1990-91: Détári bajlódott, Kovács Kálmán parádézott

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió történetét az 1990-91-es bajnokságban.

A Bundesligában ekkor nem volt magyar futballista, legalábbis az első osztályban nem, mert a második vonalban akadt egy honfitársunk. Hajszán Gyula az MSV Duisburgban kergette a labdát, és sikerült is kiharcolnia a feljutást az egyesülettel, sőt, a DFB-kupában egészen az elődöntőig jutott, ahol az 1. FC Köln verte ki a duisburgiakat.

Hajszánnak egyébként olyan csapattársai voltak, mint az akkor már veteránnak számító Ewald Lienen, aki jelenleg a Hannover mestere, illetve a felnőttek közé akkor felkerült, későbbi sokszoros válogatott Michael Tarnat. Abban az időben azonban még két német bajnokság volt, hiszen ez volt az utolsó idény, amelyben külön rendeztek kelet- és nyugatnémet pontvadászatot, és az akkor már nem létező NDK-ban több magyar focista is szerepelt.

A legjobb teljesítményt közülük kétségtelenül Disztl Péter nyújtotta, aki a Rot-Weiss Erfurt kapusa volt, és 24 bajnokin védte a gárda kapuját. Az együttes hatalmas meglepetésre harmadik helyen végzett a bajnokságban, és ezzel története során először kvalifikálta magát az UEFA-kupára, nem mellékesen pedig a következő szezonban az egységes német bajnokság másodosztályában folytathatta szereplését. Disztl összesen tíz meccsen nem kapott gólt, és olyan játékosok vették be a hálóját, mint Dariusz Wosz (Hallescher FC), Bernd Hobsch (Lokomotive Leipzig) és Uwe Rösler (Dynamo Dresden).

Nem szerepelt ilyen jól az egykori NDK-ban Fabulya György, aki az Energie Cottbus történetének egyik első idegenlégiósa volt (a bolgár Antonio Ananijevvel és Petar Alekszandrovval együtt), de csupán nyolc bajnokin szerepelt.

Még ennyit sem játszott a magyar bajnokság gólkirályaként a Chemnitzer FC-be szerződött Dzurják József, aki mindössze hat találkozón lépett pályára (ebből egyszer kezdőként), és egy gólt szerzett. Ő még a szezon közben távozott, és a jugoszláv bajnokságban szereplő Szpartak Szuboticában is pályára lépett három meccsen. Itt olyan csapattársai voltak, mint Zoran Kuntics, Kujundzsics Attila, Szabados Attila, Dejan Milovanovics és Joszip Dulics, akik később mind megfordultak a magyar élvonalban.