Ötvenéves a 6-3

November 25-én, kedden lesz ötven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6-3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Visszatekintés az évszázad mérkőzésére, a magyar sport egyik legendás csúcsteljesítményére korabeli tálalással, visszhangokkal, statisztikával, mindennel.

Buzánszky Jenő MTI

Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje szerint ötven esztendővel ezelőtt három ország volt a világ labdarúgásának élén: az angoloké, a braziloké és a magyaroké. Az évszázad mérkőzése után már csak egy maradt: Magyarország.

"Az a fél évszázaddal ezelőtt lejátszott mérkőzés tulajdonképpen két futballrendszer, az úgynevezett WM-et játszó angolok és a 4-2-4-es felállással szereplő magyar nagy csatája volt. Óriási presztízsmérkőzés volt, s ebből mi kerültünk ki győztesen. Őszintén szólva nem sokat tudtunk az angolokról, akkoriban sem televízión, sem videón nem lehetett elemezni a játékosokat, a csapatokat, hiszen ahogy az akkori mondás járta: 'a tudásunk Hegyeshalomig terjedt'. Fogalmunk sem volt arról, mit tudnak. Csak hallomásból ismertük a világhírű angol futballistákat, Merricket, Matthewst, Wrightot és a többieket. Így azután az öltözőfolyosón pillantottuk meg őket először, de láthatóan bennük is ott volt a drukk. Persze akkor még más világ volt, aki a 11-es számot viselte, arról pontosan lehetett tudni, hogy a balszélső, a 9-es meg a középcsatár és így tovább."

"Szerencsére hamar megnyugodtunk, Hidegkuti gyors találata volt a villámhárító, amely képletesen szólva levezette a feszültségünket. Most így, ötven év távlatából is elmondhatom, remek angol gárdát győztünk le akkor, hiszen különleges, azt is mondhatnám, egészen egyedi és látványos gólok kellettek a sikerhez. Nándi találata a 45. másodpercben, aztán a Czibor-Puskás akció, amelyet Öcsi egy hátrahúzós csel után lőtt be, vagy amelyet fekve passzírozott a hálóba. Az angolok is veszélyesek voltak: végeredményben hármat kaptunk tőlük. Nem is irigyeltem Lantos Miskát, aki Stanley Matthewst, a világ egyik legjobb, ördöngösen cselező csatárát őrizte. De végül fölényesen nyertünk, s ez a siker a világ tetejére röpítette a magyar válogatottat. Azt kívánom, hogy a mai magyar futballistáknak is sikerüljön valami emlékezetest összehozni, amire ötven s talán még száz év távlatából is emlékeznek hazánkban. Amire büszkék lehetnek."

"Csak egy jellemző rövid történet arról, mit ért a siker: öt éve Öcsivel, Gyulával, Nándival Kanadában jártunk, s egy milliomos meghívott bennünket ebédelni. Elmesélte, hogy ötvenháromban ő is ott volt a Wembleyben, s végigizgulta a nagy derbit - mint labdaszedő gyerek. Azt mondta: ma is büszke arra, hogy láthatta azt a 22 csodálatos futballistát 1953 novemberében."