A topligák vándorai

Manapság már természetes, hogy egy-egy futballista több ország bajnokságában is megfordul pályafutása során, mint ahogyan az is egyre gyakoribb, hogy a játékosok a legrangosabb pontvadászatok között cserélnek klubot. Az öt legmagasabb színvonalúnak tartott  európai bajnokság  közötti játékosáramlás felvetette a kérdést, vajon akadt-e már olyan labdarúgó, aki valamennyi topligában megfordult.

Ezt a történelmi tettet eddig egyetlen focista hajtotta végre: az európai labdarúgás egyedüli csúcstartója ebben a kategóriában nem más, mint Florin Raduciou. A román támadó hazájában valóságos csodagyereknek számított, már 16 évesen bemutatkozott az élvonalban a Dunamo Bucuresti színeiben; külföldi pályafutását 1990-ben kezdte meg, amikor is az olasz Bari futballistája lett. Ezt követően azt a bravúrt hajtotta végre, hogy négy év alatt négy talján klubnál is megfordult, köztük az AC Milanban is, amellyel bajnokságot nyert, ámbár a rossoneróknál csak hét bajnokin szerepelt. Ott is hagyta a milánóiakat, a spanyol RCD Espanyol focistája lett; a barcelonaiaknál két és fél évet töltött el, viszonylag eredményesen. 1997 januárjában eladták az angol West Ham Unitednek, a Kalapácsosoknál azonban nem sok vizet zavart, fél évvel később távozott is Londonból, mégpedig Stuttgartba. A VfB-nél is csak egy szezont húzott le, majd megint Olaszország felé vette az irányt, és a Serie B-s Brescia focistája lett. Amikor 2000-ben hazatért a Steauába, úgy tűnt, pályafutása hamarosan véget ér, és Raduciou leragad a négy topligát megjárt játékosok táborában, ám fél évre rá nagy meglepetésre szerződést ajánlott neki az AS Monaco, és a román labdarúgó ezzel futballtörténelmi tettet hajtott végre. Igaz, a francia élvonalban sem futballozott túl sokáig, csupán 12 mérkőzésen szerepelt, de a tény ettől még tény marad: eleddig ő az egyetlen labdarúgó, aki mind az öt csúcsbajnokságban pályára lépett.

A négy topligában szerepelt labdarúgók exkluzív klubjának "alapítója" egy olyan futballista, aki pályafutását az európai labdarúgásnak abban a korszakában kezdte, amikor az állandó klubcserék még korántsem voltak mindennaposak. Jürgen Klinsmannról van szó, akinek egyedül a spanyol bajnokság maradt ki pályafutása során a topligák közül. Pedig annak idején a Real Madrid többször is szerette volna leigazolni, de a transzfer mindannyiszor meghiúsult. A jelenleg német szövetségi kapitányként dolgozó Klinsmann természetesen a Bundesligában kezdte pályafutását, és az sem volt szokatlan, hogy a német pontvadászatból a Serie A-ba szerződött, hiszen abban az időszakban ez egy jellemző útirány volt. Az FC Internazionalénál eltöltött időszakot követően aztán Franciaország felé vette az irányt, és az AS Monacóban is vezéregyéniségnek számított, de az igazán meglepő húzás az volt részéről, amikor 1994-ben az angol Tottenham Hotspur futballistája lett. Ez volt az a transzfer, amellyel megnyitotta a négy topligában megfordult labdarúgók táborát. Angliában sem okozott csalódást, hiszen 1995-ben az év játékosának választották meg a Premier League-ben. Ezt a titulust egyébként Németországban kétszer is begyűjtötte (1988-ban, illetve 1994-ben), azaz mind a négy topligában megállta a helyét, ami bizony a később a klubhoz csatlakozó labdarúgókról nem mindig volt elmondható.

Klinsmann első követője a portugál Paulo Futre volt, akire elsősorban az Atlético Madrid drukkerei emlékezhetnek szívesen, elvégre a spanyol egyesületnél két részletben (1987 és '92 között, illetve az 1997-98-as szezonban) összesen 172 bajnokin szerepelt. A két madridi időszak között azonban rövid ideig megfordult az Olympique Marseille-ben, a Reggianában, az AC Milanban és a West Ham Unitedben is - utóbbi két gárdában tehát Raduciou klubtársa is volt.

Klinsmann és Futre mellé 2000 nyarán két francia focista is csatlakozott: Christian Karembeu és Didier Deschamps. Kettejük közül Deschamps ma már edzőként tevékenykedik, de annyi bizonyos, hogy nem akármilyen futballista-pályafutásra tekinthet vissza. Hazájában az FC Nantes-ban kezdte karrierjét, majd az Olympique Marseille focistája lett (menet közben egy szezont a Girondins Bordeaux-ban is eltöltött), és már az OM-mel is rendkívül sikeres volt: két bajnoki cím mellett a Bajnokok Ligája elsőségét is begyűjtötte. A Juventus FC-vel azonban még ezt is felül tudta múlni, hiszen a torinóiakkal is nyert egy BL-t, de itt három alkalommal akasztották a nyakába a bajnoki aranyérmet, és nem mellékesen az olasz kupában is diadalmaskodott egyszer. A Juve után is egy sztárgárda igazolta le, mégpedig az angol Chelsea FC, ahol csak egy évet töltött el, de egy FA-kupa-győzelemhez ez is elég volt. 2000 nyarán jött a negyedik topliga, mégpedig a Primera División, Valenciában már nem számított meghatározó játékosnak. Így is csak ő mondhatja el magáról a négy topligások közül, hogy három országban is nyert valamilyen trófeát.

Deschamps (jobbra) kihozta a maximumot pályafutásából

Ugyanez igaz Christian Panuccira is, aki 2001 januárjában mutatkozott be negyedik topligájában. Nála a Serie A-ban való szereplés adott volt, hiszen olasz futballistáról van szó, és már pályafutása elején is jelentős sikereket mondhatott magáénak, elvégre az AC Milannal két bajnoki címet, valamint egy BL-t nyert. Következő klubjánál, a Real Madridnál is alapember volt, és a sikerek sem maradtak el: spanyol bajnoki cím és újabb BL-diadal. Ezután visszatért Olaszországba, az FC Internazionaléba, majd 2000 nyarán a Chelsea futballistája lett, ahol azonban nem sok vizet zavart, és fél év elteltével távozott, mégpedig Franciaországba. Az AS Monacónál eltöltött időszakra sem emlékezhet vissza azonban túl jó szívvel, köszönhetően a "klub" egy másik tagjának, Didier Deschamps-nak, aki edzőként konfliktusba keveredett a védővel. Panucci így aztán 2001-ben hazatért Olaszországba, jelenleg az AS Roma focistája.