Egyeduralomra tör a Lyon

Az elmúlt szezon végén olyan esemény történt a francia ligában, amelyre 1993 óta nem volt példa: a bajnokcsapat megvédte címét, ráadásul az első négy helyen csupa "nagycsapat" végzett: az Olympique Lyon mögött az AS Monaco lett a második, majd az Olympique Marseille következett, és a negyedik helyen a Girondins Bordeaux végzett. Úgy tűnik tehát, hogy a kilencvenes évek végének trendje, amely szerint a gall pontvadászat volt az egyik legkiegyensúlyozottabb a topligák közül, és egy-egy kiscsapat mindig meglepetést okozott, már a múlté.

A legnagyobb bajnoki esélyesnek természetesen az immár kétszeres címvédő Olympique Lyon számít, a klub szeretne olyan egyeduralmat kialakítani, mint amilyen a másik Olympique-é, a Marseille-é volt a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején.
A gárdának erre meg is van minden esélye, mert, akárcsak az elmúlt esztendőben, csak minimálisan változott a kerete, és inkább erősödött, mint gyengült. Az egyedüli komoly vérveszteséget a veterán gólvágó, Sonny Anderson távozása jelenti, aki az előző szezonban még úgy is jó volt 12 gólra, hogy mindössze 24 bajnokin szerepelt sérülése miatt. A klub egyelőre senkit sem szerződtetett közvetlenül a brazil pótlására, bár kiszemeltekben nem volt hiány (a hírek szerint az OL érdeklődött Fernando Morientes, John Carew és Henri Camara iránt is), de kicsi a valószínűsége, hogy Paul le Guen edző csak a Sidney Govou-Pegguy Luyindula csatárkettőssel vágna neki a bajnokságnak, illetve a Bajnokok Ligájának.

A csatársorba tehát minden bizonnyal még érkezik valaki, de a többi poszton nem lehet gondjuk a lyoniaknak, hiszen meghatározó játékos nem távozott, érkezett viszont a védelembe és a középpályára is egy jelentős erősítést ígérő futballista. A jobbhátvéd posztjára azt az Anthony Reveillere-t sikerült leigazolni, aki a legutóbbi fél szezont Valenciában töltötte, de csak kölcsönben, így a Stade Rennes-nek kellett fizetni érte, a középpálya támadórészlegébe pedig a ghánai Mickael Essient vették meg a lyoniak, aki iránt nemcsak Franciaországból, de külföldről (elsősorban Angliából) is hatalmas volt az érdeklődés.

A legfőbb kérdés persze az, hogy a Lyon a hazai bajnokságot vagy a Bajnokok Ligáját tekinti majd prioritásnak - valószínűleg az utóbbit, de ha onnan idő előtt kiesik a gárda, akkor az elmúlt bajnoksághoz hasonlóan egy hosszú hajrával az aranyérem is elérhető lehet a klub számára.

Az Olympique Lyon legnagyobb vetélytársának azonban annak ellenére sem a második helyezett AS Monaco ígérkezik, hogy a nagyhercegség csapata a vártnál kevésbé gyengült meg. Didier Deschamps együttesét eleinte még az a veszély is fenyegette, hogy pénzügyi problémái miatt a másodosztályba száműzik, de ez végül csak fenyegetés maradt, és a játékoskeret nagy részét is sikerült együtt tartani - legalábbis egyelőre.

A mexikói középhátvéd, Rafael Márquez (aki a bajnokság második felében többnyire védekező középpályásként szerepelt) eladása az FC Barcelonának érzékeny veszteség ugyan, de az ezüstérem többi fő letéteményese, a két szélső középpályás, Ludovic Giuly és Jérome Rothen, valamint a gólkirály Shabani Nonda maradt Monte-Carlóban. Deschamps-nak így tehát csak Márquez pótlását kell megoldania, mégpedig a meglévő keretből, hiszen új futballista egyetlenegy sem érkezett a Louis II stadionba. Figyelembe véve azonban, hogy mint fent említettük, Márquez tavasszal már inkább középpályást játszott, és a posztjára a görög Vaszilisz Zikosz jó megoldásnak tűnik, könnyen lehet, hogy ez nem is lesz olyan nehéz, és az AS Monaco ismét versenybe szállhat az aranyért.

Ugyanez bizton elmondható az Olympique Marseille-ről is, amely az előző idényben elsősorban a meglévő keretből való csapatépítést választotta, most viszont az átigazolási piacon is akcióba lendült. A nagy különbség azonban a mostani és a kilencvenes évek végén működő OM között az, hogy míg korábban a klub ész nélkül lecsapott majd minden sztárfocistára, addig most igyekeznek posztra igazolni.

A marseille-iek legfőbb problémája az előző szezonban a gólszerzés volt, a csapat 38 mérkőzésen mindössze 41 gólt ért el - ennek megfelelően két, gólerősnek ígérkező csatár is érkezett a Vélodrome stadionba. Az elefántcsontparti Didier Drogba, illetve az egyiptomi Mido leigazolása azért is számít nagy fegyverténynek, mert mindkét játékos iránt rendkívüli volt az érdeklődés Európában. A Marseille harmadik új szerzeménye, a cseh Stepan Vachousek szerződtetése pedig azt jelzi, hogy az OM-nél a jövővel is foglalkoznak.

Franck Leboeuf távozásával ugyanis mindenképpen szükséges volt egy középhátvéd leigazolása, arról nem is beszélve, hogy a belga Daniel van Buytent sem fogják tudni sokáig megtartani, ha továbbra is ilyen teljesítményt nyújt. Mindez, együtt azzal, hogy a csapat mestere, Alain Perrin az egyik legjobb francia klubedzőnek számít, mindenképpen arra predesztinálja a Marseille-t, hogy az aranyérmet vegye célba.

Ahogyan az már lenni szokott, a negyedik bajnokesélyes az előző idénybeli szereplésétől függetlenül a Paris Saint-Germain. A párizsiak immár időtlen idők (pontosabban 1994) óta azzal a céllal vágnak neki valamennyi pontvadászatnak, hogy most végre megnyerik, de ez az elmúlt kilenc évben egyszer sem sikerült, pedig a vezetőség irdatlan összegeket költött sztárjátékosokra és sztáredzőkre.

A legutóbbi pontvadászatban elért 11. pozíció a mélypontot jelentette, és teljes megújulás követte: a klub élére új elnök, a kispadra eddig új edző került, és a legnagyobb sztárt is lecserélték. A közönségkedvenc, ám gyakran fegyelmezetlen és öncélú brazil Ronaldinhót jó pénzért eladták az FC Barcelonának, és helyette megvettek (jóval kisebb összegért) egy olyan focistát, aki már bizonyított a francia pontvadászatban.

A Girondins Bordeaux-tól érkezett portugál Pedro Miguel Pauleta minimum szezononkénti húsz gólra van hitelesítve, nagy kérdés, hogy Ronaldinho távollétében ki fogja őt ellátni az ehhez szükséges passzokkal. Arról nem is beszélve, hogy a védelem két oszlopa, az argentin Mauricio Pochettino és a spanyol Cristóbal is távozott, míg az érkezők névsorát Pauletán kívül csupa kölcsönből visszaérkezett labdarúgó alkotja, akik közül sokan nem jelentenek túl nagy erősítést. A szurkolók a portugál gólgépen kívül csak az új szakvezetőben, a bosnyák Vahid Halilhodzsicsban bízhatnak, aki ennél gyengébb játékoskerettel is dobogón tudott végezni a Lille OSC-vel két évvel ezelőtt.