- Egyetért azzal, hogy a rájátszás utolsó körében csapnivalóan futballozott a csapata?
- Sajnos, az utolsó öt fordulóban valóban nagyon visszaestünk. Erre talán mentség lehet, hogy hét hónap alatt közel ötven mérkőzést játszottak a válogatott futballistáink, s valahol itt hibáztam én is.
- Éspedig?
- Azt hiszem, egy-egy mérkőzésen ki kellett volna hagyni, pontosabban pihentetni néhány kulcsemberünket, mivel annyi mérkőzést játszottak, hogy egyszerűen nem tudtak rendesen edzeni. A fellépések előtti tréningek ugyanis nem azok, amelyeken a kondíciót meg lehet szerezni. Mégsem pihentettem a meghatározó játékosainkat, mert nagyon kellettek a pontok, azaz nem tudtunk megnyugtató előnyre szert tenni.
- Olyannyira nem, hogy a végén kudarcnak is bizonyult az ezüstérem.
- Rendkívül ki volt centizve a vége. Fájdalom, a számunkra nagyon fontos, Debrecen elleni mérkőzésen, gyengén teljesítettünk. Valóban, ahogy a tavalyi ezüstérem bravúrként volt elkönyvelve, a mostani kudarcnak, szégyenkezésre azonban nincs okunk. A harmadik félévemet fejeztem ugyani be az Üllői úton, amelyből az első kettőben folyamatosan fejlődött a csapat, most tavasszal viszont semmit sem léptünk előre. Érdekes, a játékosok ősszel még a négyfrontos - bajnokság, válogatott, UEFA-kupa, Magyar Kupa - terhelést is bírták, csupán utóbbiban nem koncentráltak tökéletesen, szerencsére így is megnyertük a trófeát. Természetesen fájlalom, hogy nem lettünk bajnokok, mégis azt kívánom a Ferencvárosnak, soha rosszabb eredményt ne érjen el, mint ami idén összejött.
- Ez úgy hangzott, mintha a távozáson törné a fejét.
- Szó nincs erről, magamnak is ezt kívánom, csupán eszembe jutott, hogy most rengeteg Fradi-drukker elkeseredett.
- A botrányt miként élte át?
- Talán megérti, ha nem akarok erről beszélni, annyit mondhatok, anyagilag és erkölcsileg is nagyon sokat veszítettünk. Tisztességes küzdelemben maradtunk alul, pedig a saját kezünkben volt a döntés.
- Szavaiból azt veszem ki, noha korábban nem dolgozott a klubnál, abszolút azonosult a Ferencvárossal.
- Bizony ez így van. A hét végi botrány ellenére is kijelenthetem, a csapatnak sokat segített a Fradi-tábor, amely mindenhová elkísért bennünket. Jómagam pedig soha nem voltam olyan népszerű, mint a Ferencváros edzőjeként. Tudom, a bajnoki cím megszerzésével ez csak fokozódott volna, de ez igaz a játékosokra is.
- Kívülről úgy tűnt, mintha kevés labdabiztos, jól passzoló játékos akadna a csapatban, ezért a nemzetközi kupában sem számíthatnak sok jóra.
- Egyet kell értenem, és ez a problémánk akkor jött ki igazán, amikor a jól passzoló játékosaink, például Lipcsei Péter, is elfáradtak, és nem volt aki mozgassa a többieket. Az erősítési tárgyalásainknál erre is igencsak oda kell figyelnünk.
Bánki József