1996-97: aranyérmek Ausztriától Svájcig

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Az 1996-97-es idényben tovább csökkent a magyar idegenlégió színvonala, hiszen bár ebben az idényben közel ugyanannyi honfitársunk kergette külföldön a labdát, mint korábban, de egyre többen szerepeltek alacsonyabb osztályokban (az osztrák második vagy a német harmadik vonalban), miközben továbbra sem akadt olyan labdarúgónk, aki legalább egy európai középcsapatban futballozott volna.

A topligák élvonalában továbbra is csak Mészöly Géza képviselte a magyar labdarúgást, azonban a védő egyre inkább kiszorult a Lille OSC kezdőcsapatából. Az Újpest jelenlegi mestere mindössze hét találkozón lépett pályára a szezon során, ebből csupán háromszor volt kezdő, az együttes pedig három év után kiesett az élvonalból, miután a19., utolsó előtti helyen fejezte be a pontvadászatot.

A Lille az utolsó kilenc mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni, a szezon közben edzőcsere is történt a klubnál, és nemcsak Mészöly került ki akkoriban a kezdő tizenegyből, hanem az a Pascal Cygan is, aki ma már az Arsenal FC futballistája.

A többi topligában még hírmondónak sem maradt magyar játékos, sem az első, sem a második vonalban, csupán a német Regionalligában kergették páran a labdát. Bódog Tamás ekkor már két éve az SSV Ulm futballistája volt, Kecskés Zoltán viszont a szezon közben került ki az 1. FC Saarbrücken csapatához.

Az előző idény váratlan izraeli légiósdömpingjéhez képest erre a szezonra némiképp csökkent a Szentföldön futballozó honfitársaink száma, de még így is hat magyar labdarúgó kereste kenyerét Izraelben. Elsőként a Beitar Jerusalemben szereplő Sallói Istvánt és Pisont Istvánt kell megemlíteni, már csak azért is, mert a jeruzsálemi együttes megnyerte a bajnokságot, és ebben a két magyar focistának is jelentős szerepe volt.

Az idény ugyan nem kezdődött a legjobban a Beitar számára (az UEFA-kupában a máltai Floriana kiverése után a norvég SK Brann Bergentől összesítésben 7-2-es vereséget szenvedett az izraeli klub), a bajnokságban azonban remekül elkapta a rajtot, egészen februárig veretlenek maradt, és sikerült megőriznie ekkor megszerzett előnyét.

Honfitársaink közül Pisont 22 mérkőzésen szerepelt, és öt gólt ért el - azt viszont három egymást követő mérkőzésen márciusban, Sallói pedig 23 összecsapáson tízszer vette be az ellenfelek hálóját, és ezzel a veterán Eli Ohana mögött második lett a házi góllövőlistán. Sallói ezenkívül az UEFA-kupában is elért két találatot, és legemlékezetesebb mérkőzése minden bizonnyal a Hapoel Taibe elleni idegenbeli találkozó volt, amelyet a Beitar az ő mesterhármasával nyert meg.

A Beitar mögött a Hapoel Petah-Tikva lett a második, és ennek a klubnak is volt magyar játékosa Márton Gábor személyében, aki azonban csak a bajnokság második felét töltötte itt, az idényt még a Hapoel Kfar Sabánál kezdte. Itt remekül futballozott, védő létére 13 mérkőzésen két gólt ért el (ráadásul mindkét találat győzelmet jelentett), így decemberben megvette őt a Petah-Tikva, amelyben további 15 összecsapáson szintén kétszer volt eredményes.

A Kfar Sabánál a védelemben egyébként Csábi József volt Márton társa, aki végigjátszotta a szezont a klubnál (mindössze két találkozót hagyott ki), és egy gólt szerzett - az viszont győzelmet ért a Hapoel Beit Sh'an ellen.

A negyedik helyen végzett Maccabi Petah-Tikva középpályás-sorában ifjabb Albert Flórián szerepelt 19 mérkőzésen (csapattársa volt többek között az az Idan Tal, aki később az Everton FC-ben és a Rayo Vallecanóban is megfordult), de a volt ferencvárosi labdarúgó egyetlen gólt sem szerzett, míg Eszenyi Dénes mindössze egy találkozón lépett pályára a Bnei Yehuda színeiben.