A Deportivo az egyetlen klub Spanyolországban, amely az utóbbi öt szezon mindegyikében az első négy hely valamelyikén végzett; ez sem a Barcelonának, sem a Real Madridnak, sem a Valenciának nem sikerült. Javier Irureta gárdája (az 56 esztendős mester 1998 óta irányítja a galíciai gárdát, azaz immár hetedik idényét kezdi a kék-fehérek kispadján) tehát rendre ott van a tűz közelében, de révbe érnie, azaz bajnoki címet nyernie mindössze egyszer, 2000-ben sikerült.
Az első négy közé kerülni nemcsak a presztízs miatt fontos, hanem azért is, mert ezek a helyezések Bajnokok Ligája (selejtező)-indulást érnek, ami anyagi szempontból (is) létfontosságú a klub jelene és jövője szempontjából. Mivel a Depor zsinórban ötödször kvalifikálta magát a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe, azt gondolhatnánk, a klubnak bőven volt pénze erősítésekre. Lehet, hogy volt, de ha igen, az összeg jelentős része meg is maradt, hiszen új arcokat nemigen lehet felfedezni a galíciaiak keretében.
Hét játékos (Jacques Songo'o, Goran Djorovics, Nureddin Najbet, José Emilio Amavisca, Iván Pérez, Djalminha és Fernando) távozott a nyáron, de közülük csupán Najbet számított stabil csapattagnak az előző szezonban (a marokkói védő a Tottenham Hotspur kedvéért hagyta el a Riazort), így nem mondhatni, hogy jelentősen gyengült volna a csapat. Igaz, nem is erősödött, hiszen (a mai európai csúcsfutballban szinte példátlan módon) szinte senkit sem igazolt a klub, csupán néhány, kölcsönadott játékos tért vissza anyaegyesületébe, valamint sikerült megszerezni a másodosztályból kiesett Las Palmasból Rubént és Momót. Őket azonban azzal a lendülettel kölcsön is adták az Albacetének, azaz Iruretának gyakorlatilag ugyanazzal a kerettel kell dolgoznia, mint az előző idényben.
Ez szakértők szerint az első néhány fordulóban előnyt jelenthet a Depornak, hiszen nem kell az új fiúk beépítsével foglalkozni, igaz az eredmények eddig nem ezt igazolják, hiszen még nyeretlen a csapat. A bajnokságban eddig egy döntetlen (1-1 az Espanyol ellen) és egy meglepő vereség (1-3 az Osasuna ellen, hazai pályán) a mérleg, míg a BL-ben nem bírtak az Olimpiakosszal Irrureta fiai (0-0 a Riazorban).
Nagy kérdés azonban, hogy hosszabb távon kifizetődő-e a Deportivo átigazolási (vagy inkább átnemigazolási) stratégiája, hiszen idővel a Real Madrid, a Barcelona és a Valencia mesterei nyilván be fogják építeni az újonnan igazolt játékosokat, s velük minden bizonnyal erősödik majd a csapat, míg a Depor nem fog tudni élni ezzel a fegyverrel. Arról nem is beszélve, hogy a csapat kettős (sőt, ha a Király-kupát is számításba vesszük, hármas) terhelésnek lesz kitéve a szezon folyamán, amit nem biztos, hogy ilyen szűk kerettel bírni lehet.
Az előző bajnokságban nem kevesebb, mint 14 játékos szerepelt a bajnokik több mint felén, és ugyanők vállalták a főszerepet a dicsőséges, az elődöntőben végződő BL-menetelésből is. Az új szezonban is ők kell legyenek a legfontosabb láncszemek, de kérdéses, hogy az előző idényhez hasonlóan a kulcsemberek komolyabb sérülés nélkül tudják majd le a teljes idényt. Ha pedig valaki kidől, Irureta mester olyan embert lesz kénytelen a helyére állítani, aki az előző bő egy évben alig játszott fontos tétmeccsen. Ráadásul mivel nincsenek új sztárok, a csapat taktikája sem változik jelentősen, minden bizonnyal marad a jól bevált 4-5-1-es felállás, amit ugyan az ellenfelek már évek óta jól ismernek, mégsem tudnak vele mit kezdeni.
Több mint valószínű tehát, hogy a Deportivóra éppen olyan szezon vár, mint amilyen az ezt megelőző néhány volt: a csapat ott lesz a bajnokság közvetlen élmezőnyében, de a bajnoki címért nem lesz végig versenyben, a Bajnokok Ligájában is tisztességesen szerepelnek majd a kék-fehérek, de a végső sikerre nem lesz esélyük. Rengeteg csapat van a kontinensen, amely előre beleegyezne egy ilyen idénybe, de egyáltalán nem biztos, hogy a Depor szurkolói is elégedettek lesznek a szezon végén, ha ismét trófea nélkül zár a csapatuk.