A kilencvenes évek második felében biztos középcsapatnak elkönyvelt Aston Villánál az előző szezon kisebbfajta katasztrófának számított, hiszen az együttes csupán a 16. pozíciót szerezte meg, és csak hetekkel a bajnokság vége előtt biztosította be élvonalbeli tagságát.
A birminghami szurkolók szokás szerint az elnököt, Doug Ellist vették elő, mondván, hogy a klub első embere nem költ elég pénzt új, minőségi futballistákra - ehhez képest a nyáron azt kellett tapasztalniuk, hogy még a korábbinál is kevesebb focistát igazolt az egyesület. Csupán két játékos érkezett Gavin McCann és Thomas Sörensen személyében, így a fanatikusok elsősorban az új szakvezetőben, David O'Learyben bíztak, aki kijelentette, hogy elsősorban azért fogadta el a birminghamiek felkérését, mert úgy érezte, hogy éppen egy ilyen nehéz feladatra van szüksége edzői pályáján.
Nos, eleinte úgy tűnt, hogy a szimpatikus ír tréner valóban alaposan belehúzott, mert az eredmények sehogyan sem jöttek, ráadásul éppen a legstabilabbnak tartott csapatrészben, a védelemben adódtak komoly problémák Ronny Johnsen állandó sérüléseivel, illetve a török Alpay Özalan viselkedésével: utóbbi focistával szerződést is bontottak, miután Angliában persona non grata lett a két válogatott Eb-selejtezőjén mutatott különszáma miatt. Tizenöt forduló után a Villa mindössze három nyert mérkőzést tudott felmutatni, és a 18. helyen állt, márpedig ez a pozíció a szezon végén kiesést jelent: nem csoda, hogy az együttes háza táján meglehetősen feszült volt a hangulat.
A mélypontot a Manchester United elleni 4-0-s vereség jelentette, ezt követően azonban a gárda teljesen váratlanul megindult felfelé a tabellán: következő öt mérkőzéséből négyet megnyert, majd egy kisebb hullámvölgy után újabb veretlenségi szériába kezdett, ami immár négy összecsapás óta tart. Mindez a táblázaton elfoglalt pozícióban is megmutatkozik, hiszen röpke két hónap alatt a Villa kiesőjelöltből masszív középcsapat lett, és a 26. játéknap után már a hetedik helyen feszített.
Márpedig ennél előrébb utoljára az 1999-2000-es pontvadászatban végzett az együttes, amikor a hatodik helyen zárta a Premiershipet. A szurkolók persze a javuló eredmények hatására rögtön arról kezdtek álmodozni a pubokban, hogy akár a nemzetközi porondra is kiléphetnek kedvenceik, de O'Leary sokkal reálisabban látja a helyzetet: "Ne csapjuk be önmagunkat, aki az UEFA-kupáról beszél, az álomvilágban él. Amikor a nyáron idejöttem, a cél a klub helyzetének stabilizálása volt, mindenki a túlélésről beszélt, nem Európáról. Ha a 16. helyről előre tudunk lépni mondjuk a 12. pozícióba, akkor már elégedett leszek" - nyilatkozta a szimpatikus mester.
Tény, hogy a 13. helyezett Middlesbrough FC és az Aston Villa között jelenleg csupán hat pont a különbség, vagyis egy-két rosszabb eredmény után a birminghamiek megint visszaeshetnek, de az utóbbi hetekben mutatott teljesítmény nem erre utal. De még ha be is következne a visszaesés, O'Leary akkor is teljesítette, amit vállalt. A szakvezető igyekezett csökkenteni a keret létszámát, és megszabadulni azoktól, akikre nincsen szükség: a harmadik számú kapus, a finn Peter Enckelmann a Blackburn Roversbe igazolt, Mark Kinsellát a másodosztályú West Bromwich Albionnak adták el, Musztafa Hadzsi pedig az RCD Espanyolba került.
A szakvezető ugyan szezon közben kiadott kétmillió eurót Nolberto Solanóért, akit a Newcastle Unitedtől vettek meg, de e mellett a saját nevelésű fiatalok is egyre több lehetőséget kapnak: Darius Vassell már korábban is meghatározó játékos volt, de most már J'Lloyd Samuel és Peter Whittingham is alapembernek számít (utóbbi a minap 2007-ig meg is hosszabbította szerződését). O'Leary bevetette már Liam Ridgewellt is, egyre többször léphet pályára Stefan Moore, sőt, öccse, Luke is bemutatkozott már az első csapatban. Utóbbi négy focista pár évvel ezelőtt együtt focizott abban az U19-es csapatban, amely 2002-ben megnyerte a korosztályos FA-kupát.
A drukkerek tehát szinte maximálisan elégedettek lehetnek csapatuk jelenlegi szereplésével, azonban mégis van egyvalami, ami bepiszkítja a makulátlan mérleget: a Villa ugyanis továbbra is képtelen nyerni városi riválisa, a Birmingham City ellen. Az előző szezonban egy csúfos 3-0-s és 2-0-s vereség született a derbiken, a jelenlegi pontvadászatban pedig kétszer is ikszeltek egymással a csapatok. Pedig a Villa Parkban úgy tűnt, hogy a hazaiak végre megszerezhetik első Premiership-győzelmüket a helyi rivális ellen, hiszen már 2-0-ra is vezettek, de a Birmingham City végül az utolsó percben egyenlíteni tudott.