A portugál ifjúsági válogatott 1989-ben és 1991-ben is világbajnokságot nyert, soraiban olyan labdarúgókkal, mint Fernando Couto, Abel Xavier, Ruí Costa, Paulo Sousa, Luis Figo, Joao Pinto - a luzitánok ezt a korosztályt nevezték el aranygenerációnak, és éveken keresztül várták, hogy a focisták a felnőttek között is kirukkoljanak egy igazán nagy eredménnyel. Amikor a 2000-es Európa-bajnokságon a legjobb négy közé jutott a gárda, akkor a portugálok biztosak voltak benne: a 2002-es világbajnokságon eljön az ő idejük. A World Cupon azonban a portugál együttes még a csoportjából sem jutott tovább, és azóta teljesen a káosz a szövetségen belül.
A világbajnoki fiaskó után a szövetségi kapitány, Antonio Oliveira annak rendje s módja szerint lemondott posztjáról, és itt kezdődött a probléma: a helyére ugyanis senkit sem akartak kinevezni, mondván, októberben úgyis új elnököt választanak a szövetség élére. Ám mivel a köztes időszakban a portugál válogatott számára három barátságos mérkőzés is le volt kötve, így valakit csak le kellett ültetni a kispadra, és ez Agostinho Oliveira lett, aki legutóbbi az utánpótlás-válogatott mellett dolgozott. Azt azonban már kinevezésekor kijelentették, hogy ő csak ideiglenes megoldás, és csak novemberig irányítja a válogatottat. Így is történt: Anglia, Tunézia és Svédország ellen Oliveira ült a kispadon (mérlege két döntetlen és egy győzelem volt), majd a háromkoronások elleni találkozó után az előzetesen megbeszéltek szerint távozott a nemzeti tizenegy éléről.
Október elején megtörtént az elnökválasztás a portugál szövetségben, és semmi változás nem történt: az ország labdarúgásának vezetője Gilberto Madaíl maradt, minden adott volt tehát ahhoz, hogy végre kinevezzék a végleges szövetségi kapitányt. Madaílnak természetesen megvolt a kiszemeltje Manuel José személyében, aki legutoljára az egyiptomi Al Ahlit irányította, korábban pedig a Boavista és a Benfica mestere volt. Madaíl tervei szerint Manuel José segítője Vítor Oliveira és António Sousa, a Gil Vicente és az SC Beira Mair mesterei lettek volna, míg a válogatott körüli menedzserei teendőket Paolo Sousára szerette volna bízni, aki a nyáron akasztotta szögre futballcipőjét. José Manuel azonban köszönte szépen, de nem kért a szövetségi kapitányi posztból, és Madaíl így szorult helyzetbe került. November 20-án ugyanis a portugálok újabb barátságos mérkőzést játszanak, mégpedig Skócia ellen. Nem volt mit tenni, Agostinho Oliveirát visszahívták a csapathoz, és így a két hét múlva lejátszandó találkozón is ő ül majd a kispadon.
Kinevezése azonban továbbra is csak ideiglenes, Madaíl a legújabb tervek szerint egy külföldi szakembert szeretne megnyerni a csapat élére. A hírek szerint a posztra a világbajnok brazil válogatott szakvezetője, Luiz Felipe Scolari a legesélyesebb: ő a vébét követően mondott le a selecao éléről, és bár az ősszel jelentkezett a mexikói szövetségi kapitányi posztra, azonban nem őt nevezték ki. A portugál nemzeti tizenegyet története során eddig csak egyszer vezette külföldi szakvezető, az 1966-os világbajnokságon a brazil Otto Glória a bronzéremre vezette Eusébióékat. A luzitánok most abban bíznak, hogy ezt az eredményt minimum megismételhetik két év múlva, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon.