1990-91: Détári bajlódott, Kovács Kálmán parádézott

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió történetét az 1990-91-es bajnokságban.

A magyar játékosok számára ebben az időszakban Belgium jelentette a Kánaánt, az 1990-91-es idényben összesen tíz honfitársunk kergette a labdát a belga első osztályban.

A legrangosabban jegyzett gárdában Disztl László szerepelt, aki 1989 óta az FC Bruges-ben futballozott, és az előző pontvadászatban bajnoki címet nyert. Ennek megfelelően az együttes elindult a BEK-ben, és bár az első fordulóban kiverte a Lilleström SK-t, a következő körben az akkoriban a világ legjobbjának számító AC Milan 1-0-s összesítéssel kiütötte a belgákat.

Disztl a milánói mérkőzés kivételéve mindegyik találkozót végigjátszotta, és az egész szezon során alapember volt, összesen 25 bajnokin lépett pályára, és egy gólt is szerzett a Waregem ellen. Az FC Bruges végül a csalódást keltő negyedik helyen végzett, de a Belga Kupában vigasztalódhatott, amelyet sikerült megnyernie. A magyar védőnek egyébként csapattársa volt többek között Daniel Amokachi, Jan Ceulemans, Lorenzo Staelens és Franky van der Elst is.

Egy pozícióval maradt el a Bruges mögött az idény meglepetéscsapata, az Ekeren, amelynek ugyancsak volt magyar játékosa Mónos Tamás személyében. A védő a szezon előtt igazolt Belgiumba, és gyorsan sikerült beilleszkednie, hiszen összesen 21 bajnokin vetették be Didier Dheedene és Simon Tahamata csapattársaként.

A hatodik helyezett Standard Liége-ben is akadt honfitársunk, Bognár György szintén erre az idényre került a belgákhoz, de csak kiegészítő ember volt: 13 alkalommal volt kezdő, és további öt meccsen cserélték be. Viszont a brazil André Cruz vagy a magyar származású, ám dán Miklos Molnar csapattársának mondhatta magát.

Garaba Imre a Charleroi-t erősítette Forrás: MTI

A belgiumi magyarok közül a legjobb teljesítményt a volt pécsi Mészáros Ferenc nyújtotta, aki ekkor már a negyedik idényét töltötte az SC Lokerenben, és a gárda legnagyobb sztárjának számított. A csatár az 1990-91-es pontvadászatban 11 találatot ért el, amivel házi gólkirály lett, és a kilencedik helyre vezette a csapatot - csatártársa egyébként a nigériai Samson Siasia volt. Egy pozícióval végzett jobban a Garaba Imrével feálló RSC Charleroi.

A többi, Belgiumban légióskodó magyar csapata a tabella hátsó felében végzett: Lőrincz Emil együttese, az RWD Molenbeek 12. lett, és a középpályás együttese egyik legjobbja volt, védekező játékos létére három gólt is szerzett, ebből a Beerschotnak rúgott találat versenyben volt a szezon legszebb góljáért folytatott szavazáson. A Molenbeekben egyébként nem Lőrincz volt az egyetlen magyar, hiszen itt védett Gáspár József is, aki 16 mérkőzésen lépett pályára.

Szintén két honfitársunk játszott a Genkben, amely a kiesést éppen hogy csak elkerülve 14. lett. A genki együttesben kapott helyet Márton Gábor és Gyimesi László is, utóbbi volt a csapat ítélet-végrehajtója, s a szezon során három 11-est értékesített. Csapattársuk volt az egyébként a magyar drukkerek által jól ismert máltai csatár, Carmel Busuttil is. A szezon közben került a Beerschot együtteséhez Bérczy Balázs, akiért 250 ezer márkát fizettek a PMFC-nek, de a középpályás nem sokat tudott segíteni a gárdán, amely az utolsó helyen végezve esett ki a legjobbak közül.