1990-91: Détári bajlódott, Kovács Kálmán parádézott

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió történetét az 1990-91-es bajnokságban.

Détári a szezon során mindössze két válogatott találkozón szerepelt, egykori honvédos csapattársa, Kovács Kálmán viszont kilencszer húzhatta fel a címeres mezt, és a magyar légiósok közül talán ő zárta a legjobb idényt.

A támadó már az előző idényben is remekelt a francia AJ Auxerre focistájaként, hiszen 18 találattal második lett a gall pontvadászat góllövőlistáján Jean-Pierre Papin mögött, és bár az 1990-91-es bajnokságban "csak" 16 alkalommal talált be, ismét ezüstérmes lett a csatárok versengésében. A magyar támadó kétszer vette be a Stade Rennes, a Toulon és az SM Caen hálóját, és betalált a későbbi bajnok Olympique Marseille ellen is: az AJA egyébként hazai pályán 4-0-ra verte az OM-et.

Kovácsék végül a harmadik helyet szerezték meg a pontvadászatban, ami persze nem meglepő, hiszen a gárdában olyan játékosok szerepeltek, mint Enzo Scifo, Pascal Vahirua, Christophe Cocard, William Prunier vagy éppen Alain Roche, és ebben a szezonban mutatkozott be a felnőttek között Alain Goma.

Az olasz és a francia mellett egy harmadik topligában is akadt magyar focista: a spanyol Cádizban Szendrei József volt az egyik kapus, és a szezon előtt a játékoskerethez tartozott Schróth Lajos is, aki az előző idényben tíz mérkőzésen egy gólt szerzett, de az 1990-91-es pontvadászatban már nem jutott szóhoz.

Szendrei viszont annál inkább: a Pepének becézett hálóőr 18 mérkőzésen védett, többek között azon a 90 percen is, amelyen a Cádiz hazai pályán 4-0-ra verte a későbbi bajnok FC Barcelonát. A katalánok összeállítása a következő volt: Zubizarreta - López Rekarte, R. Koeman (Maqueda), F. Soler, Amor, Eusebio, Bakero, Beguiristain (Julio Alberto), Goikoetxea, Salinas, M. Laudrup.

A Cádiz végül 18. helyen végzett a pontvadászatban, és így osztályozóra kényszerült, ahol ellenfele éppen Szendrei korábbi csapata, a Málaga CF volt. Jobb forgatókönyvet maga Alfred Hitchcock sem írhatott volna: két hazai 1-0-s győzelem után tizenegyesrúgásokra került sor, és a magyar portás kifogta a mindent eldöntő büntetőt, benntartva ezzel csapatát, és a másodosztályban marasztalva egykori klubját.