Ötvenéves a 6-3

November 25-én, kedden lesz ötven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6-3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Visszatekintés az évszázad mérkőzésére, a magyar sport egyik legendás csúcsteljesítményére korabeli tálalással, visszhangokkal, statisztikával, mindennel.

Szepesi György MTI

Szepesi György, a Magyar Rádió riportere közvetítette Londonból az évszázad mérkőzését, amelyen Magyarország 6-3-ra legyőzte Angliát. "Pontosan ugyanúgy készültem erre a meccsre, mint az összes többi sporteseményre" - mesélte a magyar sportújságírók "nagy öregje". "Természetesen volt némi különbség, hiszen az ellenfél sem volt akárki. Ennek ellenére jómagam annyira biztos voltam a magyar sikerben, hogy már előre jeleztem a rádió vezetésének, s kértem, a meccs tudósítását este 20.10-kor ismételjék meg. Ami pedig a közvetlen 'felkészülést' illeti, nagyon sok segítséget kaptam a londoni magyaroktól, s kimehettem az angolok edzésére is."

Szepesi elmesélte, hogy milyen sokat jelentett ez a diadal a földkerekség összes magyarja számára: "Óriási ünnep volt. Utána, hazafelé jövet, amerre csak jártunk a csapattal, mindenütt előkerültek a piros-fehér-zöld zászlók."

A legendás riporter elmondta, hogy az angol közönség hallatlan sportszerűséggel viselte el a fiaskót: "Amikor Hidegkuti Nándi a kezdő sípszó után néhány másodperccel bebombázta a vezető gólunkat, hirtelen felszisszent a százezres nézősereg. Halálos csend támadt a Wembley-stadionban. Aztán 'élvezni' kezdték a meccset: igazi tapsvihart kaptak a zseniálisnál zseniálisabb megoldások, a látványos cselek, a pazar gólok. A találkozó után rendezett fogadáson az angol előkelőségek, politikusok, sportvezetők, magas méltóságok, a királyi család tagjai szinte megtiszteltetésnek tekintették, hogy kezet foghattak Puskás Öcsivel, Czibor Zolival és a többi magyar kiválósággal. Felejthetetlen volt ez is, nem csak a futballunk."

"Hogy mi volt a titka ennek a gárdának, az Aranycsapatnak? Nos annyi, hogy nem csupán tizenegyen voltak. A tartalékok, az edzők: csupa-csupa tehetséges sportember. Összefogtak, hogy sikert sikerre halmozzanak. Csak példaként: Sándor Csikar, a tartalék úgy futott a vizespalackkal a társaihoz a meccsen, mintha ezen múlna a győzelem. Kilencvenévnyi hazai veretlenség után először mi győztük le az angolokat. A 6-3 bevonult a futballtörténelembe, és ezt már soha senki sem veheti el tőlünk."