1990-91: Détári bajlódott, Kovács Kálmán parádézott

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió történetét az 1990-91-es bajnokságban.

Németalföldön maradva térjünk át Hollandiára, ott akkoriban Kiprich József képviselte a magyar labdarúgást. A csatár egy évvel korábban szerződött a Feyenoordba, de a klubnak abban az időben nem nagyon ment, az 1990-91-es pontvadászatban is csak a nyolcadik helyen végzett, pedig olyan focistái voltak, mint Regi Blinker, Ulrich van Gobbel, Ed de Goey, Gaston Taument vagy Rob Witschge, a légiót pedig Kiprichen kívül a román Ovidiu Sabau és a cseh Stanislav Griga alkotta. A magyar támadó hét góllal zárta az idényt, amivel második lett a házi góllövőlistán Harry van der Laan mögött.

Viszonylag magasan jegyzett bajnokságban futballozott még Kozma István, aki a Dunfermline Athleticben kereste kenyerét (a skótok 1989-ben 540 ezer fontot fizettek érte a Girondins Bordeaux-nak), és a klub egyik meghatározó embere volt. A magyar középpályás a szezon során 34 mérkőzésen szerepelt, és két gólt szerzett.

Betalált például a St. Johnstone FC elleni idegenbeli találkozón, amelyet a Dunfermline 3-2-re elveszített, és a csapat másik gólját egy bizonyos David Moyes szerezte - aki jelenleg az Everton FC trénere. A gárda egyébként a nyolcadik helyen végzett a tízcsapatos pontvadászatban.

Három honfitársunk futballozott a finn élvonalban: az FC Haka Valkeakoskihoz az 1990-es bajnokságra került a magyar bajnokcsapat, az Újpesti Dózsa két játékosa, Katona György és Herédi Attila, és sikerült is bejutniuk az együttessel a bajnoki rájátszásba, ahol azonban a negyeddöntőben vereséget szenvedtek a Kuusysi Lahtitól, pedig Katona még gólt is szerzett.

A Mikkelin Palloillijat, rövidebben MP, soraiban Gruborovics Tiborral, egy fokkal előrébb jutott, a gárda az elődöntőben vérzett el, ugyancsak a Kuusysi ellen. A magyar támadó a szezon során összesen hét gólt ért el, amivel házi gólkirály lett. A finn bajnokság ekkoriban nem számított túlságosan ismernek Európában, de két nevet azért érdemes megemlítenünk: a bajnokcsapat Helsingin JK edzője egy bizonyos Martti Kuusela volt, míg a szezon legjobb játékosának a 19 esztendős Jari Litmanent választották...

Noha Détári Lajos a szezon előtt elhagyta Görögországot, így is maradt két honfitársunk Hellászban. Boda Imre már korábban is itt futballozott, ám 1990 nyarán a Volosztól az OFI Krétához szerződött, ahol sikerült is házi gólkirályi címet szereznie holtversenyben a dél-amerikai Víctor Delgadóval: kis szépséghiba, hogy ehhez mindössze öt gólt elég volt a számára. Boda csatártársa egyébként a görög válogatott Petrosz Marinakisz volt, és akkoriban kezdte bontogatni a szárnyait a krétaiaknál egy Nikosz Mahlasz nevű fiatal támadó is.

A másik görögországi légiós Katzenbach Imre volt, aki az MTK-t hagyta ott az Apollon Athén kedvéért. Teljesítményére végül nem lehetett panasz, hiszen 29 találkozón lépett pályára, mindannyiszor kezdőként, és négy gólt ért el.

Végül Ausztriában futballozott Petres Tamás is, aki a St. Pöltenben nem váltotta meg a világot: 15 bajnokin kétszer volt eredményes, együttese pedig az utolsó helyen végzett a bajnokság alapszakaszában.