zalán) érem nélkül maradt, a kommentelők már gúnyosan azt jegyezték meg, hogy ennek is biztosan Sidi Péter az oka. Felfoghatatlan.

Gondoljuk végig a magyar sportlövők leliállapotát. Mközben a magyarországi sporttámogatási rendszer egyértelműen eredménycentrikus (az egyéni olimpiai sportágakban éremcentrikus), addig a sportlövészet immáron 20 éve adós maradt az olimpiai éremmel. 

Ez minden olimpia után azzal fenyegetett, hogy a sportlövészetnek egyre kevesebb támogatás jut. 

Márpedig, ha nincs állami segítség, akkor ez a sportág könnyen az ebek harmincadjára juthat - még akkor is, ha a sportági elnök, Nagy György minden évben rendkívül bőkezű módon támogatja a Magyar Sportlövő Szövetséget - saját vagyonából. Ezt csak azért fontos hangsúlyozni, mert a sportlövők mindenkori sikertelensége minden olimpia után maga után vonta a közvélemény dorgálását, amely 

abban teljesedett ki, hogy a "mi", azaz az adófieztők pénzéből támogatott sportlövők már megint semmit nem csináltak az olimpián.

Fordítsuk most ezt át a sportolóra. Ott van egy sportlövő, aki tudja, hogy 20 éve nincs érem a sportágban. Ez a sportlövő azt is tudja, hogy egy esetleges olimpiai bajnoki arannyal a bőkezű állami juttatás és a későbbi olimpiai életjáradék miatt egycsapásra minden gondja megoldódna. De azt is tudja, hogyha leszerepel, akkor mindez ugrik. Természetesen ez az okfejtés az összes magyar sportolóra igaz, csak az nem mindegy, hogy az adott sportág 20 éve egy árva bronzérmet sem tudott összekaparni az olimpiákon. Ez olyan súlyos teher, ami mindig is ott járhat egy sportlövő fejében, még akkor is, ha igyekszik ezt valahogy kizárni. Csak ugye nehéz a kizárás, ha két olimpia között folyamatosan azt mondogatják, hogy egy olimpiai (arany)érem mindent megoldana az életében. Nincs az a sportpszichológus, aki ezt érdemben tudná kezelni.

Major Veronika és a bronzérem, amire egy egész sportág várt
Fotó: Czeglédi Zsolt -MTI

Ráadásul a sportlövészet mára igazi világsportággá fejlődött. Ez már nem a németek, a franciák vagy az amerikaiak belügye. Csak érdemes ránézni a sportlövészet párizsi éremtáblájára és látni, micsoda fejlődésen ment át ez a sportág az egész világon. Ebben a versenyben a magyarok helytállása egyre nehezebb, miközben az elvárások továbbra is az egekben vannak.

Párizsban augusztus 3-ig úgy tűnt, hogy a magyar sportlövők érem nélkül maradnak. A két férfi puskásnak esélye sem volt a döntős szereplésre, ugyanígy járt a női puskások között Mészáros Eszter. A két pisztolyos sportolónő közül Fábián Sára karcolgatta a döntőt sportpisztolyban, míg 

Major Veronika légpisztolyban és sportpisztolyban is döntőt lőhetett.

Major 10 méteren a legjobb eredménnyel került a nyolcas döntőbe. Balszerencse, hogy a finálét másnap rendezték, ha ugyanaznap van a döntő, talán nem elsőként száll ki onnan. Ráadásul Párizsban a sportsajtó berkein belül is az a vélekedés látott napvilágot, hogy Major Veronika a selejtezők királynője, de a döntőt már nem bírja el. Így amikor a sportpisztoly számában ismét elsőként jutott be a fináléba, sokan csak legyintettek: úgysem sikerül neki. Hiszen egyszer már nem sikerült, miért lenne ez másképpen? Csak reménykedni lehetett abban, hogy ezek a vélemények nem jutnak el Majorhoz.

Major Veronika ünnepli bronzérmét az olimpián
Fotó: AFP 

Ha eljutottak, ha nem, a magyar sportoló óriási versenyzéssel lett bronzérmes. Iszonyatos terheket rázott le magáról, karvastagságú láncokat tépett le. 

Utána persze sírt, s könnyezett mindenki, akihez ez a sportág és Major Veronika közel áll. 

Elképesztően örült a messze kirándult mini újságírócsapat is, mert tudtuk, éreztük: ez az érem több, mint egy szimpla bronz. Ez a harmadik helyezés arra volt bizonyosság, hogy a magyar sportlövők nem veleszületett lúzerek és nem olyan emberek, akik eleve megrettennek egy olimpiai döntőtől. Ez a bronzérem zárójelbe teszi a múlt összes keserűségét - mégha eltüntetni nem is tudja. Nem ez a bronzérem okozza majd a legnagyobb párizsi zajt, de, azoknak, akik a helyszínen látták, emlékezetes marad.

Örökre.