Az eltűnt nézők nyomában

Két, csupán egyetlen betűben eltérő név szimbolizálja a 17. labdarúgó-világbajnokságot övező anomáliák együttesét. A korábban már unásig kritizált csapnivaló - vagy inkább tendenciózus - bíráskodás egy Buddha-arcú ecuadori sípos ember, bizonyos Byron Moreno áldatlan működésében csúcsosodott ki (Dél-Korea-Olaszország), a jegyértékesítési botrány pedig a FIFA által az árusítással kizárólagos joggal megbízott Byrom nevű utazási iroda dilletáns gyakorlata következtében robbant ki. A jegymizéria ismertetésével el is érkeztünk a World Cup ez idáig csak futólag érintett dimenziójához: a gazdasági kérdésekhez és a világbajnokság során keletkezett várható pénzügyi nyereségéhez - vagy ami jóval valószínűbb: a veszteséghez.

A körítéssel nem volt gond: a vb-re a szöulihoz hasonló, cso- dálatos stadionok épültek
Fotó: EPA

Ami tény: a Koreai Köztársaság 2,7 milliárd dolláros (694 milliárd forint) költséggel 10 vadonatúj stadiont épített a vébére, míg a Japánban emelt hat új létesítmény - valamint a meglévők felújításának - ára elérte a 4,6 millió dollárt (1182 milliárd forint). Korea - jellemző módon - még arra is 800 000 dollárt (205 millió forint) költött, hogy mind a 15 látogató ország válogatottját külön szurkolóhad buzdítsa a mérkőzéseken.

Szóval, a két ázsiai ország - egy nagy és egy kis "tigris" - beleadott apait-anyait, s nem csupán azért, hogy bebizonyítsa: a sportág Ázsiában is ugyanolyan népszerűségnek örvend, mint, mondjuk Európában vagy Dél-Amerikában. Ennél sokkal fontosabb szempont volt a történelem: az 1964-es tokiói, illetve az 1988-as szöuli nyári olimpia volt az a katalizátor, amely beindította a japán, majd negyedszázaddal később a koreai gazdasági csodát. Most, 2002-ben - öt évvel az 1997-es ázsiai pénzügyi krach után - egy sikeres vébérendezés helyreállítja a világ valaha legdinamikusabban fejlődő régiójának megtépázott presztízsét.

A bődületes mértékű beruházásokat - meglehet, szándékoltan eltúlzott - optimista prognózisokkal próbálták indokolni a kormányok. A legnagyobb japán gazdaságkutató cég, a Dentsu 25 milliárd dolláros "pénzesőt" prognosztizált az országnak a vébé kapcsán, míg a Koreai Fejlesztési Intézet (KDI) azt jósolta, hogy a világbajnokság kapcsán 350 000 új munkahely keletkezik az országban, és az egy hónapos mérkőzéssorozat 4,7 milliárd dollárt pumpál a nem éppen viharos sebességgel bővülő dél-koreai gazdaságba.

A május 31-i, szöuli nyitómérkőzés (Franciaország-Szenegál 0-1) látványa aztán sokkolta a szervező bizottságot. A tévéközvetítés jóvoltából az egész világ láthatta, hogy hatalmas üres foltok éktelenkedtek a stadion nézőterén, miközben hivatalos minden jegyet eladtak a rendezők.

Egy pillanat alatt odalett a "futballszerető távol-keleti közönség" imidzse, széjjelpukkadt a píár-szappanbuborék. Junichiro Koizumi japán miniszterelnök azonnal vizsgálatot rendelt el az eltűnt jegyek - és nézők - ügyében. A szervező bizottság koreai "felének" elnöke, Chung Mong Jun, a köztársasági elnöki álmokat dédelgető nagyiparos, a Hyundai első embere, parlamenti képviselő pedig megbízható tanúk elmondása szerint tajtékzott a dühtől. Hogyisne tajtékzott volna, amikor politikusi aspirációit veszélyeztették az üres széksorok?